Archive for » március, 2009 «

Fehérvár…

Ezt is megértem: az első postomat írhatom ebből a remek városból, üldögélve a kényelmetlen faszéken a billentyűzetet egy kiszuperált kisszekrényen pihentetve. Ismeretlen lakás, ismeretlen bútorok, ismeretlen utcák, de mégse félek. Számítottam némi pánikra az első időkben, de egyelőre elkerült az oly ismerős feszélyezettség-érzés, ami akkor szokott elkapni, ha ismeretlen környezetben kell produkálnom.Azt azért hozzá kell tenni a sztorihoz, hogy a tudat, hogy 3 nap múlva hazautazok sokat segít a dolgon  🙂 Hiányzik azért otthon mindenki, főleg Jucc (a barátnőm), de azért az is segít, hogy már most sikerült néhány sráccal összehaverkodni (már amennyire néhány óra alatt le lehet spanolni, kivéve ha mindenki részeg, mert akkor sokkal gyorsabban megy :)), úgyhogy még az is lehet, hogy lesznek haverjaim itt a Zolin kívül is 🙂

Ígértem a barátnőmnek képeket az albérletről, tudom, hogy másoknak nem túl érdekesek ezek a fotók (ezért elnézést is kérek ezúttal), de hirtelenjében ez tűnik a legegyszerűbb módnak arra, hogy megmutathassam neki. Jucci, itt lakok:

Kilátás a konyhából (aki ismerős a városban az már rá is jöhetett hol lakok :))

A szobám #1

A szobám #2

Kategória: Régi post  Tag(ek):  Kommentáld!
Éljen a magyaros kincstári pesszimizmus!

Van ugye az ominózus Soproni-reklám, amelyben egy erősen DiCapriora hajazó kócoshajú fiatalember a reklámozott terméktől "enyhén" elvonatkoztatva szaval az Erős Pistáról, meg a sárga villamosról. Mindamellett, hogy kábé a harmadik megtekintésig nem reagáltam a spotra egy kobramarással vetekedő sebességű távkapcsolómozdulattal, mégis tetszett az általa – a sok sopánkodásba belefásult magyaroknak – közvetített ismeretlen érzés, mégpedig: büszkének lenni arra, hogy magyarok vagyunk. Ne tessék kiröhögni, de még most is van mire, és most nem csak a pornónagyhatalom státuszunkra gondolok, hanem néhány a reklámarc által felsorolt dologra. Számomra sokkal szimpatikusabb az indokolatlan optimizmus, mint a folyamatos sírásrívás.

Most viszont mégis egy jól megszokott "aszarisízetlen"-stílusú iwiw-üzifalas bejegyzést kopizok ide, mert mindamellett hogy nem értek vele egyet, azért néhol vicces volt számomra:

Nincsen karikás ostorom,Nincs lakásom, se autóm, és lehet, hogy maholnap munkám sem lesz.
Albérletben élek, és ott is fogok megrohadni.

Nem vagyok gazdag és nem hordok márkás gatyát.

A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, amit rajtam kívül még több millióan leszarnak.

A vezetéknevem megelőzi a keresztnevem, és nem tartom furcsának ha valaki Bélának nevezi el a kisfiát.

A trabantom megelőzi a gyalogosokat és kerékpárosokat, és nem örülök, ha a turisták összekevernek a bevándorlókkal.

Büszkén gondolok Orbán Viktorra, az igazságosra, Gyurcsány Ferencre, népünk megmentőjére, a tömegközlekedésünkre, az oktatási és egészségügyi rendszerünkre, a közbiztonságunkra, az államadósságunkra, a gyorsan épülő 4-es metrónkra és M0-ás körgyűrűnkre, a faji öldöklőinkre, a tanárverő diákjainkra, a focistáinkra, a kivándorló feltalálóinkra, az adócsaló gazdagokra, az élősködő bevándorlókra.

Itt élek Európa segglyukában.

Pesszimizmusban (pont az írótól fura, hogy ezt itt felsorolja… -szerk.), dohányzásban, alkoholizmusban, rákos megbetegedésekben, öngyilkosságban, a jogszabályok kijátszásában, a törvények megkerülésében mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk él a világon a legtöbb pornós pics@.

