Tag-Archive for » válság «

A követendő példa: Bill Gates

Nos, ha valaki, akkor Bill papa az az ember, akinek a szavára adni lehet üzleti ügyekben. A Microsoft azzal a bájos arroganciával tarolta le a világ operációs rendszer piacát már réges régen, amely az igazán nagy mammutcégek sajátja. Igaz, hogy a válság szele megérintette ezt a céget is, de nem követném el azt a hibát, hogy aggódni kezdjek a cég jövőjéért, mindössze arról van szó, hogy a szokásos 18 milliárd dolláros bevétel helyett mindössze 16-17 jött össze nekik 2008 utolsó negyedévében. Ami érdekes volt számomra a céggel kapcsolatban (jópár más vonatkozása mellett, például lenyűgöz az a folyamat, ami a garázsban kis zugfejlesztőgárdát a világ leggazdagabb bagázsává tette), hogy – mint kiderült – Gates úr annak idején szintén egy recesszív gazdasági környezetben alapította az azóta mindenki által ismert nevet, logot, brandet: a Microsoft-ot. Érdemes végiglapozni ezt a galériát, mókás dolgok szerepelnek benne:

http://picasaweb.google.com/Recession101Campaign/Recession101#

Megtudhatjuk belőle például, hogy nem kell aggódni, minden válság véget ér egyszer, illetve ez csak egy próba, nem a vég, illetve hogy ne tessék kelteni a hisztériát, mivel az hozza magával a válság mélyülését. Nagy igazság még az is, hogy a tehetség és a tapasztalat olyan adottságok, amelyeket nem tud a válság befolyásolni, úgyhogy ha valaki valamiben igazán jó, annak a körülmények ellenére lehet lehetősége kilábalni a süllyesztőből. Mondhatnám erre, hogy éljen a kincstári (azaz megalapozatlan) optimizmus, de nem teszem, bár látok épp elég ellenpéldát erre a kijelentésre, akár volt kollegák esetében (akik iszonyat profik abban, amit csinálnak, konkrétan műszaki zseni volt némelyik, most pedig munkanélküliek), akár ismerőseim között, akik szintén értékes munkaerők lehetnének, ha lenne hol. Sebaj, az átlag amerikai mindent elhisz, amit nagy betűkkel lát kiírva (még ha világítana is, az lenne a tuti), lehetséges, hogy ha teliszórnánk az országukat ilyen hirdetésekkel megoldódna az egész eszelős szivatás, amit ők okoztak? 🙂 Mindenesetre az ötlet jó, és lehet, hogy nekünk is jót tenne egy ilyen pozitív életszemléletre ösztönző kampány ÁFA-emeléses, megszorítós, fájnifogós kis országunkban, ahol emberi sorsok mennek a levesbe a több ezer kilométerrel odébb nyerészkedő öltönyös junkie-k miatt (sarkítottam sokszorosan, de az eleje igaz, tényleg láttam embereket sírni gyárak portájánál, mert ellehetetlenítették a munkába járásukat azzal, hogy megszüntették a céges buszukat). Fontos lenne, morálisan kicsit helyrerakhatná ezt az országot, ha lenne egy példa, amely azt bizonyítaná, hogy nincs minden veszve, igenis talpra lehet állni. Lehetne ez egy új, mindenki számára szimpatikus vezér, aki független az utóbbi húsz év mocskolódásától, egy friss, őszinte, az eddig ismert pártokhoz semmilyen formában nem kötődő, karizmatikus politikus (és most nem pejoratív értelemben véve használom ezt a szót), akit valóban nem a hatalom érdekel, hanem a helyzet jobbá tétele, de áll mögötte erő is hogy ezt megvalósíthassa. Aki van annyira idealista, hogy ezt átsugározhassa az emberekre (igen, lehetséges!), viszont van annyira realista is, hogy tudja a módját ennek. Hiszem, hogy sokat segíthetne rajtunk (és most tegyük félre, hogy alig látszunk a térképen, és nálunk sokkal hatalmasabb erők taszítgatnak minket ide-oda, mint egy levelet a háborgó óceánon) egy kis optimizmus, valami fény az alagút végén. Persze a magyar nép eredendően sötéten látja a helyzetet, és széthúzó (erről is a történelmünk tehet), de talán egy ilyen vérfrissítés még helyrerakhatná a mostanra teljes morális válságba zuhant magyarságot… Lehet, hogy kicsit elkanyarodtam a témától, és a fentebb vázolt eszménykép nem segítene a gazdagási válságon, de tudjátok mit mondok? Ha az emberek bizakodnának, akkor sokkal könnyebben viselnék el azt, hogy egyre többe kerül a kaja, a benzin, a fűtés, meg a hasonló “apróságok”. És ehhez kell valami fény az alagút végén.

