Eloször is 2000 február 17 én mikor pontosan 18 éves lettem, ekkor vittek be Eloször a Karolina Kórház detoxikálós részlegére alkoholmérgezés és tuladagolás miatt. Mennyiség: 1 liter tequila 10 perc alatt 2 húzásból.
Erre rá 2 hétre különbözö okok miatt bevittek másodszorra a K. K. detoxikálós részlegére szintén alkohol túladagolás miatt. Mennyiség: 18 nagy Vilmoskörte percenként 1. sajnos a 19-et már nem sikerült lehúznom a púlt mögött landoltam és törtem mindent. 2 hét alatt sikerült dupláznom ez akkor egyéni csúcs volt. Itt már kezdtem megismerni az alkohol fogalmát erejét és azt, hogy én mire vagyok képes italozás terén.

És egy videó róla, amitől szabályosan kirázott a hideg:

A weblapja weblap, amit csináltak róla, elérhető itt. Érdekes olvasmány…

Szerk.: egy kommentben felvetett ötletre reagálva (mégpedig hogy egy ilyen posthoz illik hozzáfűzni, hogy "az alkohol rossz… értem?!") tessék még egy videó a témában, ennek fényében tessék italozgatni, ti is járhattok így mint ez a szerencsétlen :

Ezek is érdekelhetnek:

1. A napi endorfinadag
2. Ráeszmélés önnön hülyeségünkre
3. Postal2, avagy útmutató a mintapolgárrá váláshoz

Ezeket az örök igazságokat a cégnél a WC ajtóra megalkotva találtam. Remélem az utókor majd értékeli ezeket a szavakat…

Ezek is érdekelhetnek:

1. Ezdehülye… – Iwiw
2. Némi hazai, amiken röhögtem sokat…
3. This is the beginning of a…

Teszem is fel telefonra, ezt a gyárban a targoncásainknak látniuk kell! =)

Letöltés:

.avi verzió

.3gp verzió (176X144)

Ezek is érdekelhetnek:

1. Oktatófilm rovatunkban ma: a biztonsági öv
2. This is the beginning of a…
3. Nőnapra

A sztori első fele itt olvasható.

Szóval:

… Minden bátorságomat összeszedve megemeltem a fedőt, és földbe gyökerezett a lábam a látványtól. Az edényben valaha valószínűleg valami főzelék lehetett, de most effektíve hemzsegett a csontiktól az egész. Egyszerre volt irtóztató és lenyűgöző látvány.

- K..kollega… hát mégis sikerült! – habogtam, amikor végre szóhoz jutottam.

- Igen – mondta Tamás a meghatottságtól elcsukló hangon – a világon először mi voltunk olyan igénytelenek, hogy a lakásunk elvileg legtisztábban tartott részében, a konyhában már a csontik is betelepedtek egy edényünkbe!

Óvatosan visszacsuktam a fedőt, egymásra néztünk Tamással, és éreztük, hogy ez egy nagy pillanat az emberiség történetében: felállítottuk a ‘gusztustalan körülmények között élés’ világrekordját!

Tamás eszmélt előbb a nagyszerű momentumból, kamerás mobilt ragadott, és megkért, hogy elsőként mutassam be a nagyvilágnak a felfedezésünket. Felbecsülhetetlen értékű lett eme felvétel, amelyen megmutattam a csontikkal teli edénytárolót, és közben néhány szót ejtettem az áttörés mibenlétéről. Sajnos már nincs meg, mivel Tamás már megint be volt baszva mint a ló, és elhagyta a telefonját egy laborkísérlet közben keletkezett robbanás miatt a készülék sajnos megsemmisült.