Magyarország!! Én így szeretlek!Megb@szhatom mire megyek vele

Csak úgy sugárzik belőle az életöröm, ugye? Ez nem használ az országnak szerintem…

Másnapos fogalmazásképtelenség

Tegnap éjjel sikerült behasítanom Tamás barátom hathatós támogatásának, és Marci háziborának segítségével (mindkettőért köszi srácok), úgyhogy most nem fogok írni, mivel elég nehezen tudok koncentrálni úgy, hogy a fejem konkrétan szét akar robbanni, ráadásul nincs itthon kaja, ami felszívná a szeszt a gyomromban, ezért az is fáj rendesen. Viszont hogy ne maradjatok olvasnivaló nélkül, ezért íme egy nagyon régi sztori egy nagyon régi buliról, amelyet Petivel éltünk át amikor még Ajkán voltunk kollégisták:

van ám még tovább is…

A sötét háttér és a szarnak adott pofon esete

Ma – mint ahogy azt mindenki tudja, ugye? 🙂 – este fél 9 és fél 10 között illendő volna mindenkinek vegetálnia egyet mindenféle elektronikus eszköz használata nélkül a töksötétben a lakása legbiztonságosabb sarkába kuporodva. Bizony, bizony. Se számítógép, se mikró, de még villanyt se szabad kapcsolni annak, aki csatlakozik a kezdeményezéshez, amelyet a WWF nevű terrorszervezet környezetvédő egyesület hirdetett meg idén sokadszorra. A fenti sorokból facsarható cinizmus ellenére bizony ez akár egy hasznos dolog is lehetne, sőt, ha addigra meg tudom oldani, hogy eszméletlen részeg legyek, akkor azt is megígérem, hogy tényleg nem fogok semmi olyan eszközt használni, ami árammal megy (a vödör nem számít annak, amibe majd… tudjátok).

Eme nemes kezdeményezéshez kapcsolódott az Index, az Origo, sőt az Iwiw is, oly módon, hogy az ominózus órában (szerk.: illetve a nap folyamán) fekete háttérrel fognak betöltődni a khm… kevésbé környzettudatos júzerek böngészőjébe. Egyáltalán: ebben az órában nem is lenne szabad netezni, nem? 🙂 Na sebaj, ezzel a húzással az oldalak üzemeltetői megtették a gesztust, ők bizonyították, hogy rendkívül fontos nekik Földünk jövője. Na erre én megemlíteném, hogy a hasonló látogatottsággal bíró blogom idestova 3-4 hónapja (indulása óta!) sötét háttérrel rendelkezik, ráadásul sötétZÖLDDEL, tetszik érteni 🙂 A WWF igazán megemlíthetne az oldalán, mint a környezettudatosság mintaképe, vagy valami, sőt esetleg egy kis pénzdíjjal is megdobhatnának, amit persze környezetünk megóvására fordítanék (mondjuk vennék a Greenpeace-eseknek láncokat, amikkel kiköthetnék magukat a fákhoz).

Az event enyhén gagyi kampányképe

Komolyan: nem ezen fog múlni a spórolás mértéke ebben az órában. Sokkal többet jelentene, ha az ilyen cinikus véglények, mint én tényleg elővennék az évek óta a szekrény alján porosodó gyertyákat, és azok fényében esetleg szeretkeznének az asszonnyal egyet (visszahozván ezzel a romantikát a szürke hétköznapokba), vagy mondjuk barchobáznának egyet a haverjaikkal. Marha kíváncsi lennék arra, hogy mennyi fény fog égni egy tízemeletesekkel teli lakótelepen mondjuk este 9 óra felé. Feltételezem, hogy nem kevés… Ezzel lehetne tényleg spórolni, sőt ami még fontosabb: felhívni a figyelmet arra, hogy csúnyán szétbarmolt bolygócskánknak szüksége van arra, hogy visszafogjuk magunkat a kizsákmányolása terén. Nem azzal, hogy sötét a háttér…

(Már megint: forrás)

 

Update: mivel asszony elment PASO-koncertre (haverok dettó), ezért most is használok elektromos készülékeket, de ígérem, hogy mondjuk hajnali 4-től 5-ig nem lesz bekapcsolva semmi 🙂 Amúgy az Index is mókás címlappal örvendeztetett meg 20:32-kor:

Művészet és szórakoztatás

Volt már veletek olyan, hogy egy játék/film/zene/akármi már a megtapasztalása előtt kedvencetekké vált? Amikor egy filmbemutató akkora hatást gyakorolt rátok, hogy egészen biztosak voltatok benne, hogy a film teljes terjedelmében iszonyatosan fog majd tetszeni az elsőtől az utolsó percéig? Ha volt már ilyenetek, akkor már tudjátok, hogy mit érzek a Mirror’s Edge című játékkal kapcsolatban most, hogy megnéztem pár Youtube-videót róla, sőt a zenéjét is megszereztem mp3-ban. Most komolyan, nem nehéz ebbe a trailerbe beleszeretni szerintem (már megnéztem vagy ötször):  

A játék amúgy egy futárcsajról szól, aki egy enyhén 1984-es beütésű világban közvetít információkkal teli táskákat A pontból B pontba, a fenti videón megcsodálható környezetben. A játék hangulata nagyon bejövős, a grafika (ami – ahogy látható – főleg a kék, fehér, és piros színekkel operál) pedig egyenesen lenyűgöző. Az ember szinte érzi, hogy a betonról visszaverődő hő, és az ezerágra sütő nap hatására csatakosra izzadva rohan végig a tetőkön, miközben mögötte loholnak az üldözői. Nagyon tetszik ez a betondzsungel koncepció, illetve, hogy nem vitték túlzásba a színeket, így alakítva ki egy egyedi látványvilágot. Egy tetőkön ugrálós játék amúgy se lenne túl színes, ha reális látványt akar a tisztelt fejlesztőgárda, és ezt csillagos ötös szinten sikerült abszolválniuk.

Katt a képre a teljes mérethez!

Külön élmény a játék zenéje, amelet Lisa Miskovsky énekel, a címe pedig Still Alive. A fenti videó alatt is ez szól. Szerintem igencsak eltalált kis darab, a játékból áradó atmoszférához pedig kifejezetten passzol.Az a tény, hogy kiadták különálló maxiként is (remixekkel együtt, amelyeket olyan neves DJ-k kevertek, mint Paul Van Dyk, vagy Benny Benassi) jelzi, hogy a játékzene, és a popzene közötti határ elmosódása nem állt meg, teszem hozzá, hála az égnek. Régebben is voltak próbálkozások (pl. az Abe’s Odyssey című játék introja, melyet a Music Instructor nevű csapat szerzett még valamikor a 90-es évek végén, videó itt), de mostanában nem emlékszek ilyen eltalált játékzenére, amelyet nyugodtan le lehetne adni akármelyik zenecsatornán. (Volt egy pár éve egy Portal című csoda – lehet hogy majd írok róla is, megérdemli – mely végén a bossfight után a készítők listája alatt szólt egy beteg kis dalocska, amit imádtam – itt meghallgatható – de azt se tudnám elképzelni a médiában, ezzel ellentétben.)

Szerintem ez a játék egy komplett egészet alkot, a zenéje, a látványvilága, a játékmenete, a hangulata, a mindene kerek, és gömbölyű. Egyedül egy gond lesz vele, ahogy hallottam: túl rövid. Ez volt a gond a már emlegetett Portallal is, azt például egy délután alatt kényelmesen végig lehetett tolni, remélem ennél a játéknál nem fog ilyen probléma adódni 🙂 Most már csak egy olyan gép kell, amin elfut, mivel nem tartom valószínűnek, hogy a 2 gigaherzes Celeronom nem izzadna le már a főmenüjétől is…

Egy napom Zoltánnal

Nem, nem a nemtom milyen bank Emesés reklámjának döbbent arccal meredő ügyintézőjével bandáztam (pedig biztos jó arc, ha még nem kapott dührohamot a csaj hülyeségeitől), hanem gyerekkori cimborám, Zoli társaságában volt szerencsém eltölteni a tegnapi nap felét. Az apropója az egésznek az volt, hogy albérletet kell keresnem Fehérváron, de izibe, mivel jövő hét szerdán már ott kéne elkezdenem építeni a kapitalizmust egy csodálatos multicég ölelő karjaiban. (Azt már meg se említem, hogy április 1. lesz, lehet, hogy ők is poénnak szánják az én alkalmazásomat…) Természetesen – bölcs előrelátásról téve tanúbizonyságot – egy időpontot szerveztem csak le, gondolván, hogy a neten látható képei alapján jónak tűnik a pecó (jó, csak egy szobája), semmi gond nem lehet, beszélek a főbérlővel, aztán az enyém a hely. Ez gyakorlatilag viszont kicsit másként alakult, de ne szaladjunk a dolgok elibe 🙂

van ám még tovább is…

Ezdehülye… – Iwiw

Tsyga barátom, aki aktív kommentelője (volt) az oldalnak (remélem nincs igazam :)) újabb okossággal terhelte meg az amúgy is elég húzós napomat, amikor az alábbi szösszenetét olvastam iwiw-üzifalon:

"Ezt nézzétek meg, komoly!!!!!!
Ha harci kutyád van, egyetlen pillanatra
sem hagyhatod a gyerekeddel őrizetlenül!… Most már tudom! Légyszíves ti is figyeljetek oda, mert baj lehet belőle!
A végeredmény végzetes, nézzétek meg a saját szemeitekkel!!!
http://kep.ivpicture.hu/66423.jpg"

Ezt a hoaxot – bevallom férfiasan – továbbítottam én is 🙂

Kinyírom Győzikét

Mostanában muszáj vagyok különféle minőségi szórakoztatást nyújtó műsorokat nézni, mivel a barátnőm szereti őket, és jó papucshoz társhoz méltóan ilyenkor én is befekszek vele a TV elé, otthagyva a számítástechnika csodás világát, információs szupersztrádástól Counter-Strikeostól, mindenestül. Ilyenkor szokott kezdődni az idegi terror (legalábbis számomra), ma például a Győzike-show egyik már ötvenszer ismételt részét kellett végigszenvednem őnagyságával. A műsor nem állt másból, mint nemtom hány perc üvöltözésből, idegeskedésből, illetve a komoly identitászavarral küzdő "családfő" (pff) megpróbáltatásaiból, aki megpróbálta elénekelni a New York, New York című musicalslágert. Bazz, komolyan mondom, ez a család úgy él, hogy felkelnek, ordibálnak egymással egy 10-12 órát, aztán lefekszenek, másnap ugyanez. Reggel gondolom már az ágyban ordít a kancigá Győzike, hogy "BEJÁÁÁ! FŐZZÉ MÁÁ KÁVÉT MORE!", és ez így mehet egész nap! Egy percet se bírnék ki ilyen körülmények között, ezek meg így élnek! A mai műsor külön tortúra volt, mivel elég sokat lehetett benne hallani Győzikét ""énekelni"" (nincs elég idézőjel eme állítás iróniájának érzékeltetésére), ha még fejlődő korban lennék, most biztos megálltam volna benne 🙂

Iszonyat. Ezt hívják szórakoztató műsornak? Basszus, lassan a kereskedelmi tévézés nem szól másról (legalábbis a délutáni műsorsáv), mint egymással ordibáló cigányok szakértő bemutatásáról! Végignézed a csatornákat, az egyiken Győzike ordít a gyerekeivel, utána a Mónika-showban tépik egymást (sajnos úgy fest kacsa volt, hogy vége lesz 8 év után, pedig már reméltem…), komolyan mondom marha nehéz megállni, hogy az ember ne ragadtassa magát rasszista kijelentésekre, politikai korrektség ide vagy oda. Van aki viccesnek tartja, hogy a Gáspár család életét nézheti, én általában csak felcseszem magam rajta. Könyörgöm, ma is a legkisebb purdé ütötte-verte az anyját? Hát álljon ám meg a menet, az én gyerekem csinált volna ilyet egy hétig ki se jött volna a sarokból, az fix! Meg egyáltalán: elkényeztetett hazudós kislány már most is, mi lesz ebből ha felnő? Egy elkényeztetett, hazudós picsa… Valahogy mindig gondolkodóba esek, miközben – mondom, kényszerből – figyelemmel kisérem amit művelnek, és lehet, hogy ezért nem érzem a belőlük áradó kifinomult humort, és szellemességet… Számomra <snob mode on> a humor a Monthy Python-nál, és a nem is olyan régen idézett Douglas Adams-nél kezdődik <snob mode off>.

Ami viszont tény, hogy mindezek ellenére nem is ő a bűnös. Ha nem vetítené még most is ez a kurva RTLKlub ezeket az emberiség elleni rémtetteket, akkor én se szidnám őket. Ha nem kapott volna parancsot az operatőr, a vágó, stb., hogy csináljanak műsort egy olyan család életéből, amilyenből tizenkettő egy tucat akármelyik putrisoron (csak a külsőségek mások, a stílus ott is hasonló, max több pofon csattan el), akkor én se dühöngenék itt. Igazából az a köcsög médiag*ci a felelős az egészért, aki hatalmas fizetéseket markolt fel azért, hogy létrehozza ezt a műsort. Az az "ember" tehet az egészről, aki lehetőséget látott abban, hogy egy ilyen műsort csináljon. Ő érdemelné meg, hogy ráborítsák az asztalt, nem ez a szerencsétlen salgótarjáni bohóc…

