Archive for » február 11th, 2009«

A konyhás sztori befejezése

Igen, ezzel még adós voltam, még jó hogy eszembe jutott 🙂

A sztori első fele itt olvasható.

Szóval:

… Minden bátorságomat összeszedve megemeltem a fedőt, és földbe gyökerezett a lábam a látványtól. Az edényben valaha valószínűleg valami főzelék lehetett, de most effektíve hemzsegett a csontiktól az egész. Egyszerre volt irtóztató és lenyűgöző látvány.

– K..kollega… hát mégis sikerült! – habogtam, amikor végre szóhoz jutottam.

– Igen – mondta Tamás a meghatottságtól elcsukló hangon – a világon először mi voltunk olyan igénytelenek, hogy a lakásunk elvileg legtisztábban tartott részében, a konyhában már a csontik is betelepedtek egy edényünkbe!

Óvatosan visszacsuktam a fedőt, egymásra néztünk Tamással, és éreztük, hogy ez egy nagy pillanat az emberiség történetében: felállítottuk a ‘gusztustalan körülmények között élés’ világrekordját!

Tamás eszmélt előbb a nagyszerű momentumból, kamerás mobilt ragadott, és megkért, hogy elsőként mutassam be a nagyvilágnak a felfedezésünket. Felbecsülhetetlen értékű lett eme felvétel, amelyen megmutattam a csontikkal teli edénytárolót, és közben néhány szót ejtettem az áttörés mibenlétéről. Sajnos már nincs meg, mivel Tamás már megint be volt baszva mint a ló, és elhagyta a telefonját egy laborkísérlet közben keletkezett robbanás miatt a készülék sajnos megsemmisült.

Miután kiörömködtük magunkat, természetesen rám hárult a megtisztelő feladat, hogy levigyem a földszinten található közös kukába ezt a gusztustalan szart. Miközben a hányigerrel küzdve haladtam lefele a lépcsőkön (közben halkan imádkozva, hogy el ne ejtsem, mert elég durva lenne összetakarítani) belémcsapott egy újabb felismerés, mégpedig hogy hogyan lehetne megoldani az emberiség fűtésproblémáit, ugyanis az ételtároló meleg volt. A benne nyüzsiző kis kukacok termelték a hőt! Lelki szemeim előtt már meg is jelentek az első csontierőművek, amelyek bár elég gusztustalan elvek alapján működnek, de elég hozzájuk néhány döglégy, meg pár hektó romlott főzelék. Ja, meg egy albérleti konyhára megdöbbentően hasonlító erőmű.

A kialvatlanság lélektana

Kornyadozok a gép előtt, és tulajdonképpen erőltetve, megerőszakolva magam, ‘írjámávalamiegetrengetőttebarom’ hangulatban nyomkodom a billentyűket. Jellemzően minden második szót vissza kell törölnöm, mert elgépeltem, de örömmel tölt el a tény, hogy legalább észreveszem a hibákat. Egy véletlen mozdulattal kiraktam teljes képernyőre a Firefoxot (éljen az F11-es billentyű!), a szemeim égnek, a nyakam fáj, a szám pedig ki van szikkadva, és nem igazán mondanám azt rá, hogy a frissen kaszált legelők illata jutna róla az eszembe. Mocskosul fáradt vagyok.

  • Tagfelhő

  • Musicbox

  • Még meleg...

  • Szavazás

    • Verárjúfrom?

    • Belépés...