Miután kiörömködtük magunkat, természetesen rám hárult a megtisztelő feladat, hogy levigyem a földszinten található közös kukába ezt a gusztustalan szart. Miközben a hányigerrel küzdve haladtam lefele a lépcsőkön (közben halkan imádkozva, hogy el ne ejtsem, mert elég durva lenne összetakarítani) belémcsapott egy újabb felismerés, mégpedig hogy hogyan lehetne megoldani az emberiség fűtésproblémáit, ugyanis az ételtároló meleg volt. A benne nyüzsiző kis kukacok termelték a hőt! Lelki szemeim előtt már meg is jelentek az első csontierőművek, amelyek bár elég gusztustalan elvek alapján működnek, de elég hozzájuk néhány döglégy, meg pár hektó romlott főzelék. Ja, meg egy albérleti konyhára megdöbbentően hasonlító erőmű.

Ezek is érdekelhetnek:

1. Mai természettudományos megfigyelésem…
2. ÉLETBEVÁGÓAN FONTOS SZAVAZÁS!!
3. A gyerek a Föld gondjainak forrása a britek szerint

Néhány napja volt szerencsém chatelni a stábjuk tagjaival, miközben épp a fizetésük nagy részét itták el az albérletük meghitt zugában, íme néhány gyöngyszem, amit megosztottak velem a buliról (Dezsőke: a Tümm-tümm blog oszlopos tagja, ill. néha más résztvevők, én: én):

Dezsőke: várjá most kurvára röhögünk

én:

Dezsőke: aztakurva

2:18 nem nyalta meg

én: eheh

Dezsőke: viszont belepiszkált egy körtét az orrába

(…)

itt állunk 4-en körülötte a szarunkal kenegetjük, közben videozunk és szarrá röhögjük magunkat rajt…ennél sztem jobban vagyunk (…)

Dezsőke: Bélaki akarja nyalni a cicát Dezsőke meg ezt nem szeretné

én: ááá bazmeg

2:25 én: kedves egészségetekre

felkeltették a gyereket és most a videot nézi magáról

én:

2:32

Dezsőke:

“ez mekkora csonk…adjatok egy sört inkább” és ezzel ruszkizsepizett egyet

(…)

Dezsőke:megyek elveszem Bélától a macskát pill

én:

ő is kényeztetni szeretné?

Dezsőke: most tüzelt a macska

2:53 aztán Béla megdugta egy gyufával aztán már jól van a cicca

én: bazmeg

Dezsőke: és most Béla szerint ez több mint egy egyéjszakás dolog

hát néz

én: bazmeg!

Dezsőke: fogd fel ugy

a cicca beteg volt

Béla meggyógyította

ne szenvedjen szegény

én: ez a csávó egy igazi szent ember

olyan mint a Dalai Láma

Dezsőke: azaz

2:54 pont olyan

A fenti buli résztvevőinek nagy része a Tümm-tümm blog szerkesztője is, oldalaikon hasonlóan emelkedett dolgokra számíthattok

Ezek is érdekelhetnek:

1. az Antifaces jelenség, avagy a mai humoradag
2. A nép ajka…
3. Egy VALÓBAN hatásos oktatófilm

sose hagyjátok azt az edényt amiben rántottát sütöttetek, majd beáztattátok egy hétig büdösödni a fél méteres stócnyi mosatlan edény alján!

Nem olyan jó, amikor el kell mosni. Finoman fogalmaztam.

Erről az esetről eszembe jutott egy régi sztori, amikor szintén természettudományos megfigyeléseket folytattunk le a győri albérletünkben Tamás barátommal. Igazából nem annak indult, de – mint annyi fontos felfedezés, pl. penicillin esetében – most is egy véletlennek köszönhetően tudtuk fontos tudományos tényekkel gazdagítani az emberiséget.

A következő módon esett meg az áttörés:

épp dolgoztam Tatabányán (na az a munkahely is megér egy misét, majd lehet, hogy írok róla), amikor is csörgött a telefonom. Tamás volt az, és izgalomtól elfúló hangon kérdezte, hogy merre vagyok, mert most azonnal haza kell hogy menjek. Egyből tudtam, hogy a laboratóriumban (gyk.: konyha) történt valami érdekes, de közölnöm kellett vele, hogy most kb 80 kilométerrel odébb tartózkodok, de sietek haza.

