Archive for » május, 2009 «

Ahol igazán szabadnak kéne érezned magad

Végre itt a nyár, végre itt a fesztiválszezon. Igaz, hogy az utóbbi években eléggé limitáltak voltak a lehetőségeim a nagyobb rendezvényeken való részvétellel kapcsolatban (tavaly is az EFOTT volt a legkomolyabb, amin ott voltam), de még emlékszem megboldogult kölyökkoromból (amikor még fényes szelek fújtak, és kultúráltan tudtunk szórakozni, bezzeg a mai fiatalok :)), hogy milyen is eltölteni egy hetet a Szigeten. Valahogy nem emlékszek olyan szintű kontrollra, mint amit mostanában vezettek be a tömegrendezvények szervezői. Régen nem történt volna olyan, mint pl. Pannónián a barátaimmal, hogy – pedig már a második nap kora délutánján lent voltak pont a zsúfoltságot elkerülendő – miután nem találtak helyet, és egy félreeső helyen lesátraztak, utána egyből ott teremtek a szervezők, és elzavarták őket onnan. Indoklás mondjuk volt, de akkor is elég dühítő lehetett, hogy miután már az összes kampót is leverték, sőt be is pakoltak szedhették a sátorfájukat (sic!), és cuccolhattak máshova. Az egyik szervező be is vallotta férfiasan, hogy felelőtlenség volt ennyi embert beengedni egy ekkora területre, mivel egyszerűen nincs elég hely, de ez annak a fényében pláne vicces, hogy a kedves staffnak meg lehetett volna lehetősége arra, hogy előre limitálja a belépő emberek létszámát, mivel csak előzetes internetes regisztráció után lehet jegyhez jutni, és egész egyszerűen le kellett volna zárni a neten a regelőoldalt egy ‘bocs, de már túl sokan lennénk’ üzenettel. Ehelyett – gondolom a profit reményében – annyi embert zsúfoltak egy helyre, hogy már a sátradnak se találsz szabad helyet a kijelölt területen, ezt nevezem szervezésnek! A kuponos rendszerükről már ne is beszéljünk, tavaly őszinte megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a fél literes VBK-mért cserébe odanyújtott ezresre azt mondja a pultoscsaj, hogy nem fogadja el, váltsam fel kuponokra. Ezek hosszú papírcsíkok voltak, és 50 Ft értékű szegmensekre voltak osztva, és volt egy olyan érdekes tulajdonságuk, hogy záróra után (hajnalban) némelyik helyi kocsmáros standpulton belül felejtett belőlük pár métert, ami súlyos visszaélésekre adott okot 🙂

Aztán manapság már a beléptetés is máshogy zajlik: barátnőm mesélte, hogy a kedves, diplomázott, értelmes, olvasott, empatikus kézségükről híres, megértő, nagydarab, kopasz, ráncostarkójú őrzővédők (csókoltatom a jó édes anyjukat innen is) konkrétan a kukába dobálták ki azoknak a konzervjeit/kenyerét, aki esetleg be akart vinni némi kaját a fesztivál területére. Ez is érthető lenne, de íme egy mérőadat arra, hogy milyen árak vannak bent: 300Ft a sima, 400 a tejfölös (100Ft-ba kerül az a rákent lófasznyi tejföl, figyelem!), és 500Ft a sajtos-tejfölös lángos, és mondanom se kell, hogy kábé akkorák mint egy férfitenyér. Komolyan mondom, inkább kerüljön többe a belépő, minthogy bent akarjan meggazdagodni az emberből. Ugye ide elég olcsó volt a bejutás (2-3000 Ft 4 napra, valóban jutányos), de odabent olyan árak várják az embert, hogy az valami eszement.

Persze most csak a pofámat tépem, mivel ezeket csak elmesélések alapján tudom az ideiről, tavaly mondjuk én is ott voltam, és akkor is hasonló ipari mértékű lehúzás zajlott, még szerencse, hogy – némi ügyeskedéssel – sikerült behajtanunk kocsival, és természetesen akadt némi kaja-pia a csomagtartóban 🙂

Tavaly ami viszont tényleg gusztustalanul meg volt szervezve, az az EFOTT volt. Kezdődött azzal, hogy másfél literes bontatlan ásványvizet nem akart beengedni a már fentebb emlegetett ráncostarkójú faszparasztok egyik mintapéldánya, és dobhattam ki a kukába. Bent is voltak meglepetések: a sátorozó terület körbe volt kerítve, és mindhárom kijáratánál konkrét kis checkpoint fogadta a gyanútlan fesztiválozót, ahol bizony karszalagmutogatás volt a fő műsorszám, megspékelve a ‘hülye-kis-bebaszott-paraszt-majdénmegmutatom-ki-itt-a-főnök” nézésekkel, illetve néha elrepült egy-két megjegyzés is, csak a jobb hangulat kedvéért. Este aztán folytatódott a móka és kacagás: Péterfy Borira akartam bejutni barátnőmmel egy olyan sátorba, ahova 18 év alatt nem lehet belépni. Ez is nagyon érdekes, hogy miért nem, gondoltam hátha odabent minden asztal tetején meztelen lányok fognak maszturbálni, de nem. Valaki igazán felvilágosíthatna, hogy mi a tiltás oka, mert sajnos – akármennyit is törtem a kis buksimat – nem sikerült rájönnöm. Mindenesetre hostess lánykákra bízták a személyi igazolványok ellenőrzését (természetesen a háttérben ott álltak a fekete ruhás dzsíájdzsók), és – miután előttünk beengedtek egy tucat 14-nek ha kinéző csitrit – minket sikerült megtalálnia az egyik ellenőrpicsának. Persze az ember nem személyivel megy koncertre, úgyhogy vissza a sátorhoz, személyi előkeres (barátnőm akkor már 19 és háromnegyed volt kábé :)), vissza, ám mire visszaértünk már ki volt írva, hogy megtelt a sátor, jöhetett az idegbaj. Azért nagy nehezen bejutottunk, akkor meg persze én voltam a paraszt, hogy a csaj arcába nyomtam a személyimet, de szerintem senki se szereti, hogy feleslegesen (mert feleslegesen!) szopatják, amikor épp szórakozni szeretne. Utána volt még egy olyan eset, hogy Supernem koncerten bent tomboltam, és beszólt a szekus droid, hogy vegyem fel a pólómat. Azért megkérdeztem tőle, hogy ugyan miért, de nem volt időnk befejezni az elmés társalgást (pedig pont ott tartottam, hogy megkérdezzem tőle, hogy a házirend melyik pontját sértettem meg a viselkedésemmel), mert pont vége lett a koncertnek.

