Archive for » május 3rd, 2009«

A vevőnek mindig igaza van

Más is járt hasonlóan mint én 🙂

Vasárnap – mivel hétvége van – nem igazán szoktam postot írni, de történt ma egy olyan eset, ami miatt mindenképpen billentyűzetet kellett ragadnom, bár így kénytelen voltam nem a saját gépemről, és nem a saját kis szférámból szerverre küldeni ezt a kis szösszenetet.

Történt ugyanis, hogy ma – anyák napja lévén – beslattyogtunk kedves hugommal egy helyi, Sparban található virágboltba (a nevét nagyon szívesen leírnám, de szerintem pont ilyen esetekre felkészülve elég kacifántosat választottak, elég annyi, hogy a forgóajtó melletti üzletről van szó). Odabent már nagy erőkkel gyártotta a csokrokat három nőszemély, akikhez röpke húsz perc után sikerült is olyan közelségbe kerülni, hogy elsusoghassam a kívánságomat az egyiküknek. Asszem Ildinek hívták – a névtáblája szerint – a kiválasztott virágkötözőt, akivel interakcióba keveredtem, amelynek során tudattam vele, hogy egy 2000, azaz /kettőezer/ forint értékű csokorra van szükségem. Úgy tűnt, hogy ez az információ el is jutott a csökött agyáig hozzá, így teljes nyugalommal vártam meg az újabb 15-20 percet, ami alatt legyártotta kérdéses terméket. Ekkor kezdődtek a bonyodalmak, mivel mikor végzett, arcán mosollyal átnyújtotta a produktumot, és közölte, hogy akkor 2600 lesz. Arcom enyhe bíborvörösbe válthatott ekkor, és közöltem vele, hogy nem erről volt szó, hanem kétezerről, ez az összeg meg majdnem másfélszer annyi. Kaptam egy olyan pillantást, amellyel embert lehetne ölni, mire én megemlítettem, hogy esetleg úgy kellett volna megcsinálni azt a kurva csokrot, hogy 2000+-200Ft legyen, mert azért nem vertem volna ki a hisztit. Erre ő felvetette, hogy esetleg csinál egy másikat (ez persze jópont), de én ezt elutasítottam, majd a rosszalló pillantásaikra (a másik két nő is beszállt a csúnyánnéző versenybe) megjegyeztem, hogy persze biztos én vagyok a paraszt. Ezek után kifizettük az összeget, és köszönés nélkül távoztunk az üzletből. Namármost: persze, nem illene ilyennek lennem nálam idősebb nőkkel anyák napján, DE:

1. asszem én voltam a vevő, ő pedig az én pénzemből él, illett volna tartani magát a kérésemhez, pláne, hogy előre közöltem vele

2. rájöttem, hogy a virágbolt a legjobb biznisz, mert amikor végzel a csokorral, fogod a kis narancssárga számológépedet, pötyögsz rajta valamit, és utána kéjes mosollyal nyöghetsz be akkora összeget, amekkorát nem szégyellsz, mivel a vevő nem tudja, hogy a csokor melyik összetevője mennyibe kerül. Nem állítom azt, hogy az én esetemben is ez így történt, de mindenesetre elgondolkodtató…

Természetesen az eset után biztos jól kitárgyalhatták a boltban maradt vevőkkel, és egymás között, hogy mekkora egy paraszt is volt ez a fiatalember, de szerintem teljes joggal érzem úgy, hogy nem ismertek fel, pedig én voltam a vevő.

Kategória: Régi post  Tag(ek):  3 hozzászólás
  • Tagfelhő

  • Musicbox

  • Még meleg...

  • Szavazás

    • Verárjúfrom?

    • Belépés...