Alig vártam, hogy hazaérjek. Tamás már tűkön ülve várt, és egyből bevezetett a konyhába. Nem láttam semmi különöset, csak a szokásos mosatlan tányérok büdösödtek a megszokott helyükön (azaz szanaszét), a linóleumpadló is ugyanolyan fekete volt a gondosan rávitt ötcentis koszrétegtől, mint máskor, sőt a gáztűzhely mellett a falon is a már jól megszokott olajfreccsenések figyeltek. Teljesen idilli volt a kép, az otthon szaga (átvitt és szó szerinti értelemben is) megcsapta az orromat. Már kezdett elkapni a hómszvíthóm érzés, amikor Tamás megragadta a könyökömet, és odahúzott a hűtőszekrényhez. Itt már kezdtem egy kicsit ágálni a dolog ellen, mivel tudtam, hogy a hűtő környéke már veszélyes terep, múltkor is vörös szemeket láttam világítani belőle, amikor hazaértem a kocsm… könyvtárból, tehát jogosan feltételezhettem, hogy az evolúció öntudatra ébreszthette a 2 hónapja benne felejtett 25 deka trappistát. Mégis a kíváncsiságom győzött, és nem rohantam ki a helyiségből, pedig az ösztöneim veszélyt jeleztek.

-Na, mit fedezett fel, kollega? – kérdeztem Tamást némi gúnnyal a hangomban.

-Ott… ott a hűtő tetején a kajatartó edényben… – mutatta elhaló hangon – nyisd fel a tetejét!

Nem értettem, hogy mi olyan nagy cucc egy sima műanyag fedeles ételtárolóban, de azért közelebb léptem, és már nyúltam volna, hogy kinyissam, amikor…

- ÓVATOSAN!! – kiáltotta Tamás.

Kezdtem félni, éreztem, hogy egy kis verejtékcsepp megindul a homlokomon lefele. Minden bátorságomat összeszedve megemeltem a fedőt, és földbe gyökerezett a lábam a látványtól.

<folyt. köv.>

Ezek is érdekelhetnek:

1. Postal2, avagy útmutató a mintapolgárrá váláshoz
2. A konyhás sztori befejezése
3. Van még hova fejlődni…

olyan játékokról fogok írni, amelyek erős hatást gyakoroltak rám, köszönhetően a beléjük feccölt munkának, és törődésnek. Ezek az én személyes kedvenceim, amelyeket bármikor bárkinek nyugodt szívvel ajánlok kipróbálásra, mivel élvezetesek lehetnek a kifinomultabb szórakozási formák kedvelőinek (tudom, az a színházba járás:)).

Először a Fahrenheit című eposzt szerettem volna górcső alá venni, de hosszas filózás után mégiscsak emellett a gyöngyszem mellett döntöttem, mivel mégiscsak durvább felütése egy induló rovatnak, mint egy kalandjáték

Ebben az FPS-ben tulajdonképpen azt kell tennünk, amivel egy átlag amerikai munkanélküli tenget(het)i a napjait (legalábbis szerintem, bár még sose voltam munkanélküli arrafelé): elmegy a boltba, visszaviszi a könyvet a könyvtárba, elmegy levizelni az apja sírját… A játék koncepciója az, hogy teljesen snassz "küldetéseket" kell benne végrehajtani, de valamiért mindig elborul a szituáció, és előkerül a jó öreg géppuska+benzines palack kombináció Például ha hősünk el akar menni gyónni, akkor szinte természetes, hogy a tálibok (akik egytől egyig olyanok mint Bin Laden) akkor rohanják le a templomot ‘Hitetlen kutyák!’ felkiáltással, amikor hősünk is ott tartózkodik. Meggyűlik a bajunk még a ‘Save a tree, burn a book’ (azaz: ‘Ments meg egy fát, égess el egy könyvet’) szlogent kántáló tüntetőcsoporttal is a könyvtárban, akik később ezt meg is teszik (értve ez alatt azt, hogy ránk gyújtják az egész kócerájt), ezzel megteremtve az alapot a játék egyik legidegesítőbb pályájának, amikor is ki kell menekülni a lángok fogságából (amúgy a Max Payne óta rühellem az ilyen ‘menekülj a lángoló akármiből, miközben scriptelt módon beszakad alatt a padló, és meghalsz, tehát be kell tanulnod az egész pályát, ha végig akarod vinni’-féle gamedesigneri húzásokat…).