Voltak még apróságok ezeken kívül is, mindenesetre a mai napig kellemes borzongás fut végig rajtam, amikor eszembe jut, hogy mindezek ellenére mégis mi jöttünk ki győztesen a velük vívott csatából, mivel sikeresen becsempésztünk két nagyon megpakolt hátizsákot, és gondolhatjátok, hogy nem málnaszörp volt bennük, úgyhogy a fesztivál – az első napot leszámítva – az Iceteás féllittyós üvegekbe töltött Hubertusok, és a koncert közben az épp kiürült söröspohárba a zsebből kihalászott Sopronik beletöltésének a jegyében telt 🙂

Érdekes volt tapasztalni, hogy valahogy folyamatosan belénkállt a biztonsági szolgálat, pedig aki ismer minket tudhatja, hogy nem vagyunk azok a rosszarcú emberek, sőt, részegen se viselkedünk botrányosan. Mégis valahogy úgy nézett ki az egész, mintha valami direkt szelektáltan kisebbségi komplexusát fölényeskedéssel kompenzálni kívánó dilettáns barmok seregét toborozták volna szekusnak a rendezvény szervezői. Pont ott voltak ilyen atrocitások, ahol igazán szabadnak kéne érezned magad, miután kicsit otthagytad végre a munka taposómalmát. És nem. Mindig jön valami anyaszomorító barom, és direktben belédköt, és borul a hangulatod, ahogy kell. Erősen gondolkodok, hogy egyáltalán ki akarom-e magamat tenni ennek, tudván azt, hogy hiába viselkedek jól (mert szerintem punkrock koncerten a póló levétele még az a kategória, de biztos én vagyok a hülye), akkor is megtalál valamelyik.

Azért hogy ne csak sírásból álljon  ez a post azért elmesélném azt a két esetet, amikor értelmes emberrel találkoztam az ‘ellenség’ oldalán. Az egyik pont itt volt, mikoris az utolsó éjszaka – egy kiadós Tankcsapda koncert után – vissza szerettem volna jutni a sátramhoz, és – a már emlegetett checkpointon – az őr beengedett, pedig a buli hevében leszakadt a karszalagom, ami azért durva, mert pont az eset előtt pár órával dobtak ki egy srácot hasonló okokból…

A másik pedig még a győri időkben volt, amikor is – a régi – ToRockba próbáltam bejutni jegy nélkül valami konce

rtre. A WC-ben
nyomattam át a pecsétet (aki jár ilyen bulikba az vágja :)) valami kölyökkel, és épp végeztünk a művelettel, a srác is kiment a helyiségből, amikor mögöttem kilépett az egyik fülkéből az egyik jegyszedő. Nem volt nagydarab, de azért a szálkás jelzőt nyugodtan kiérdemelhette volna, gondolom valami küzdősportot művelhetett. Megkérdezte szép nyugodtan, hogy épp pecsétátnyomás történt-e. Némi győzködés után (“bazz, dobj ki, úgysincs pénzem, meg kedvem se”- gondoltam) bevallottam, hogy igen, az történt. Erre kioktatott, hogy nem ez a megoldás, menjek oda, és ad nekem pecsétet ingyen. Kicsit elkerekedett a szeme, amikor pofátlanul benyögtem, hogy vannak velem még hárman – négyen, akik szintén nagyon szeretnének bejutni, de a vége azért az lett, hogy mindenkit beengedett… 🙂

Kategória: Régi post  Tag(ek): ,  3 hozzászólás
Kis éji duma 3.

Rájöttem, hogy ez a kedvenc módom az írásra: amikor csak lököm a süket vakert a pajeszotok alá mindenféle különösebb cél, vagy központi téma nélkül. Persze a blog nem válhat ‘Kis éji duma 4-5-6-…’ című postok sorozatává, mert csak néha adott minden körülmény egy ilyen kis szösszenet megírásához, sajnos. Ilyen ez a mai este is: közeleg a vihar, volt söröm, szól az Üllői Úti Fuck, és viszonylag kellemesen érzem magam a bőrömben. Betudható ez annak is, hogy – a múlt heti faszságaim ellenére is – ráeszméltem arra, hogy van egy lény, akinek fontos vagyok, és tényleg elfogad minden hülyeségemmel együtt. Basszus, hogy ez eddig nem tudott tudatosulni bennem ennyire! Talán az kellett hozzá, hogy majdnem elveszítsem? Fenetuggya, mindenesetre most úgy érzem magam, mint egy puha, meleg biztonságos helyen (igen, olyan érzés :))

Aztán volt még olyan is mostanában velem, hogy egy nap alatt sikerült leküzdenem azt a pánikszerű érzést, ami az okozott, hogy elég komolyan fenyeget egy lightosabb pénzügyi csőd veszélye. Mondom, egy nap kellett hozzá, hogy rájöjjek arra, hogy a rágódástól még nem lesz több pénzem, viszont cserébe kajak kiidegelem magam, ami nem jó dolog, mert árt a szépségnek 🙂 Ennek jegyében már pár napja a nagyon megnyugtató ‘leszarom’ életfilozófia lengi be napjaimat, mondhatom egész kellemes érzés, mindenképpen tessék kipróbálni!

