Nem, nem a nemtom milyen bank Emesés reklámjának döbbent arccal meredő ügyintézőjével bandáztam (pedig biztos jó arc, ha még nem kapott dührohamot a csaj hülyeségeitől), hanem gyerekkori cimborám, Zoli társaságában volt szerencsém eltölteni a tegnapi nap felét. Az apropója az egésznek az volt, hogy albérletet kell keresnem Fehérváron, de izibe, mivel jövő hét szerdán már ott kéne elkezdenem építeni a kapitalizmust egy csodálatos multicég ölelő karjaiban. (Azt már meg se említem, hogy április 1. lesz, lehet, hogy ők is poénnak szánják az én alkalmazásomat…) Természetesen – bölcs előrelátásról téve tanúbizonyságot – egy időpontot szerveztem csak le, gondolván, hogy a neten látható képei alapján jónak tűnik a pecó (jó, csak egy szobája), semmi gond nem lehet, beszélek a főbérlővel, aztán az enyém a hely. Ez gyakorlatilag viszont kicsit másként alakult, de ne szaladjunk a dolgok elibe 🙂

Miután Zolit sikerült felrugdosnom délután 2 fele (igen, az éjszakás műszak ilyen, tudnék én is mesélni róla…), az ébredés utáni első cigi után (kötelező :)) mutatott nekem egy kajak jó kis játékot, a címe Toribash, a weblapja (ahonnan letölthető ingyen) itt található, aki viszont videón kíváncsi rá, annak itt a Youtube-linkje. Érdemes kipróbálni, bár nálam akad(!), pedig aztán nem a grafikával hódít, hanem a kellemes játékélményével 🙂

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy elhintsek egy sztorit Zoli macskájáról, aki Marika névre hallgat, és egy tünemény. Egy gond van vele: hogy szőrös, én meg mocskosul allergiás vagyok rá. Pár hete is – állásinterjú előtt – fent aludtam náluk, másnapra mindkét szemem begyulladt, persze így könnyű megmagyarázni az interjúztatónak, hogy nem vagy full drogos 🙂 Volt – még anno Győrben – egy ilyen sztori, hogy a főnököm ismerte a lakótársaimat (naná, mert volt, aki szintén neki dolgozott), mármint hogy nem vetik meg aa… khm… zöldfűszeres dolgokat, és amikor bementem egyszer dolgozni véreres szemmel, behívatott, és megkérdezte, hogy drogozok-e. Természetesen nem szívtam (azóta se nagyon), akkor konkrétan a kontaktlencse volt a ludas, de ezt megmagyarázni a bossnak úgy, hogy tudja, hogy egy drogtanyán laksz esélytelen 🙂

Visszatérve Marikára, íme róla egy kép:

Hát nem egy tündérmaci? 🙂 (tudom, gay)

Tudni kell róla, hogy néhány napja/hete ki kellett vetetni a petefészkét, Zoli meg el akarta kérni az állatorvostól, hogy beöntené borostyánba, vagy valamibe, aztán tudna a cica játszani a saját szervével… (Tudom, tudom :))

Ezek után megnéztük az albérletet, kiderült, hogy tárgytalan, mivel a néni nem akarta, hogy úgy költözzek be, hogy egy fillért se fizetek (valahol jogos, mert vadidegen voltam neki), én meg csak valamikor április elején fogok tudni pénzhez jutni. Ekkor kezdett tudatosulni bennem, hogy lehet, hogy potyára jöttem fel Fehérvárra, mert az egyetlen leegyeztett albérlet nem jött össze, másik időpontom meg nincs 🙂 Éljen a szervezés, ugye. Ekkor Zoli körbetelefonált mindenkit, persze senki nem tudott semmit, illetve sűrűn emlegették az ún. bolhapiacot, ami a leendő cégem központi hálózati hirdetőtáblája (mondhatni Bulletin Boardja, hogy má’ had menőzzek egyet az angoltudásommal), amit tegnap persze nem tudtunk elérni. Olyan 4-5 fele járt már az idő, haza kellett volna már mennem, amikor még egyszer megpróbáltam egy számot, amit napok óta próbáltam hívni, de sose vették fel. Most viszont igen! Villámgyorsan megbeszéltük az időpontot (ami persze későbbre esett minden addig kinézett buszomnál, mondhatni fakk), és elindultunk megnézni ezt is. Közben összefutottunk Zoli főbérlő nénijével is, aki megemlítette, hogy örömmel lát a másik lakásában, persze 50+rezsiért. Az nagyon korrekt is lenne, ha hirtelen össze tudnék rántani még vagy 2-3 embert, és azokkal költöznék oda, de egyelőre tárgytalannak érzem a dolgot. Amúgy a néni aprót spíler, meg jó arc, de erről ennyit egyelőre 🙂

Kiléptünk a liftből, srác már kint várt, gyors bemutatkozás, még gyorsabb lakás körbemutogatás (mennyire jó már, hogy a kedves elvtársak minden betonkockát ugyanolyanra terveztek, ezért az alaprajz már akkor eszembe jutott, amikor beléptem a lakásba! :)), piszkos anyagiak letárgyalva (nekik jó április elején is a pénz, hallelujah), utána szép komótos séta a buszpályaudvarra. Zoli a Romkert felé kanyarította utunkat, és nekem beugrott, hogy bizony én már jártam itt, még általános iskolás koromban, osztálykiránduláson. Az a római kori ásatási gödör már akkor ott volt, és azóta se változott sok minden, ahogy elnéztem 🙂 Szóba jött a Photoshop, és én mondtam, hogy a legutolsó munkámra nagyon büszke vagyok. Mi más lenne az, mint egy Counter-Strike logo, íme:

Kicsit pixeles, de azért jó szerintem

Ja, amúgy aki szeretne leosztani nekem néhány fejest (1.6-os verzió, tört), az itt talál meg:

80.249.173.20:27015

Jó volt ez a nap. Egy újabb lépés volt, hogy szokjam a fehérvári légkört, és úgy fest, hogy tetszeni fog ez a város. Gyönyörű, mozgalmas, és érdekes első látásra. Sajnos a helyi koncerthely, a Fezen-klub pont be fog zárni nyárra, de addig még lesz 1-2 hónapom, hogy elmenjek mondjuk Alvinra, vagy Cadaveres-re 🙂 Most már csak a melóra leszek igencsak kíváncsi, mostanában folyamatosan azon molyolok, hogy mennyire fogom tudni csinálni, bár ahogy elnéztem az elvárásokat a felvételin nem kell túlzottan félnem 🙂