 Amiért igazából a játék hatalmas felháborodást keltett világszerte, az az eszetlen brutalitás, és naturalizmus, amivel jobblétre szenderíthető a játék összes szereplője, beleértve az utcákon sétálgató lakosokat is. Ezen kívül melyik játékban tehető meg például az, hogy egy járókelőt mindenféle előzmény nélkül levizelsz (igen, van külön billentyű a sliccletolásra is:)), majd miután ettől hányni kezdett, lecsapod a fejét egy ásóval, majd leöntöd benzinnel, és ropogósra sütöd? Alapvetően megfelelően elborult lelkivilággal akár röhögni is lehet az ilyen dolgokon, de ami tény: a játék 2003-as megjelenése óta nem találkozhattunk olyan játékprogrammal, amiben ilyesmiket művelhetünk a monitorunkon… Szerencsére a készítőkben még volt annyi humanitás, hogy csak felnőttek szerepelnek a játékban (tehát gyerekeket, illetve idős embereket nem lehet benne cafatokra robbantani), de ezen és néhány "apróságon" (pl. nemi erőszak) kívül bármit elkövethetünk a "haza üdvére, és az emberiség gyarapodására"

Tulajdonképpen ami szalonképessé nem, de valamelyest tolerálhatóvá teszi a játékot az az, hogy – bár a látszat néha homlokegyenest mást mutat – alapvetően nem az öncélú erőszak, ami a játék mondanivalójának esszenciája. Két brutális kivégzés között kifejezetten érezhető a fejlesztők által gyakorolt társadalomkritika (pl. a ‘Hey kids, your parents going to die’ feliratú óriásreklámok; a vágóhíd, ahol egy teljes tehenet darálnak a kolbászba; illetve a fejlesztők bölcs előrelátásának köszönhetően a játékban szereplő tüntető szülők, akik a gyerekeiket érő erőszak ellen tüntetnek, de persze mindegyik rendelkezik egy-egy komolyabb mordállyal), illetve a morbid, de visítva röhögésre késztető humor, ami egy teljesen egyedi szájízt kölcsönöz a játékélménynek. Ha a játékban "csak" mindenkit meg lehetne ölni, akkor is híre ment volna (köszönhetően az agresszív játékok ellen ágáló szülőknek/politikusoknak/szervezeteknek), és akkor is betiltották volna jópár országban (mint ahogy az meg is történt), de hamar a feledés jótékony homályába süllyedt volna ez az alkotás.

A játék grafikája mai szemmel már nem nagyon értékelhető, mivel egy enyhén oldschool Unreal-motort használ, mindenesetre a funkcióját remekül ellátja. Került némi fizikai motor is bele, ami egy egészen korrekt rongybaba-fizika, és a két pisztolylövéstől felrobbanó autók röppályájának kiszámításakor vehető leginkább észre.

A hangok tekintetében leginkább a ‘semmi különös, de megteszi’ dominál, néhány részlet viszont kifejezetten tetszett: a néhány helyen környezeti zajként hallható általam ‘elmebeteg zümmögés’ címen futó hangeffekt, illetve hősünk hangja (és elmés kommentárjai, pl. a vizelésnél benyögött ‘a virágok már úgyis szomjasak voltak’ és társai) kifejezetten feldobják az összképet.