Ehhez szervesen kapcsolódik az a tény, hogy ahelyett, hogy itt pötyögök mindössze egy sörrel a bendőmben már bizony  túl kéne lennem egy kellemes kis Tankcsapda + Kispál koncerten Várpalota mellett egy erdőben, és bizony meglehetősen bebaszcsizott állapotban kéne ténferegnem össze-vissza egy feltehetően műanyag poharas sörrel a kezemben, amelyet kuponért vásároltam volna magamnak. Nos, ez – pénzhiány miatt – elmaradt, sőt egy napot se fogok eltölteni a fesztiválon (amely Pannónia Fesztivál névre hallgat a gyk.), de vigasztal a tudat, hogy lehet hogy a többi nyári bulin se fogok 🙂 Éljen a válság, éljen a nagy magyar valóság! Kész szerencse, hogy ma este még ez se tud nagyon érdekelni, bár pár órája bent a cégnél Kispál koncertfelvételt hallgatva kicsit elkapott az a ‘bassza meg, miért nem tudok ott lenni?’ érzés, de szerencsére sikerült leküzdeni. Mindenesetre ma este is remekül működik a héten már oly működőképesnek bizonyult recept: 1 doboz Soproni, némi kaja, és remek zenék, és máris nem is érdekel annyira az a rohadt feszt… (vagy csak önámítok, fene tudja :)) Tiszta kispolgárias életmód ez, én mondom nektek…

A tegnapi este amúgy az régiúj zenék felfedezésének jegyében telt el a számomra, és az előző postban linkelt csodálatos Tiesto-féle endorfinbomba csak egy volt a tegnap esti zenei élményeim közül. Többek között sikerült hozzájutnom a Kill Bill című amúgy iszonyatosan odaverős film szintén remekbeszabott zenéihez, azon belül is olyan nagysikerű klasszikusokhoz, mint ez itt:

 

Tudjátok, amikor abban a japán étteremben a mezítlábas ferdeszemű lánykák csapatják a pöngetős rakenrólt…. amúgy tudtátok, hogy ők egy komoly zenekar, konkrétan 1986 óta nyomják az ipart? Nagyon elvetemült zenei ízléssel rendelkezőknek ajánlom a munkásságukat 🙂

A napokban még volt valami ami újra lázba hozott, mégpedig egy játék. Már többször végigvittem, sokszor megfordult a vinyómon, ismerem az utolsó szegletéig, és mégse unom, ez pedig a jó öreg GTA: Vice City. Bizony, hiába jött ki azóta a San Andreas (ami szintén nagyon jó a maga nemében), és a GTA IV (ami még jobb, csak még pár évig nem lesz olyan gépem, amin futni fog), nekem akkor is ez maradt az etalon. Terveztem neki már tegnap is egy saját postot, de a neten nem találtam olyan screenshotokat, amik méltóan visszaadnák a játékból sugárzó nagybetűs HANGULATOT, így saját magam akartam lőni pár pillanatképet a fílingesebb részeiből a városnak, ahol a játék játszódik, de ez egyelőre technikai okok miatt még csúszni fog kicsit (nem tudom, hogy melyik billentyűvel lehet képet kilopni, már ha létezik ilyen, mert ha nem, akkor rakhatom fel a Fraps-ot vagy a SnagIt-et néhány kép kedvéért).

Amúgy a hétre tervezett éjszakai biciklitúra csúszni fog, egész egyszerűen azért, mert nincs világítás a gépsárkányon, és a legutolsó dolog ami hiányzik az egy szép kövér csekkecske, amit a fehérvári rendőrségnek kéne feladnom záros határidőn belül. Mihelyst olyan anyagi helyzetbe fogok kerülni, hogy megengedhessek magamnak egy olyan befektetést, amely egy kerékpár első-hátsó villogószettre irányulna a helyi Tescoban akkor majd fogok ilyet játszani 🙂

Kategória: Régi post  Tag(ek):  3 hozzászólás
Nem leszek diszkós, de ez…

…egész egyszerűen egy csoda! Tudom, hogy régi, de ma derítettem ki, hogy mi a címe, úgyhogy örülök magamnak 🙂 : 

Bocs, hogy nem mozgalmasabb a videó, de tessék koncentrálni a ZENÉRE 🙂

Kategória: Régi post  Tag(ek):  4 hozzászólás
Egy kis esti mentáldizíz

… mert már napok óta le akartam írni ezt, elég beteg:

"Az utazótársaim nem tudták csodálattal végignézni, hogy milyen szépen tudok repülni, mivel mindegyikük azzal volt épp elfoglalva, hogy minél nagyobb sérülést okozzon a saját arcán az előtte ülő ülésének lefejelésével. Én közben egy elegáns ívvel átszálltam a szélvédőn, és az villant át a fejemen (ami ekkor még a helyén volt), hogy milyen menő leszek majd, mint a baleset egyetlen áldozata, ráadásul a többiekkel ellentétben én jól ki is repültem a buszból. Ekkor becsapódtam, és valahogy nem tudtam továbbgondolni a dolgot, pedig ha lett volna időm, még elképzeltem volna, milyen arcot fognak vágni a mentősök, amikor megtalálnak…"

Amúgy akármilyen beteg is, azért durva belegondolni, hogy egy ütközésnél kábé ez történt volna velem, amikor ez eszembejutott a Fehérvár – Veszprém buszon csimpaszkodva a kapaszkodóba…

