Archive for » május, 2009 «
Figyeljétek ezt a kis levélváltást, amely egy általam kedvelt torrentoldalon zajlott le köztem, és egy teljesen értelmes, objektív emberke között. Érdemes megnézni a stílus változását az idő előrehaladtával, a kezdeti keringést a forró kása körül gyorsan leváltja a közvetlenebb hangnem. A levél feladója r1zer néven fut, 14 éves, amúgy a rangja a szóban forgó oldalon Pióca, szóval nem igazán a seedelés bajnoka, ezúton is csókoltatom.
Jött ez a mail, szívbemarkolóan megható hangvétele érzékeny húrokat pendített meg bennem:
- Szia! Szeretnélek megkérni arra, hogy a Panzer Elite Action – Dunes of War feltöltésedet seedeld mert nem akar jönni :S THX
Erre az én teljesen kultúrált válaszlevelem (effektíve amúgy le is szarhattam volna az egészet, de én már csak ilyen jófej vagyok 
):
- Szia! Szerintem nézd meg a feltöltés dátumát is, nem tegnap raktam fel, már nagyon rég nincs a vinyómon…bocs
Erre jött a reply, amitől azt hittem a pofám szakad le:
- Ja persze igen én is ezt mondanám de amit feltöltök azt illene seedelni is … szégyeld magad
Na igen, ez a korrekt reakció, íme a szintén teljesen korrekt válaszom:
- Pont egy pióca rangú emberke magyaráz nekem a seedelés fontosságáról? Na menj ám valahova… A torrentet amúgy 2007 októberében(!) töltöttem fel, miért pont engem találtál meg, amikor több százan leszedték azóta? Úgyhogy, bocs, nem szégyellem (igen, két L) magam
Az igen! Le lettem baszva, mert nem seedeltem egy bő másfél éves torrentemet, asszem be is térdelek a sarokba büntiből egy órára… Lehet, hogy lesz még update, ha erre válaszol
Update:
íme a méltó válasz, csak annyi kommentárt fűznék hozzá, hogy íme a tipikus modern ifjú tajparaszt, sajnos egyre több ilyen hemzseg az országban:
Nah ennyit a kultúrádról xD és miért baj az, hogy a szégyelld magadat 1 l el irom. Jah és miota vagyok 14 éves? dddd a profil mindig csal xdxdxdxd? gyászgyerek UI: légyszi ezt is töltsd fel arra a szarodra, szeretem ha látják a hülyeségeimet xD
Köszönjük, Emese, jól megaszontad! Az érdekes az egészben nem a stílus (ami ugye az ember), hanem hogy még neki áll feljebb Amúgy téma innentől lezárva, mert már nagyon unom.
Egyik nagyon jó barátom helpdesk (azaz segítő) egy torrentoldalon, erre reagálva küldte át MSN-en a saját gyűjteményét azzal kapcsolatban, hogy milyen okos emberek találják meg őt is néhanapján:
- csá, hogy kell hogy gyorsabban töltsön a torrent?????? (bazmeg, drukkolj neki)
- csá kaptam egy figyelmeztetést hogy a minimum megkövetelt arány 0.300!!nekem csak 0.100 van! Segits már megcsinálni hogy elérjem a határt! (hogyne, seedszervert ne béreljek neked?)
- hello!az xp-t nemtom kiírni!rámegyek hogy dvd-másolása,berakom a dvd-t és kiadja vissza!!mi lehet baj??? (biztos romlott a DVD, azért köpi ki…)
- Szia Mit kell csinálni az első pályánal mikor egy szobában vagyok s egy ember az ajtónál van onann semit nem tudok csinálni nem enged ki ott mitkel vagy hogykel lécives segícs kösz szia (ebben az a poén, hogy az okoska azt nem írta meg, hogy melyik játékban akadt el, ezért a haverom válasza a következő volt: "menj balra" )
Szóval tényleg nagy az Isten állatkertje, és tényleg kispórolták az anyagot a kerítéséből…
Uhh… Eleinte arra gondoltam, hogy írok ide egy ilyet, hogy "úbazze, mekkora egy film ez, annyira felkavart, hogy most nem is tudom összeszedni a gondolataimat, majd holnap írok róla", de – dacolva a holnap már hajnalban esedékes keléssel – úgy döntöttem, hogy most, még frissiben véleményezem az alkotást. Tudni kell rólam, hogy alapvetően nem vagyok a kommersz-filmek rajongója, így mindig is jobban vonzottak a magvas, mély mondanivalóval, vagy esetleg valamilyen különlegességgel szolgáló filmek, így esett a választásom erre a múvira már jónéhány hónappal ezelőtt, bár megnézni csak ma sikerült. Ja, hogy mi a címe? A címe A Kísérlet (Das Experiment), és egy 2002-es német alkotásról van szó esetünkben. Megtörtént eseményeken alapuló, természetesen túlszínezett (bár ebben most már közel sem vagyok biztos) sztori, amely 20 teljesen átlagos, mentálisan ép (bár ilyet Németországban találni már eleve sci-fi kategória ) férfi történetét meséli el, amelyben egy kísérlet keretében bezárják őket egy bekamerázott börtöndíszletbe, miután nyolcuk a fegyőr, a maradék 12 pedig a fogvatartott szerepét kapta. Ahogy telnek a napok egyre durvább konfliktusok törnek ki a két oldal között, végül a totális megalázás, sőt a testi fenyítés is előkerül a repertoárból némi egészségesnek nem mondható megalomániával, és paranoiával fűszerezve. Számomra a film erős rokonságot mutat az Ideglelés című, sokak