A játék elérhető magyar szinkronnal is, amely szerintem kifejezetten jól sikerült.

Ami a cikk megírásának az apropója volt, hogy pár hete beszélgettem egy fiatal kölökkel (kb. 12 éves a srác) a játékokról, meg hogy mi mennyire király szerinte, és megkérdezte tőlem, hogy nem lesz-e mostanában Postal3, mert a második rész az egyik kedvence… Mélységesen elítélem azokat a politikusokat (pl. Schwarzenegger, akinek azért volt pár khm… nem túl tündibündi filmje is), és egyéb szervezeteket/ügyvédeket/stb., akik a fiatalság megrontóinak igyekeznek beállítani az erőszakos játékokat, mindemellett ezzel én se értek egyet, hogy egy ilyen befolyásolható kisgyerek ezt a játékot nevezze meg, mint az egyik kedvencét. Megmondom őszintén, hogy néhány esetben még én is rosszul voltam attól, amit a monitoron láttam (nincsenek kötélből az idegeim, és akkor még finoman fogalmaztam ), de hogy egy gyereknek ennyire levigyék a küszöbszintjét az erőszakkal szemben, az tényleg káros lehet. Amikor én ennyi voltam, akkor a legdurvább játék a Doom volt, meg a Barbarians, de azok messze nem voltak ennyire élethűek, mint például a jelen cikkem tárgya. Mindezt mondom amellett, hogy tényleg elhatárolódok (az mostanában úgyis divat, mindenki elhatárolódik mindenkitől ) az álszenteskedéstől, illetve a politikai, vagy gazdasági érdekekből elkövetett boszorkányüldözéstől, amit folytat néhány érdekcsoport a videojátékok ellen, de azért van egy vonal, amit meg kéne húzni, és nem engedni a kölköket olyanokkal nyomulni, amik a vonalon túl esnek.

Végeztül pedig íme egy videó, ami többet mondd, mint ezer kép, és százezer szó:  

Ezek is érdekelhetnek:

1. Béke poraidra, Duke!
2. Művészet és szórakoztatás
3. Minden FPS-ek ősatyja + novella általam :)

Tegnap este a jól megszokott vendéglátóipari egységünkben múlattuk az időt, mikoris egy csocsómeccs közepette Ákoska is megjelent a színen. Barátnőm konstatálta, hogy a srácnak le van töve az egyik szemfoga, és meg is kérdezte tőle az okát, emigyen:

- Te Ákos, miért van letörve a fogad?

- Á, nem mondom el, mert kiröhögnél…

Hosszas(nak nem mondható) győzködés után Ákoska kibökte a véres, és kegyetlen igazságot:

- A lábujjamról harapdáltam a körmöt (!!!!), és közben letört a fogam!

Mondanom se kell, a hatás leírhatatlan volt Vagy 10 percig fuldoklottunk a röhögéstől, pláne, hogy valami szemét (lehet hogy én? ) megkérdezte azt is tőle, hogy

- Te Ákos, le is tudnád szopni magad?

Erre ő megnyugtatott, hogy természetesen igen, de még nem élt vissza ezzel az adottságával (nem-e??! , viszont közölte, hogy már évek óta nem vágta a lábán a körmöt, mert megoldotta így! Elképzeltem a csávót, ahogy otthon fürdés után egy szál semmiben a nyakába veszi a lábát, és nekiállja rágni a körmöt…

A történet tanulsága a következő:

hiába gondolod azt, hogy valakit elég jól ismersz, és nem fog meglepetést okozni, mert fog. Lehet, hogy a másik énje sorozatgyilkos, vagy esetleg álruhás rendcsináló, esetleg rágja évek óta a lábán a körmöt

Postunk főszereplője, a gumifiú

Ezek is érdekelhetnek:

1. This is the beginning of a…
2. Akkor mi most betegek vagyunk?
3. Új háttér plusz ez+az…