Tag-Archive for » gondolatok «

Oktatófilm rovatunkban ma: a biztonsági öv

Teljesen egészséges emberből egy másodperc alatt lesz egy roncs, akire több millió forintot kell költeni, hogy meggyógyítsuk, és nem lesz megint teljes ember.

/Magyari Zoltán, baleseti sebész/

Pár hónapja találtam az Index videón (már megint) ezt a remek videót: 

Megtekintése után a következő gondolatok merültek fel bennem:

1.  Ez a csávó, aki a disznót röpteti megegyezik ezzel az arccal, akit a csúnyagonoszbomberdzsekis nácik inzultálnak ezen a videón? (A válasz amúgy valószínűleg igen :))

2. Károlyt, a Totalcaros újságíró fiút majd a menő napszemüvege fogja megfogni, ha (száz)nyolcvannal ütközik a nagy pesti forgalomban?

3. Ki fogja kifizetni Károly kórházi ápolását/rehabilitációját, ha szerencséje van, és túléli?

4. Ki fogja kifizetni Károly temetését? (Valószínűleg a családja.)

5. Károly belegondolt abba, hogy mekkora egy felelőtlen barom is ő voltaképpen?

6. Ezek szerint mégis igaz az "összefújja a szemetet a szél" című mondás, mivel Károly gyűjti maga köré az olyan idiótákat, akik ahelyett, hogy bekötnék magukat inkább levágott övcsattal verik át az autójuk figyelmeztető rendszerét?

7. A disznót utána megehették? 🙂

A viccet félretéve: jelentkezhetne már végre valaki (akár kommentben, akár emailben, akár postagalamb útján), aki megindokolja nekem, hogy miért nem köti be magát. Szeret repülni? Akkor az ejtőernyőzést tudnám javasolni, mert nem lehet jó érzés úgy járni, mint ez a szerencsétlen disznó a filmen. Amúgy ez a levágott csatos sztori teljesen megdöbbentő volt a számomra, ezek szerint vannak emberek, akik ha beszállnak a kocsijukba, akkor reflex-szerűen dugják a csatot a helyére, ahelyett, hogy valóban bekössék magukat (bár lehet, hogy bennehagyják, nem tudom a részleteket). A másik durva példa tényleg az, hogy ha nem vagy bekötve, és neked jön egy mopedes hülyegyerek hússzal szemből, akkor egyikőtök se sérülne meg alapesetben, viszont mivel kinyílt a légzsákod, és nem vagy bekötve, akkor olyan ütést mér az arcodra, hogy az orrod beépülhet a fejedbe! Tényleg  igaza volt Einsteinnek, amikor azt mondta, hogy két dolog végtelen: az emberi hülyeség, és a világűr…

Amúgy milyen érdekes, hogy az élet teli van ellentmondásokkal: valaki aki leszokik a cigiről, hogy egészségesebben éljen, viszont az övet sose köti be, az tulajdonképpen adott a szarnak egy pofont? (Igen, én gondolom hülyén, de tessék indokolni :))

Komolyan: kössük be magunkat, és pláne ne legyünk menők arra hogy buták vagyunk, mint Napszemüveg Károly! 🙂

Szerelmem, Raiffeisen

Imádom a bankokat. Tényleg. Mennyire jó érzés is az, hogy az ember tudja előre, hogy még 19-20 évig a fizetésének egy elég jelentős része (finoman fogalmaztam) jó kezekbe kerül. Még a végén elinnám, jobb helyen van náluk. Sőt, kifejezetten jól esik az embernek, amikor a félévenkénti elbírálás közeledtével jóleső borzongással várhatja a levelet arról, hogy mennyivel emelkedett a törlesztése. Komolyan, legalább visz egy kis izgalmat az ember életébe. Most is olyan jó volt kellemesen izgulva bontani a bank által küldött levelet (ami parfümillatot árasztott, és a legfinomabb papírra volt nyomtatva), amelyben közölték – sok felesleges információ mellett, a lap alján, durván elrejtve, gondolom a lelkivilágomat akarták megóvni ezzel – hogy 36000-ről emelnek egyet 61000-re a következő fél évre. Utána meg gondolom 86000 Ft lesz, már alig várom. Természetesen ezután égető vágy támadt bennem, hogy találkozzak személyesen is velük, hogy kifejezhessem a hálámat irántuk, pláne, hogy a lehető legrosszabb HUF/CHF árfolyamon számolták az új törlesztésemet, had dögöljön meg a paraszt persze. Be is libbentem (szinte a felhők között járva) a helyi fiókjukba, ahol túláradó örömömet látva megnyugtatott az ügyintéző lányka, hogy megoldható az is, hogy fél évig még a régi törlesztésemet fizessem, persze ez sincs ingyen, mert az így képződő elmaradásomat a futamidőre vetítve szétosztják, és ki kell fizetnem. Majdnem feleségül kértem, komolyan. Hát nem csodálatos, hogy a nagy, és okos banki szakemberek ilyen lehetőségeket is kínálnak nekünk a kifizethetetlen emelések mellett? Aranyba kéne önteni őket. Lehetőleg jó forróba.