Kategória: Régi post  Tag(ek): ,  Csak egy kommentár
Amikor a hányinger elkap…

Ma egy kicsit politizálni fogok, és mivel tudom, hogy ez a téma mindenhol nagyon kényes, de ebben az országban emberek egész egyszerűen képesek átmenni primitív baromba, ha valaki nem az ő párjukon áll, ezért szeretnék néhány dolgot elöljáróban leszögezni:

1. nem, azaz nem érdekel, hogy a lentebb taglalt párt mit ért el, kik a tagjai, mit köszönhetünk neki, már ha van ilyen. Ez most azért fontos, mert nem a párt múltja volt az, amin felháborodtam, hanem a jelene, és az, hogy milyen módszerekkel próbál előnyhöz jutni az Európai Parlamenti választásokon.

2. nem tartom magam egy fanatikus nacionalista baromnak, tudok nyitni más kultúrájú emberekre, és hiszem, hogy valóban nem a bőr színe vagy a vallása tesz embereket nemkívánatossá egy országnak, hanem az a viselkedésforma, amely őket jellemzi

3. nem hinném, hogy valaki azért lesz rasszista, mert használja a cé, vagy zsé betűs szavakat, feltéve hogy nem pejoratív értelemben értve mondja őket. Ezt azért kellett leszögeznem, mert bizony volt olyan, hogy le lettem oltva, hogy hogyan merek itt cézni a blogon, mikor az rasszista szó, sőt a zsé betűs helyett is már az ‘izraelita’ kifejezés dívik. Namármost, ezek szerint a MAZSIHISZ is egy szélsőjobbos szervezet, mert szerepel a nevükben a zsé betűs szó? Na ne vicceljünk már… A kurva attól még pénzért kefél, még ha prostituáltnak hívjuk is, legalábbis szerintem (és ne tessék párhuzamot vonni közöttük, és az eddig emlegetett népcsoportok között, egyszerűen ez egy szemléletes példa)!

Ennyit szerettem volna elmondani, mielőtt belevágok a mai témámba, ami egy kifejezetten demagóg, népbutító választási reklám á’la SZDSZ, tessék megtekinteni:

 

Hmm, mik is hangzanak el benne? Csupa nagyon szép, magasztos gondolat. Kár, hogy a világ sajnos nem ilyen fekete és fehér, mint ahogy itt ábrázolják, hanem bizony vannak köztes árnyalatok is.

Haladjunk sorban:

az első rész a Hazaárulók – szeretők szembeállításával gondolom a párt szimpatizánsait/főembereit ért támadások kapcsán került be a spotba. Namármost: ebbe aztán tényleg nem akarok belefolyni (meghagyom a téma taglalását a különféle politikai fórumokon egymást oltogató ötveneseknek), mindenesetre íme egy idézet a mindannyiunk által oly tisztelt Horn Gábortól: ""Fontosabb az, hogy mi lesz az SZDSZ-szel, annál, hogy mi lesz az országgal" – és ezt nagyon őszintén mondom!" (itt meg is lehet nézni). Szerintem ezt nem kell tovább magyarázni.

Aztán nézzük tovább: nem született bűnözők? Valóban nem. Viszont olyannyira nem áll szándékukban beilleszkedni a társadalomba, vagy akár a szűkebb környezetükbe se, hogy az teljesen nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a diszkrimináció a legtöbb esetben jogos velük szemben.  És a rendkívül érzelmes hangon aládörmögött "Árpikatilali" is nagyon megható, de ha kimondja valaki a cé betűs szót, akkor nem árpikatilali jut az ember eszébe, hanem egy másik név, mondjuk Marian Cozma-é… Ilyenkor tudom sajnálni azt az elenyésző szándékukat, akik megpróbálnak tisztességesen, a normákat betartva boldogulni, nem lehet könnyű nekik… Erről ennyit, még a végén kimondom a cé betűs szót, és akkor biztos rámfogja valaki, hogy még a Bombagyáron is regisztrálva vagyok (amúgy valóban, de nem azért, mert annyira egyetértek Tomcat néha elég érdekes elképzeléseivel, más oka van).

A következő a kedvencem: a szivárványszínű esernyő alatt boldogan nevető párocska. Valóban nem perverzek, valóban értékes emberek is lehetnek. De: hogy lehet az, hogy nincs még egy olyan társadalmi csoport, akik fényes nappal hozzák a hányingert jóérzésű emberekre? Csinálják nyugodtan amit akarnak, szeressék egymást szépen otthon, de azzal ,hogy az utcára vonulnak csak a "normális" többség ellenszenvét vívják ki! És nem hinném, hogy komolyabb negatív diszkrimináció érné őket, mint egy teljesen begyepesedett heterót, de ennek előfeltétele az, hogy ne hivalkodjonak a másságukkal!