által lehúzott, de általam imádott eresztéssel, mivel pszichológiai folyamatokat bemutató alkotás mindkettő, de míg az erdőben eső-kelő "eztafátmárláttuk" fiataljainkon a rettegés, itt a két fél tagjain egyik részről a túlzott szadizmus, és kisebbségi komplexus túlkompenzálása (és most nem a rabokról beszélek), míg a másik felen a személyiség elvesztése, és a félelem uralkodik el. A filmet végigkíséri a klausztrofóbia (amikor a főhőst bezárják a sötétzárkába, azon konkrétan majdnem én is bepánikoltam, kábé olyan feelingje volt, mint a Kill Bill2-ben az élve eltemetésnek), illetve a beteges színű neonfényben úszó sivár folyosók, úgyhogy csak csínján az előtte fogyasztott könnyűdrogokkal, fiatalok . A vége már tényleg katarzis jellegű volt a számomra (amikor az egyik gyűlölt őrt végre elkapják a rácsokon keresztül és a saját gumibotjával kezdik el fojtogatni, akkor újra átmentem óvodásba, és mint egy bábelőadáson én is hangosan drukkoltam a rabnak, hogy sikerüljön kinyírnia a szemetet ), és kifejezetten ez az a fajta film, amit nem egykönnyen felejt el az ember (legutoljára ilyen nekem talán a Harcosok klubja volt, tényleg nem tud valaki egy jó szappanreceptet? ). Amúgy a büntetésvégrehajtók főkolomposának szerepében domborító színésznél jobbat keresve se lehetett volna találni a szerepre, igazi überstrumführer feje van szegényemnek, és őt elnézve kezdtem megérteni, hogy mi is az a német betegség (ahogy én nevezem, azaz hogy él bennük a dédapáik gőgje, és hatalommániája)
Tehát a film szerintem kifejezetten jó, ráadásul még happy end is van a végén naplementével, pezsgőspoharakkal, úgyhogy a kicsit fajsúlyosabb filmek kedvelőinek meleg szívvel ajánlom.
…hogy valami iszonyat nagy bűnt követhettem el egy előző életemben, azért ver az Isten (nem fejtem ki, ez csak kijött)…
Más is járt hasonlóan mint én
Vasárnap – mivel hétvége van – nem igazán szoktam postot írni, de történt ma egy olyan eset, ami miatt mindenképpen billentyűzetet kellett ragadnom, bár így kénytelen voltam nem a saját gépemről, és nem a saját kis szférámból szerverre küldeni ezt a kis szösszenetet.
Történt ugyanis, hogy ma – anyák napja lévén – beslattyogtunk kedves hugommal egy helyi, Sparban található virágboltba (a nevét nagyon szívesen leírnám, de szerintem pont ilyen esetekre felkészülve elég kacifántosat választottak, elég annyi, hogy a forgóajtó melletti üzletről van szó). Odabent már nagy erőkkel gyártotta a csokrokat három nőszemély, akikhez röpke húsz perc után sikerült is olyan közelségbe kerülni, hogy elsusoghassam a kívánságomat az egyiküknek. Asszem Ildinek hívták – a névtáblája szerint – a kiválasztott virágkötözőt, akivel interakcióba keveredtem, amelynek során tudattam vele, hogy egy 2000, azaz /kettőezer/ forint értékű csokorra van szükségem. Úgy tűnt, hogy ez az információ el is jutott a csökött agyáig hozzá, így teljes nyugalommal vártam meg az újabb 15-20 percet, ami alatt legyártotta kérdéses terméket. Ekkor kezdődtek a bonyodalmak, mivel mikor végzett, arcán mosollyal átnyújtotta a produktumot, és közölte, hogy akkor 2600 lesz. Arcom enyhe bíborvörösbe válthatott ekkor, és közöltem vele, hogy nem erről volt szó, hanem kétezerről, ez az összeg meg majdnem másfélszer annyi. Kaptam egy olyan pillantást, amellyel embert lehetne ölni, mire én megemlítettem, hogy esetleg úgy kellett volna megcsinálni azt a kurva csokrot, hogy 2000+-200Ft legyen, mert azért nem vertem volna ki a hisztit. Erre ő felvetette, hogy esetleg csinál egy másikat (ez persze jópont), de én ezt elutasítottam, majd a rosszalló pillantásaikra (a másik két nő is beszállt a csúnyánnéző versenybe) megjegyeztem, hogy persze biztos én vagyok a paraszt. Ezek után kifizettük az összeget, és köszönés nélkül távoztunk az üzletből. Namármost: persze, nem illene ilyennek lennem nálam idősebb nőkkel anyák napján, DE:
1. asszem én voltam a vevő, ő pedig az én pénzemből él, illett volna tartani magát a kérésemhez, pláne, hogy előre közöltem vele
2. rájöttem, hogy a virágbolt a legjobb biznisz, mert amikor végzel a csokorral, fogod a kis narancssárga számológépedet, pötyögsz rajta valamit, és utána kéjes mosollyal nyöghetsz be akkora összeget, amekkorát nem szégyellsz, mivel a vevő nem tudja, hogy a csokor melyik összetevője mennyibe kerül. Nem állítom azt, hogy az én esetemben is ez így történt, de mindenesetre elgondolkodtató…
Természetesen az eset után biztos jól kitárgyalhatták a boltban maradt vevőkkel, és egymás között, hogy mekkora egy paraszt is volt ez a fiatalember, de szerintem teljes joggal érzem úgy, hogy nem ismertek fel, pedig én voltam a vevő.