Már régóta (amióta ez a kurva válság felütötte a fejét) gondolkozok, hogy be  kéne menni mondjuk a Parlamentbe, és rájuk borítani az asztalt. A gond az az egésszel, hogy az az asztal, amit fel kéne borítani nem itt, Magyarországon van, de még csak nem is Európában. Ez az ominózus bútordarab bizony valami amerikai pénzintézet legelegánsabb irodájában van, valahol a 135. emelet környékén egy felhőkarcolóban. Ott, ahol a kapzsi, kapitalista, profitorientált öltönynyakkendős tömeggyilkosok tanyáznak. Oda kéne egyszer beruccanni egy laza asztalborogatásra, nekem viszont nincs pénzem repülőjegyre… (se)

Visszatérve a honi helyzetre: tegnap félkómás zombiszerű állapotban pislákoltam félárbócra eresztett szempillákkal a szentséges szórakoztatódoboz fényárjába, és a Tények esti kiadásában felfedeztem egy némi reménykedésre okot adó hírt: ha a szentséges Parlamentünk (áldassék a nevük, meg persze a forró arany nekik is jár, megérdemlik) elfogadja, akkor júniustól lesz lehetőség ingyen bankot váltaniuk a hitelkárosultaknak hitellel rendelkezőknek, ha a bank egyoldalúan módosítja pl. a kamat mértékét (és nem negatív irányba, az sajnos nem divat). Ez talán kicsit visszafogja ezeket a khm… jóembereket a túlzott kiszipolyozástól, mivel tudják, hogy az ügyfeleikkel játszanak, akik egy kedvezőtlen döntés miatt abban a szent pillanatban otthagyhatják őket. Ennek a technikai részleteit nem ismerem (mármint hogy ezt a két bank hogyan zongorázza le egymás között), de úgyis megtudjuk időben. Ez a hír egy fájdalmas szakítás rémképét vetíti előre köztem, és a Raiffeisen között, de ha jó kislány lesz, akkor lehet, hogy adok neki még egy esélyt, pláne, hogy még fél évig – kis túlzással – nyugodtan aludhatok, és hagytak egy kis haladékot nekem arra, hogy a fejemet a guillotine alá rakjam. Még egyszer köszönet nekik ezért!

A Tények riportja megtekinthető itt:

 

(a hír forrása)

Miért nézünk annyi pornót mi, férfiak?

Abban az esetben ha röviden akarnám lerendezni a választ, akkor azt mondanám, hogy "mer’ jó vazze", de természetesen bővebb kifejtésre szorul a dolog (már megint). Különben is, ha csak ennyit írnék válaszként, akkor hogyan élhetném ki a bonyolult körmondatok iránt érzett fétisemet? 🙂 Szóval a kérdésre a válasz rendkívül összetett, de ha nem is lenne az, akkor is azzá teszem.

Néhány (lehet, hogy a legtöbb?) nő nem érti meg, hogy miért kell ez a fajta szórakozás nekünk. Érthetetlennek tartják, hogy a párjuk miért ír ki minden pornófilmet, és miért mondja a sima hálivúdi nyüvekekre, hogy "miután megnéztük törlöm". Szerintem azért, mert a pornófilm olyan mint egy Disney rajzfilm, csak éppen felnőtteknek. Ebben is – hasonlóan a mesékhez – valaki más bőrébe bújhatunk, ha van elég fantáziánk. Az egész csak képzelőerő kérdése a pornó esetében is, mivel hasonló mechanizmusokat indít el az emberben szerintem mint egy mese, csak éppen itt mindenkinek van lehetősége a segítségével kiélni a piszkos kis perverzióit, ha máshogy nem adatott meg 🙂

van ám még tovább is…

Kategória: Régi post  Tag(ek): , ,  5 hozzászólás
Kifogás mindig akad, tényleg

Mostanában olyan az ország, mint egy méhkas, amelyet mézszerzési célokkal látogatott meg egy különösen éhes medvecsapat. A lakosság nagy része anyázik (finoman fogalmazva), a kisebb része szeretné a cigányokat eltávolítani innen (megintcsak finoman fogalmazva), meg úgy egyáltalán: mindenki magyaráz mindenfélét, de az igazi megoldást senki se tudja. Már megszokhattuk ezt, etnikai kérdésekben sose tudta senki az utóbbi 18-19 évben, hogy mi a teendő. Az acsarkodás, meg a szájtépés nagy erőkkel folyik, miközben a cigányok ilyen fórumbejegyzésekkel borzolják a kedélyeket:

van ám még tovább is…

A szabad asszociáció csodája

Az asszociálás az emberi faj egyik legkülönlegesebb képessége. Csak mi vagyunk képesek arra, hogy a gondolatainkat szabadon szárnyaltatva, az egyik dolgot a másikba fűzve eljussunk egy, az eredeti témától totál eltérő másikhoz, például a hörcsögöktől a műholdfellövésig. Eme képességét kamatoztatta pl. Hajós András is, amikor az EmilRulez! némelyik számát megírta. A kategória egyértelmű győztese a számomra az M323 című szerzeményük szövege:

Persze, hogy délelőtt,
fényes nappal vitték el őt –
tán egy mozdulattal törve,
vagy nyitva ki az egyik zárat,
s az eső az ablakon még meg se száradt,
de olajos kezek már szedték is szét,
csak a csontváza maradt és néhány kép róla
és vele és benne és múlandó
emlékeinkben ott él az autó,
amiben valaha velünk még emlékek voltak –
lám milyen furcsa fintora a sorsnak:
ami mindegy volt benne az egy kazetta csak,
új zenékkel, bár néhol vacak a hang minőség,
de valahol egy tolvaj
tán most is matat a hifin egy gombbal ,
hallgatja Zazit vagy a Térerőt
s bár aszöveget érti, nem hatja meg őt,
hiszen az autókhoz ért, de a hajókhoz nem,
nem látta Zazit a metrón sosem,
nem látta Winklert a Körúton állni,
és a kazettán végül is lehetne bármi –
ő a negyedik számot már nem várja meg,
arra gondol hogy inkább egy krack,
vagy tán egy mucika izgatná fel,
aki telefonhívásra jönne el…

És a kazetta végül a kukába kerül,
Zazi a metrón elszenderül,
elalszik mellette az a nő,
eltűnik végleg a térerő,
süllyed a hajó, és rajta Winkler,
Jule és Eldéé még néhány színnel gazdagítja
a kukában lakó tárgyak képét,
hogy ne legyen fakó a hely,
hova kerültek ők…
A hely, hova kerültek ők….
A hely, hova kerültek ők…
A hely, hova kerültek ők…

Természetesen az asszociációt más célokra is lehet fordítani, például csodálatos klippek témája lehet, ld. ezt a remekművet:

Ez a szám ezzel a klippel egész egyszerűen üt. Egy kis csoda. Ajánlom mindenkinek a megtekintését!

Kategória: Régi post  Tag(ek): , , ,  Kommentáld!
Kis éji duma 2.

Először is tessék ezt a számot elindítani, az alábbi szöveg ezzel együtt hat a legjobban 🙂

Imádok éjjel írni. Nyugalom van, nem áll fenn a veszélye, hogy valaki rámtör, és megzavar a nyugodt pötyögésben, sőt ha nyár lenne, az ablak is tárva-nyitva lenne, és hallgathatnám a kutyák távoli ugatását, és a messzeségben elzúgó buszok duruzsolását, ami elhal a sötétben. Erre még sajnos várnom kell pár hónapot, de vigasztal a tudat, hogy el fog jönni, csak idő kérdése.

van ám még tovább is…

Miért?

Miért kap el mindig egy ilyen elidegenedés feeling, ha állásokat böngészek a neten? Miért érzem úgy, hogy a világ egy kegyetlen, érzéketlen hely, ahol senkit se érdekel, hogy mennyire jó arc vagy, vagy mennyire vagy precíz munkaerő, ha nincs mondjuk felsőfokú végzettséged? Ja, azért, mert a világ ilyen 🙂

Komolyan rosszul vagyok az álláshirdetések szövegeitől, olyanok, mintha egy kurva robot generálta volna őket, simán felveszik a versenyt egy elborultabb jogszabályszöveggel olvasmányosság tekintetében.

A másik része a dolognak, hogy rosszul vagyok a beküldendő önéletrajzok formai elvárásaitól.

Miért nem lehet beleírni mondjuk az ‘Egyéb képességek’-hez, hogy "jól bírom a sört, 10 üveg után még elengedett kézzel tudok feküdni"? 🙂 Kicsit legalább feldobná az egészet, de így ebben a formában olyan az egész, mintha egy programkódot írnál egy számítógépnek, nem pedig egy olvasmányos akármit egy embernek. Utálom az egészet. Egy óra alatt teljesen elmegy az életkedvem (mint ahogy az most is történt), ráadásul szembesülök azzal, hogy totál hülye vagyok mindenhez, nem tudok hegeszteni, nincs kohómérnök-diplomám, de még egy nyamvadt jogsim se. Periférián vagyok, ments ki innen!

Kategória: Régi post  Tag(ek): , ,  Kommentáld!
  • Tagfelhő

  • Musicbox

  • Még meleg...

  • Szavazás

    • Verárjúfrom?

    • Belépés...