Megtaláltam a megoldást. Nem, nem fogom kinyírni Győzikét (bármit is sugalljon a posztcím :)), de ezentúl, ha hív az asszony, hogy tévézzek vele, akkor csak akkor tartok vele, ha tudom, hogy órákon belül nem lesz Győzike-show egyik csatornán se 🙂

Kategória: Régi post  Tag(ek): , ,  Kommentáld!
Oktatófilm rovatunkban ma: a biztonsági öv

Teljesen egészséges emberből egy másodperc alatt lesz egy roncs, akire több millió forintot kell költeni, hogy meggyógyítsuk, és nem lesz megint teljes ember.

/Magyari Zoltán, baleseti sebész/

Pár hónapja találtam az Index videón (már megint) ezt a remek videót: 

Megtekintése után a következő gondolatok merültek fel bennem:

1.  Ez a csávó, aki a disznót röpteti megegyezik ezzel az arccal, akit a csúnyagonoszbomberdzsekis nácik inzultálnak ezen a videón? (A válasz amúgy valószínűleg igen :))

2. Károlyt, a Totalcaros újságíró fiút majd a menő napszemüvege fogja megfogni, ha (száz)nyolcvannal ütközik a nagy pesti forgalomban?

3. Ki fogja kifizetni Károly kórházi ápolását/rehabilitációját, ha szerencséje van, és túléli?

4. Ki fogja kifizetni Károly temetését? (Valószínűleg a családja.)

5. Károly belegondolt abba, hogy mekkora egy felelőtlen barom is ő voltaképpen?

6. Ezek szerint mégis igaz az "összefújja a szemetet a szél" című mondás, mivel Károly gyűjti maga köré az olyan idiótákat, akik ahelyett, hogy bekötnék magukat inkább levágott övcsattal verik át az autójuk figyelmeztető rendszerét?

7. A disznót utána megehették? 🙂

A viccet félretéve: jelentkezhetne már végre valaki (akár kommentben, akár emailben, akár postagalamb útján), aki megindokolja nekem, hogy miért nem köti be magát. Szeret repülni? Akkor az ejtőernyőzést tudnám javasolni, mert nem lehet jó érzés úgy járni, mint ez a szerencsétlen disznó a filmen. Amúgy ez a levágott csatos sztori teljesen megdöbbentő volt a számomra, ezek szerint vannak emberek, akik ha beszállnak a kocsijukba, akkor reflex-szerűen dugják a csatot a helyére, ahelyett, hogy valóban bekössék magukat (bár lehet, hogy bennehagyják, nem tudom a részleteket). A másik durva példa tényleg az, hogy ha nem vagy bekötve, és neked jön egy mopedes hülyegyerek hússzal szemből, akkor egyikőtök se sérülne meg alapesetben, viszont mivel kinyílt a légzsákod, és nem vagy bekötve, akkor olyan ütést mér az arcodra, hogy az orrod beépülhet a fejedbe! Tényleg  igaza volt Einsteinnek, amikor azt mondta, hogy két dolog végtelen: az emberi hülyeség, és a világűr…

Amúgy milyen érdekes, hogy az élet teli van ellentmondásokkal: valaki aki leszokik a cigiről, hogy egészségesebben éljen, viszont az övet sose köti be, az tulajdonképpen adott a szarnak egy pofont? (Igen, én gondolom hülyén, de tessék indokolni :))

Komolyan: kössük be magunkat, és pláne ne legyünk menők arra hogy buták vagyunk, mint Napszemüveg Károly! 🙂

Gyurcsány takarodik?

Akkor csak röviden, az elfogyasztott vörösborra való tekintettel:

Én még kiegészíteném annyival, hogy a teljes mai politikai "elit" elmehet oda… Idéztem a http://www.bestofgyurcsany.hu/-ról.

 Szerk.: közben találtam egy videót az Indexen, íme egy helyzetjelentés a komcsibarlangból: 

Hát nem cukik a vén kurvák nénik? "Gyurcsány a mi vezérünk" pff… A pártújító gyűlés színfalai mögött biztos felkínálták a testüket a Führernek…

  • Tagfelhő

  • Musicbox

  • Még meleg...

  • Szavazás

    • Verárjúfrom?

    • Belépés...