A zsé betűs vallást gyakorlókra vonatkozik a következő szekció (a menórát gyújtogató tündéri kislány is ezt jelzi, hát még a végén a háttérben a rabruhák), ez egy nagyon nehéz téma a számomra. Nem lehet tudni, hogy mennyi igaz abból, hogy a zsé betűsök valóban Palesztinát akarnak-e belőlünk is csinálni, mindenesetre ha ez a cél, akkor nagyon jól haladnak. Itt figyelhető meg, hogy az egészségtelen paranoia milyen összeesküvés-elméletek alkotására késztet egyes embereket, bár azért bennem felmerült egy sokkal ijesztőbb eshetőség is, hogy mi van akkor, ha nekik van igazuk, és tényleg a zsé betűsök gyarmata lesz nemsokára Magyarország? Paranoia… és őrület. Na, ezért nem is nézem mostanában a témával foglalkozó oldalakat, bedugtam a fejem a homokba 🙂

Következzék a droglegalizációról szóló néhány másodperc, ezt akár még támogatnám is (mivel bizonyíthatóan kevésbé fog egy füves meghülyülni hosszú távú fogyasztás kövezkeztében, mint egy kannásborfüggő), de egy célkitűzés amelyet egy ilyen párt támogat máris elveszti a varázsát… mindenesetre a tiltás ostoba dolog, szerintem az alkohol (bármennyire is jó néha) meg a cigi hosszú távon sokkal durvább dolgokat művel mind a használó szervezetével, mind a környezetével, mint a fű, csak az a gond, hogy ebben a néphülyítő kampányvideóban még ez a legalizációs törekvés is ellenszenvessé válik…

Nagyon szép egészet alkot a párt teljes kampánya, mivel a plakátjaik hasonlóan hányingerkeltőek, és itt kell megjegyeznem, hogy meglepően hasonlít egy mexikói boxolóra az egyiken árpádsávosnak titulált jólszituált fiatalember. Ez is egy gerinctelen húzás: annak idején állítólag a nácik vágtak be zsékről szóló filmekbe pár pillanatra gusztustalan patkányokról szóló képkockákat, ezzel is a zsék ellen hangolva a társadalmat, hogy ha szóba jönnek ők, akkor egyből egy elemi undor vegyen erőt az emberen… Ebben az esetben is hasonló eszközhöz nyúltak a kampány létrehozói: vettek egy nagyon agresszív fejű emberről készült fotót (amit – mint kiderült – állítólag egy reklámügynökségtől vettek), és kinevezték árpádsávosnak, mintha ő lenne a közös ellenség, akit lehet utálni. Igen, ez bevált módszer volt már Orwell 1984-ében is, hogy a kommunizmusról ne is beszéljek…

Szóval az van, hogy ha egy szóval szeretném jellemezni ezeket a megoldásokat, akkor a hányinger lenne az első, ami eszembe jutna. Utána szépen sorjáznának a következők: agymosás, demagógia, pofátlanság, manipuláció, ködösítés. Mindezt mondom úgy, hogy különösebben nem érdekel a napi politika (TV-t már hetek óta nem néztem, kivéve tegnap este a Showder Klubot, meg hétvégén nagynéha, mert nincs net :)), és a neten se tartozik a híroldalakon a kedvenc menüpontjaim közé a Belföld. Egész egyszerűen az történt, hogy szombaton fetrengtem a szobámban otthon, és elcsíptem ezt a videót a TV-ben, és mélységesen felháborított. Cékérdés van, nem az Árpik miatt vannak feszültségek az or
szágban, hanem inkább Árpik apjai miatt, aki épp vagy sitten van, vagy gyártja a kistestvérét valami külvárosi putriban. Ez megint persze általánosítás, de őszintén: nincs alapja? Naugyehogyugye. És ezt a problémát (IS!) az SZDSZ szépen megpróbálja eltussolni csak azért, hogy több szavazót nyerjen az EP-választásokon. Szerintem ez undorító…

Kategória: Régi post  Tag(ek): ,  6 hozzászólás
Városnézés két keréken

Kezdek rájönni, hogy mennyire jó is tud lenni a biciklizés. Nagyon kényelmes, praktikus dolog, és tényleg élvezet néha tekerni egyet (igen, drogoskáim, most a kerékpározásról beszélek, mint ahogy a Wizzair néhány évvel ezelőtti reklámplakátján a szlogen is :)) meló után csak úgy bele a nagyvilágba. Ilyet játszottam én is tegnap délután, mivel hazafele jövet eszembe jutott, hogy nincs az albérletben sör. Ilyenkor a normálisabbja útbaejt egy kisboltot (az Interspart meg az ilyen hodályokat kilőném, mivel kész procedúra ott bevásárolni), és körülbelül 3 perc alatt a magáénak tudhatja az áhított nedűt. A normálisabbja ezt tenné, de nem én! 🙂 Kitaláltam, hogy a város másik felében keresek valami ABC-t, és ott teszek szert a szeszre, és közben persze megpróbálom minél jobban felfedezni a környéket. Ennek jegyében elegánsan elhúztam az albérlet mellett, és nekimentem az első szembejövő utcának. Szépen csordogáltam befele a számomra eddig fehér foltként számontartott városrészbe, amikoris szembejött ez a kis vállalkozás:

Ezen – jó idiótához méltóan – jót röhögtem, mivel elsőre totál félreolvastam, és valami gerinctelenítésre gondoltam 🙂 (Biztos itt képzik ki a jövő politikusait, és ügyvédeit :)). Továbbhaladva végre megcsodálhattam ezt a körforgalmat nappal, és józanul is:

Marha érdekes megoldásnak tűnik a számomra, és csak tippelni tudok, hogy az a kis épület ott középen valószínűleg valami elektromos cuccokat tároló építmény lehet. Épp végeztem a lefényképezésével, amikor egy fiatal srác odajött hozzám, és megkérdezte, hogy merre tud itt Pannon feltöltőt venni. Én ezúton üzenném neki, hogy tényleg nem tudtam a választ, viszont annyit tehettem volna az ügye érdekében, hogy engedem egy fél percet beszélni az én telefonomról, de akkor ott sajnos ez nem jutott eszembe. Pedig úgy tűnt, hogy fontos lenne neki…

Csordogáltam szépen tovább, láttam egy ilyen parkot is:

