Archive for » május 12th, 2009«

Köszi srácok!

Annak ellenére, hogy néha más kép alakul ki róluk (mint mondjuk pl. az egyik stafftag Puruttyás megnyilvánulásai alapján) mégiscsak jó arcok ezek a bloghus srácok. Leszarják, hogy a blogod alig generál forgalmat, reklámbevételt meg még annyit se (konkrétan semmit) mégis ha írsz nekik, hogy valami nem úgy néz ki a kis háztájidon, mint ahogy azt megálmodtad, akkor nem restek végigbogarászni az egész kódot, hogy megtalálják a hiba okát. Köszi srácok!

Kategória: Régi post  Tag(ek): ,  Kommentáld!
A délutános műszak diszkrét bája

Világ életemben szerettem délután dolgozni. Igaz, hogy ilyenkor sajnos nem találkozok se haverokkal, se barátnőmmel, se senkivel (bár ez csak a régi időkre igaz, mostanában egy hétig nem látom őket amúgy sem), de cserébe pont akkor végezhetek a melóval, amikor következhet a csodálatos, csöndes, és nyugodt éjszaka, amikor hajnalig lehet játszani/írni/stbzni 🙂 Annyira jó érzés tudni, hogy fent lehetsz 3-ig is akár, és akkor is lesz időd kialudni magad. Ilyenkor vagyok igazán elememben: lágy zene be (ez alatt értendő: Massive Attack, Zagar, esetleg némi indie rock, pl. Interpol, vagy ilyesmik), hangulatpilács fel, net izzít… Imádom. Most egy hétig minden este tivornyázhatok kedvemre, elmélkedhetek a gép előtt az élet nagy kérdésein, és nem lesz senki aki zavarhat. Csak én, és az éjszaka. Kifejezetten várom.

Tegnap mondjuk nem így alakult az este, mert el lettem rángatva inni (már megint), amelynek következtében hajnali 2 fele estem haza, és az este folyamán engem ért ingerek, és adagok hatására ollóztam be a pár posttal lejjebb elterülő versikét a vérzivataros tinédzserkoromból. Már sokszor megfogadtam, hogy alkoholos befolyásoltság alatt messzire elkerülöm a blogom ‘Admin’ menüpontját, mert rendszeresen hülyeségeket postolok (múltkor is volt egy szösszenet, amit másnap felkelvén töröltem is, lévén nem is emlékeztem rá, hogy megírtam, és olyan is lett :)), de tegnap este persze megint sikerült kreatívnak lennem 🙂 Mindegyis, ez a vers talán vállalható pontja a múltamnak, szóval reggel szembesülvén vele nem támadt az a gondolatom, hogy repülnie kell a virtuális szemétdombra, szóval indzsoj it!

Ennyi szájtépés után mi mást mondhatnék, mint hogy tessék szépen kipróbálni az éjszakai életmódot, és ha ráéreztek a relatív pár órás magányos elmélyülés ízére, onnantól ti is velem együtt fogjátok élvezni az éjszaka csendjét 🙂

A Google Maps-on tényleg minden rajta van

(Forrás)

Kategória: Régi post  Tag(ek): ,  2 hozzászólás
Vers mindegy kinek

Ezt konkrétan 8 éve, 17 évesen írtam:

Egy esős éjszaka

Lassan lépek, nem is fázom
Szememben alszik a fény
Felettem morog, üvölt az éjjel
Mint egy prédára éhes lény

Baktatok végig a sok kedves utcán
A víz csillan a betonon
Olyan szép ez! – gondolom magamban
És megyek tovább az utamon

Csodálatos ez az éjszaka
Csak én érzek így, vagy mindenki más?
Esik az eső, a sok vízcsepp
Milliónyi vallomás

Egyedül vagyok, de most nem fáj
Velem vagy te is, Éjszaka
Mélyet sóhajtok, orromba kúszik
A levegő édes esőszaga

Senki sincs már a környéken
Csak én vagyok, és a Sötét
A lámpák sovány neonfényét
Tócsák verik szerteszét

Érzem, ez most csak az enyém
Nem osztozom senkivel
Nem kértem ezt a pillanatot
Nem tartozom semmivel

Átvágok egy kicsi parkon
Örülök a szívem mélyén
A víz gyémántként csillog
A zöldlevelű ágak végén

Még egy pár lépés és minden hiába:
Otthon vagyok
Felettem a felhők fölött
A Hold szomorúan ragyog

Ma éjszaka nem látta
Nem csodálta senki őt
A sötét legszebb ékszerét
Az ezer éves szeretőt

Kategória: Régi post  Tag(ek):  Csak egy kommentár
  • Tagfelhő

  • Musicbox

  • Még meleg...

  • Szavazás

    • Verárjúfrom?

    • Belépés...