Szerelmem, Raiffeisen

Imádom a bankokat. Tényleg. Mennyire jó érzés is az, hogy az ember tudja előre, hogy még 19-20 évig a fizetésének egy elég jelentős része (finoman fogalmaztam) jó kezekbe kerül. Még a végén elinnám, jobb helyen van náluk. Sőt, kifejezetten jól esik az embernek, amikor a félévenkénti elbírálás közeledtével jóleső borzongással várhatja a levelet arról, hogy mennyivel emelkedett a törlesztése. Komolyan, legalább visz egy kis izgalmat az ember életébe. Most is olyan jó volt kellemesen izgulva bontani a bank által küldött levelet (ami parfümillatot árasztott, és a legfinomabb papírra volt nyomtatva), amelyben közölték – sok felesleges információ mellett, a lap alján, durván elrejtve, gondolom a lelkivilágomat akarták megóvni ezzel – hogy 36000-ről emelnek egyet 61000-re a következő fél évre. Utána meg gondolom 86000 Ft lesz, már alig várom. Természetesen ezután égető vágy támadt bennem, hogy találkozzak személyesen is velük, hogy kifejezhessem a hálámat irántuk, pláne, hogy a lehető legrosszabb HUF/CHF árfolyamon számolták az új törlesztésemet, had dögöljön meg a paraszt persze. Be is libbentem (szinte a felhők között járva) a helyi fiókjukba, ahol túláradó örömömet látva megnyugtatott az ügyintéző lányka, hogy megoldható az is, hogy fél évig még a régi törlesztésemet fizessem, persze ez sincs ingyen, mert az így képződő elmaradásomat a futamidőre vetítve szétosztják, és ki kell fizetnem. Majdnem feleségül kértem, komolyan. Hát nem csodálatos, hogy a nagy, és okos banki szakemberek ilyen lehetőségeket is kínálnak nekünk a kifizethetetlen emelések mellett? Aranyba kéne önteni őket. Lehetőleg jó forróba.

Már régóta (amióta ez a kurva válság felütötte a fejét) gondolkozok, hogy be  kéne menni mondjuk a Parlamentbe, és rájuk borítani az asztalt. A gond az az egésszel, hogy az az asztal, amit fel kéne borítani nem itt, Magyarországon van, de még csak nem is Európában. Ez az ominózus bútordarab bizony valami amerikai pénzintézet legelegánsabb irodájában van, valahol a 135. emelet környékén egy felhőkarcolóban. Ott, ahol a kapzsi, kapitalista, profitorientált öltönynyakkendős tömeggyilkosok tanyáznak. Oda kéne egyszer beruccanni egy laza asztalborogatásra, nekem viszont nincs pénzem repülőjegyre… (se)

Visszatérve a honi helyzetre: tegnap félkómás zombiszerű állapotban pislákoltam félárbócra eresztett szempillákkal a szentséges szórakoztatódoboz fényárjába, és a Tények esti kiadásában felfedeztem egy némi reménykedésre okot adó hírt: ha a szentséges Parlamentünk (áldassék a nevük, meg persze a forró arany nekik is jár, megérdemlik) elfogadja, akkor júniustól lesz lehetőség ingyen bankot váltaniuk a hitelkárosultaknak hitellel rendelkezőknek, ha a bank egyoldalúan módosítja pl. a kamat mértékét (és nem negatív irányba, az sajnos nem divat). Ez talán kicsit visszafogja ezeket a khm… jóembereket a túlzott kiszipolyozástól, mivel tudják, hogy az ügyfeleikkel játszanak, akik egy kedvezőtlen döntés miatt abban a szent pillanatban otthagyhatják őket. Ennek a technikai részleteit nem ismerem (mármint hogy ezt a két bank hogyan zongorázza le egymás között), de úgyis megtudjuk időben. Ez a hír egy fájdalmas szakítás rémképét vetíti előre köztem, és a Raiffeisen között, de ha jó kislány lesz, akkor lehet, hogy adok neki még egy esélyt, pláne, hogy még fél évig – kis túlzással – nyugodtan aludhatok, és hagytak egy kis haladékot nekem arra, hogy a fejemet a guillotine alá rakjam. Még egyszer köszönet nekik ezért!

A Tények riportja megtekinthető itt:

 

(a hír forrása)

Esti rémmese

Azoknak, akik szeretnek félni, itt egy érdekes linkecske:

http://www.fn.hu/makro/20090218/milyen_is_allamcsod/

Mostanában mi is beszélgettünk erről a baráti körben, de senki nem ásta még bele magát ennyire a témába, mint mondjuk ennek a cikknek a szerzője… Tanulságos olvasmány!