Komolyan mondom, olyan feelingje volt az egész túrának, mint anno a San Andreas című játékban először jutsz át mondjuk Los Santosba, és fedezed fel a titkos helyeket. Nagyon jó volt végre kicsit elszakadni az Albérlet -> IBM, IBM -> Albérlet útvonaltól, és rácsodálkozni, hogy milyen helyek is vannak a városban. Mentem tovább, egyszer csak találkoztam a jótündér… helyett ezzel a táblával:

, utána meg ezzel is:

Ekkor konstatáltam, hogy spontán módon pont abba az irányba sikerült elindulnom, amerre nem igazán van messze a városhatár, de némi gondolkodás után mégse mentem el mondjuk Győrbe, hanem visszatekertem inkább a városba. Egyszer csak a panelek közül kibukkant egy nagyobbacska épület, ki volt rá írva asszem hogy "Kodolányi János Főiskola, C szárny", és ekkor eszméltem rá, hogy megtaláltam a város felsőoktatási intézményét is, totál véletlenül 🙂 Egyszer csak egy csodálatos parkba érkeztem, mindenhol emberek ültek a padokon, illetve ennek a tónak a partján:

Iszonyatosan jó volt a hely feelingje, nna. Miután kigyönyörködtem magam, rábukkantam egy olyan helyre, ahol egyszer már jártam életemben, és már szinte el is felejtettem, hogy létezik (még anno középiskola első, vagy második osztályában látogattuk meg osztálykiránduláson), mégpedig a főiskolától nem messze erre a kútra:

Ez a kút két dologról is híres:

1. nagyon finom enyhén szénsavas erős vastartalmú vizéről

2. a naponta néhányszor lejátszott harangjátékáról

Pont volt nálam egy félliteres Cappy-s üveg, így még hozni is tudtam belőle haza 🙂 Jövő héten tervezem, hogy valamikor éjjel majd lebiciklizek ide délutános után, és hozok haza belőle ipari mennyiségben az albérletbe, mert ezerszer jobb mint a csapvíz, mondanom se kell. Érdekes hangulata volt amúgy az egésznek: ötvenes urak néma csöndben töltögették a flakonjaikat, senki nem szólt egy árva szót sem 🙂 Furcsa volt.

Ezek után a belváros felé vettem az irányt (legalábbis amerre a belvárost sejtettem), láttam egy ilyen borostyánnal/repkénnyel (nem helyes rész törlendő) befuttatott belvárosi épületet is, nekem nagyon tetszenek az ilyenek:

,sőt, hogy a botanikánál maradjunk ez meg egyszerűen lenyűgözött, egy sikátor bejáratánál lógott lefelé a falról:

Igen nagy szerencséje ennek a növénynek, hogy elég magasan vannak az ágai, mert különben biztos nem lenne rajta egy rózsa sem…

Ennyi volt az első fehérvári túrám története, komolyan mondom felüdítő élmény volt kicsit – külső szemlélő számára – értelmetlen dologgal eltölteni néhány órát, és azt csinálni ami jól esik, ha egy utca megtetszik, akkor bemenni, megnézni az épületeket, satöbbi. A jövő hetet meg pláne várom, mivel délutános leszek, és tervezem, hogy éjszaka fogok majd biciklizni, amikor se forgalom, se emberek, se meleg… és nagyon remélem, hogy nem fogok defektet kapni az Öreghegy nevű városrész túlsó felénél (onnan tudom, hogy az messze van, hogy ma néztem egy térképet, de többet nem fogom, mert elveszne a dolog varázsa, ha tudnám, hogy merre megyek :)), amire pedig van esély, mivel kicsit odavan az első kerekem 🙂 Amúgy a pláne az egészben

az, hogy sört nem is vettem végül 🙂

Újabb kimeríthetetlen forrása az idiotizmusnak

Én tapasztalatlan hülye azt hittem, hogy az idióták kimeríthetetlen forrása csak az iwiw lehet szürke kis napjaimban. Nos, ez igaz is, csak sajnos elég ritkán (néha heteken keresztül sem) bukkanak fel az üzifalon olyan bejegyzések, amelyek érdemesek arra, hogy itt is mementót állítsak nekik mintegy megmentve őket egy helyre kis csokorban az utókornak, amelynek kísérőkártyáján a következő áll: "Na, te kis amatőr, ennél legyél nagyobb barom – Az őseid". Amúgy itt szeretném megjegyezni, hogy az iwiw nem más, mint virtuális seggszagolgatás, amolyan kutyamódra. Értem ezalatt azt, hogy ha megismer valakit, akkor a legtöbb ember egyből izzítja az iwiw-et, és indulhat a nagy profilvadászat. Ez olyan, mint a kutyáknál a jól bevált ismerkedési módszer, bár tudom, hogy a hasonlat több sebből vérzik 🙂

Na szóval visszatérve az alaptémához: eddig tehát abban a hitben éltem, hogy nincs más lehetőségem idióta embereken nevetni, mint nagy ritkán az üzenőfalon elejtett bohókás kis pársorosok kapcsán. Na ez súlyos tévedés volt részemről, ugyanis figyelmen kívül hagytam a csodálatos Gyakori kérdések nevű szegletét a magyar netnek, ahol elég néhány percet eltölteni, és az ember máris szakad a röhögéstől. Az oldal lényege amúgy, hogy – természetesen regisztálás után – lehet feltenni a nagyvilágnak az okosabbnál okosabb világrengető jelentőségű kérdéseket, mindezt névtelenül. Ezt azért fontos megjegyezni, mivel az emberek anonimként sokkal könnyebben megnyílnak, ennek demonstrálására elég megnézni mondjuk a ‘Szerelem, szex‘ című témakört 🙂 Ma délután – a teljesség igénye nélkül természetesen, mivel annyi hülyeség van az oldalon, hogy azt nézni is tereh – kiollóztam néhányat a hét frissensült klasszikusaiból (dőlttel az én megjegyzéseim):

  • Negyed 5 ugye hogy 17:15? (naná. el ne hidd senkinek ha mást mond) (link)
  • A lányomnak a barátai ízléstelen ábrát rajzoltak valami nagyon erős filccel az egyik cicijére és sehogy nem tudjuk leszedni. Mégis mit tegyünk? (vágjátok le. más megoldás nincs) (link)
  • Cigány vagyok, van mondanivalód? (legyen?) (link)
  • Nagyon izgulok, 1 hét múlva megyek Londonba munkát keresni! Megnyugtatnátok egy kicsit? (nyugi, a legrosszabb ami történhet az az, hogy már a reptéren elrabolnak, eladják a fél vesédet a feketepiacon, téged meg kurvának nemtől függetlenül) (link)
  • Merre kell forgatni a kormányt jobbra kanyarodásnál? (ki mondta, hogy forgatni kell?) (link)
  • Ha a konyhában sok a mosatlan és mindig ellepik a bogarak és a kukacok, azt hogyan tudom megszüntetni? (és még mi hittük azt, hogy Győrben durva állapotok voltak az albérletben… amúgy a válaszom: nem kell aggódni, a kukacokat, meg a különféle csúszómászókat úgyis meg fogják enni az előbb-utóbb megjelenő patkányok) (link)
  • Mi a teendő ha maga a pénisz is szőrös? (no comment …) (link)
  • AIDS-es lehetek egy k*rvától? (dehogyis, ki mondta ezt a hülyeséget neked? a 14 éves szűzlányoktól viszont óvakodj!) (link)
  • Egyszerűen nem értem miért nem mernek leszólítani 1 nőt a pasik utcán? Ennyire félnek a visszautasítástól? Annyira zavaró hogy 1 óráig bámul, de nem tesz semmit pedig én adok visszajelzést ha teszik a fiú (most komolyan: tegyék fel azok a nők a kezüket, akik szeretnék, ha úton-útfélen ilyenek röpködnének feléjük, hogy pl. "szijjaebébi, gyeremárigyunkegysört!") (link)
  • Mindig gumitalpú papucsban vasaltok? (nem, néha acéltalpú tűzoltócsizma szokott lenni rajtam.) (link)
  • Az jelent valamit, ha valaki azt mondja hogy hiányzol neki? (persze, olyankor mindig esik a forint ára) (link)
  • Enyhe gerincferdülésem van, ez nem akadálya lányoknál? (dehogynem, messziről kiszúrják, ezért nem lesz soha csajod, lúzer!) (link)

És a végére a bónusz:

  • Milyen egy férfibe élvezni?

És a válasz az oldalról, amelyet mintha én alkottam volna:

Próbáld ki apádon! 😀
És aztán ne mondd el, engem nem érdekel!
(link

Egyelőre ezek voltak azok, amikre azt mondtam, hogy ilyen egész egyszerűen nincs, de biztos vagyok benne, hogy ha kicsit jobban feltúrom a szemétdombot, még több gyöngyre fogok találni 🙂 Folyt. köv.!

Kategória: Régi post  Tag(ek): , ,  7 hozzászólás
Az internet csodája

Tegnap délután döbbentem rá, hogy mekkora egy zseniális találmány is az internet: egy időben beszélgettem mikrofonnal barátnőmmel, és kaptam ki Starcraft-ban egy cimborámtól, és mindketten száz kilométerre voltak tőlem! Mi ez, ha nem sci-fi? 🙂

Kategória: Régi post  Tag(ek): ,  Kommentáld!
Mai ütközetünk : Illés VS Quimby

Ma aztán tényleg nincs kedvem írni, elég annyi, hogy fél 4-kor keltem, meghallgattam most egy nagyon fos albumot (U2 új),túl vagyok másfél sörön, és nagyon szar a kedvem, csak úgy a feeling kedvéért. Mivel ma cserben hagyott az írási hajlamom, ezért – rendhagyó módon – most tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre, és nem csak a kötelező udvariasság beszél belőlem. Tessék meghallgatni az alábbi két szerzeményt, és szavazni: melyik a jobb? Mondanom se kell, hogy a második, Quimby által előadott dal az első feldolgozása, és egy Illés előtti tiszteletadást megcélzó feldolgozás-albumon jelent meg pár éve. Amúgy a szám címe: A lány és a csavargó.

Kezdjük akkor az originallal: 

 

És itt a Quimby-féle feldolgozás: 

 

Tessék szavazni!

Amúgy a Röyksopp egy isten zene, és most konkrétan leszarom, hogy ennek semmi köze a témához.

Kategória: Régi post  Tag(ek): ,  3 hozzászólás
Cloverfield, avagy mit érezhettek Lungfishopolis lakói Goggalore tombolása alatt

Előjáróban elmondanám, hogy muszáj volt ezzel a kissé öncélú hasonlattal felvezetni a most elemzésre kerülő filmet. Szeretném ha azért nem csak én, és néhány fanatikus számítógépes játékos értené ezt a Lungfishopolisos témát (ami a post címében szerepel), ezért megmagyaráznám: a Psychonauts című (és már a blogon is elemezgetett) játékban van egy pálya, amelyben hatalmasra nőve kell "terrorizálni" Lungfishopolis békés lakóit (az épületek zúzását pedig olyan beszólások kísérik a lakók részéről, hogy néha majdnem lefordultam a székről, úgy röhögtem, pl. "Jajj ne! Csak a kiskutyák árvaházát ne rombold le!") miközben ők notóriusan Goggaloreként emlegetnek. Egy videó többet mond minden szónál, úgyhogy tessék megtekinteni ezt: 