Kategória: Régi post  Tag(ek): ,  Kommentáld!
Mai humorbonbonunk némi magyarázattal

Íme a vicc, ami ma eszembe jutott a munkahelyemen:

Két gyárigazgató beszélget:

– Te, fizetsz te a munkásaidnak?

– Hát nem, nem nagyon.

– Aztán bejárnak dolgozni így is?

– Be.

– Te figyejjjémá… ne szedjünk ezektől belépőt a portánál?

Az aktualitása pedig az volt, hogy a kedves cégem gazdasági vezetése kitalálta, hogy teeermészetesen a világválság miatt (most ez a Jolly Joker, ha ez elhangzik, mindent le lehet nyomni az emberek torkán) mostantól mi fizetünk azért, hogy bejárhatunk a céges busszal!

A vállalat ezzel a húzással havonta kb. 90-100000Ft-ot kaszál, amit gondolom minden hónapban egy szűkösen megrendezett céges bulira terveznek elkölteni, ahol meztelen lányok seggéről szippanthatják a kokót, mert másra nem igazán elég ez az összeg…

Természetesen lázadozni lehet (akár így mint én, akár szóban), de értelmetlen, a vezetés egyre-másra húzza elő az eddig sose hallott törvényeket, amelyeknek köszönhetően az utolsó cseppet is ki tudják facsarni a kedves munkatársaikból.

A következő tényleg az lesz, hogy belépőt fognak szedni, mint valami vidámpark bejáratánál, bár tény, hogy abban hasonlít egy ilyen helyre, hogy itt is van minden nap valami, amin lehet jókat röhögni…

 

Miért?

Miért kap el mindig egy ilyen elidegenedés feeling, ha állásokat böngészek a neten? Miért érzem úgy, hogy a világ egy kegyetlen, érzéketlen hely, ahol senkit se érdekel, hogy mennyire jó arc vagy, vagy mennyire vagy precíz munkaerő, ha nincs mondjuk felsőfokú végzettséged? Ja, azért, mert a világ ilyen 🙂

Komolyan rosszul vagyok az álláshirdetések szövegeitől, olyanok, mintha egy kurva robot generálta volna őket, simán felveszik a versenyt egy elborultabb jogszabályszöveggel olvasmányosság tekintetében.

A másik része a dolognak, hogy rosszul vagyok a beküldendő önéletrajzok formai elvárásaitól.

Miért nem lehet beleírni mondjuk az ‘Egyéb képességek’-hez, hogy "jól bírom a sört, 10 üveg után még elengedett kézzel tudok feküdni"? 🙂 Kicsit legalább feldobná az egészet, de így ebben a formában olyan az egész, mintha egy programkódot írnál egy számítógépnek, nem pedig egy olvasmányos akármit egy embernek. Utálom az egészet. Egy óra alatt teljesen elmegy az életkedvem (mint ahogy az most is történt), ráadásul szembesülök azzal, hogy totál hülye vagyok mindenhez, nem tudok hegeszteni, nincs kohómérnök-diplomám, de még egy nyamvadt jogsim se. Periférián vagyok, ments ki innen!

Kategória: Régi post  Tag(ek): , ,  Kommentáld!
ÉLETBEVÁGÓAN FONTOS SZAVAZÁS!!

Rájöttem (oké, rájöttünk Tamás barátommal), hogy megmentjük a világot, csak úgy. Engem speciel az motivál, hogy esetleg a fejem búbjáig ellepnek a hálájuk kifejezésének tüzében égő lánykák (ez természetesen poén volt, hűséges típus vagyok, akkor maradjunk százezermilliárd dollárban), Tamást meg gondolom egy pár raklap ajándék VBK reménye villanyozta fel, amit majd kap a világ kormányaitól cserébe a tettünkért.

Szóval, a most következő szavazásra tessék minél többen ‘Igen’-nel szavazni, mert ha összegyűlik a szükséges 5.5 milliárd szavazat, akkor nyert ügyünk van: 

 Szavazzatok, ha sikerül, beterjesztjük annak az Obamának (a legvidámabb Barack :)), és tutira betiltja a válságot!

 

Szerk.: komolytalanok vagytok 🙂

Szerk2.: tudomásomra jutott, hogy egyesek manipulálják a szavazást, mivel a rendszer engedi őket többször is szavazni. Megkérném az illetőket, hogy ne veszélyeztessék a világ sorsát ilyen, és ehhez hasonló gaztettekkel, amelyek csak a terrorizmussal említhetőek egy lapon! Köszönöm az emberiség nevében!

 

  • Tagfelhő

  • Musicbox

  • Még meleg...

  • Szavazás

    • Verárjúfrom?

    • Belépés...