Visszatérve: az alkotás a Cloverfield névre hallgat, és igazából nem tudom, hogy miért kapta ezt a nevet, mindenesetre a jó öreg japán, és elég friss amerikai Godzilla filmeket mutatja be, csak éppen a fogyóeszközként szolgáló civil lakosság szemszögéből.Egy manhattani lakásban tartott búcsúbuliba csöppenünk be az alkotás elején, ahol egy kissé bugyuta, de jószívű srác a kézikamerájával interjúvolja a jelenlevőket. Ahogy a későbbi főszereplők épp az erkélyen lelkiznek hirtelen hatalmas rengés rázza meg a várost, és a távolban kialszanak a felhőkarcolók fényei. Természetesen a kamerás srác mindent vesz, többek között azt is, ahogy ezek után elszabadul a pokol: az utcán emberek menekülnek, hirtelen becsapódik mellettük a Szabadság-szobor feje(!), és a távolban épületek dőlnek össze. Alapvetően szeretem az ilyen ál-dokumentum filmeket, mint amilyen az Ideglelés is volt anno: ha jól van megcsinálva az ilyen, akkor alapvetően sokkal nagyobb lehetőséget biztosít az embernek arra, hogy beleélje magát a történésekbe, mint a kissé személytelenebb E/3 nézőpont. Mondjuk ami előnye, az hátránya is a filmnek: az igazi vizuális orgazmus elmarad, pont azért mert nem lett volna túl életszagú, ha folyamatosan remegés nélkül rajta tudta volna tartani a srác a keresőt az amúgy eddig nem is emlegetett hatalmas csáposfejű túlméretezett Gollam-utánzaton, aki minden erejével azon van, hogy romba döntse Manhattan-t. Eme feladatát talán kicsit eltúlzott hatásfokkal is végzi: egész egyszerűen nonszensz, hogy épp a Nagy Alma másik felén végez tereprendezést, de a Brooklyn-híd is leszakad hőseink alatt elvileg az ő hathatós segítségével (mondjuk mi mástól ugye).

Szóval a kezdeti 15 perces búcsúbulis bevezető után következik a bő egy órás futkározás, rohangálás, sikoltozás, de az alkotóknak sikerült megoldani, hogy a film végig érdekfeszítő tudjon maradni. A jól bevált recepthez nyúltak: amikor kezdett volna kicsit leülni a sztori akkor mindig becsapott a ménkű, hirtelen valami felrobban hőseink körül, és újra pöröghetnek az események. Kifejezetten tetszett a metróalagútban játszódó rész, ahol a négy fiatal gyalogosan baktat a vaksötétben, csak a kamera fénye segít nekik a tájékozódásban. Egyszer csak patkányok kezdenek el rohanni feléjük, mintha menekülnének valami elől, és rá pár pillanatra elszabadul a pokol 🙂 Amúgy itt jegyezném meg, hogy nem tudom, hogy milyen felszerelésük volt az arcoknak, de az már egyszer biztos, hogy ilyen strapabíró szerkezetért én is bármit megadnék, egész egyszerűen mindent kibír 🙂 

A film nem kicsit látványos trailere

Ami tetszett még: a készítők egész korrektan lerenderelték Manhattan pusztulását egészen hihető effektek felhasználásával. Voltak nagyon adrenalinpörgető jelenetek is a filmben, szóval ha mélyebb tartalommal nem bíró könnyed kis katasztófafilmre vágysz akkor ez jó választás lehet 🙂 Kifejezetten bejövős volt az a jelenet, amikor hőseink kibukkannak a már emlegetett metróalagútból, és a szanaszét barmolt város közepén elbaktat előttük egy elszabadult lovashintó. Ez valahogy szimbolikus jelentőségű volt a számomra. Jó volt még az is, hogy végre nem volt happy end egy film végén, de gondolom most ezért a mondatomért egyesek utálnak, mert spoilereztem kissé 🙂

Ami furcsa volt: a katonáknak (akik az evakuálást végezték) nem az volt az első dolguk, hogy kiverjék az operatőr srác kezéből a kamerát, majd apró darabokra törjék benne a memóriakártyát. Ismerve jenki barátainkat, ez lett volna a minimum. Aztán: én speciel röhögtem, amikor egy szűk lépcsőházban lefele futva megtámadja őket egy kisebb, kutyányi alien, erre hát nem pont ott van egy tűzoltóbalta a falon? Jé, de érdekes 🙂

Apróbb hibáitól eltekintve érdekes, és szórakoztató alkotással állunk szemben, beleélős, látványos, nemhappyendes. Tessék megtekinteni! 🙂

Kategória: Régi post  Tag(ek):  Kommentáld!
  • Témaváltó


      Fatal error: Uncaught Error: Call to undefined function wp_theme_switcher() in /home/raktahu1/public_html/regiblog/wp-content/themes/WP_redlight/sidebar.php:6 Stack trace: #0 /home/raktahu1/public_html/regiblog/wp-includes/template.php(790): require_once() #1 /home/raktahu1/public_html/regiblog/wp-includes/template.php(725): load_template('/home/raktahu1/...', true, Array) #2 /home/raktahu1/public_html/regiblog/wp-includes/general-template.php(136): locate_template(Array, true, true, Array) #3 /home/raktahu1/public_html/regiblog/wp-content/themes/WP_redlight/index.php(66): get_sidebar() #4 /home/raktahu1/public_html/regiblog/wp-includes/template-loader.php(106): include('/home/raktahu1/...') #5 /home/raktahu1/public_html/regiblog/wp-blog-header.php(19): require_once('/home/raktahu1/...') #6 /home/raktahu1/public_html/regiblog/index.php(17): require('/home/raktahu1/...') #7 {main} thrown in /home/raktahu1/public_html/regiblog/wp-content/themes/WP_redlight/sidebar.php on line 6