Naugyehogyugye. Mármint értem ezt az elmés kis magyar kifejezést arra, amit tegnap előrevetítettem, és ma már valóban jó kedvvel keltem (juhéj, arra ébredni csodás, hogy izzad a fejed, mert rásüt a nap, imádom a nyarat!), a tettre készség, és bizakodóan jövőbe tekintés szobrát lazán megformázhatta volna rólam egy arrajáró kóbor művész. Erre mondjuk elhanyagolható esély mutatkozott (mondjuk úgy, hogy ezt a mondatot még sose mondtam ki, hogy “bazze, olyan durva volt a tegnapi buli, hogy reggel arra keltem, hogy tele van a lakás szobrászokkal, meg festőkkel”), de frissen, kipihenten, üde szájjal (amit mondjuk erősen veszélyeztetett a tegnap este bánatomban elfogyasztott két szál zöldhagyma), csillogó szemekkel mindenféle hosszas bootolás nélkül pattantam ki az ágyból. Ez a lendület jelentem, még most is tart, bár ez betudható annak, hogy értelmes, szórakoztató, bár néha fárasztó emberekkel sikerült eltöltenem ezt a napot is, erre jó példa volt az ebédszünetünk, mikoris Dave-vel ücsörögtünk a helyi nagyteszkó mellett egy padon. Épp asszem Nietzsche ‘Az erkölcs geneológiájához’ című művét vitattuk meg, amikor jött egy srác. Dave ismerte, és – mintegy őt is bevonván a magasröptű beszélgetésbe – megkérdezte tőle, hogy ő is úgy gondolja-e, hogy a lányok nem szoktak sza nagyvécézni, merthogy én épp erről próbáltam meggyőzni őt két harapás vékonykolbászos kiflifalat között (ezt amúgy a mai napig így gondolom, egész egyszerűen nem hiszek abban, hogy a lányok csinálnának ilyen gusztustalan dolgot, mint ez). A srác elég hülyén nézett, ami a kérdés kreténségét nézve érthető is, mindenesetre leült hozzánk, és kábé 5 perc múlva már Orwell 1984-éről, meg a rendszerek megdönthetetlenségéről beszélgettünk. Vicces volt látni, hogy egy totál hülye témából hogyan alakulhat ki egy értelmes eszmecsere, sőt még könyvet is ajánlott nekem, amit mindenképpen el kell olvasnom. A gond ezzel csak az, hogy a címét már elfelejtettem, de elvileg jövő héten kézhez fogom kapni, úgyhogy nem úszom meg:)

Azért persze hogy ne legyen olyan felhőtlen az egész, délelőtt közölte velünk az oktatásszervező néni itt a cégnél, hogy augusztus közepéig ne nagyon akarjunk szabadságra menni, mivel addig minden héten oktatások lesznek, amik egymásra épülnek, meg nagyon-nagyon-NAGYON fontosak, továbbá aki mégis el merészel húzni nyaralni – olyan mondvacsinált indokkal, hogy nyár van – azokat visszatérésükkor a cég pincéjében berendezett hangulatos kínzókamrában fogják meggyőzni a tréningek fontosságáról. Amikor felvetettem az aggályaimat a dologgal kapcsolatban (amelyek szerintem jogosak is, mivel télen relatíve kevés fesztivált rendeznek, meg különben se lesz majd pénzem szórakozni december tájékán, mivel akkor már fűtési szezon is lesz, ami drasztikusan meg fogja növelni a havi kiadásaimat, ráadásul nincs kedvem hóban sátorozni), akkor azt a választ kaptam, hogy tudhattam volna, hogy a belépésemet követő három hónapban oktatásokon fogok részt venni. Távolról sem akartam vitába szállni vele (mert nem vagyok ilyen csávó, hogy nálam jópár évvel idősebb hölgyeket próbáljak leoltani, persze kivételt jelentenek ezalól a virágárusok, de azok amúgy is eredendően gonoszak), de megemlíthettem volna, hogy az én esetemben a három hónap július 1.-én le fog járni, úgyhogy ezzel nem győzött meg, de elkönyveltem az esetet úgy, hogy valószínűleg azt hihette, hogy most kezdtem két hete mondjuk. Na sebaj, a nyár úgyis csak az ész nélküli piálásokról, meg a gusztustalan erkölcstelen rákenrólról szólt volna, most szerencsére a cég levette a vállamról az ezzel járó testi-lelki megerőltetés terheit, sőt még pénzt is spórolnak nekem ezzel, mert ugye sokkal olcsóbb itt bent ülni valami kurva érdektelen és unalmas tréningen, mint mondjuk egy rockfesztiválon vedelni a drága vizezett sört. Köszönet érte!

Még egy szolgálati közleményt szeretnék közzétenni (illetve kettőt): a mai napon itt fogom hagyni ezt a csodás várost, úgyhogy hétfőig ne is reménykedjetek abban, hogy új post lesz (tudom, tudom, szomorú tény ez mindannyiónknak, de próbáljátok meg emelt fővel elviselni a sors megannyi csapását, főleg ezt), de vigasztaljon titeket a tudat, hogy legalább fogok ilyen egzotikus kajákat is fogyasztani, mint például az ún. ‘főtt étel’. Aztán még egy dolog: sok fejlesztést eszközöltem a blogon, de megkérnék mindenkit, hogy ne tessék már megjegyzést tenni, ha mondjuk az oldal küld egy mail-t arról, hogy valaki válaszolt a kommentedre! Ez kábé olyan, mintha a BKV-nál panaszt tenne egy utas, hogy ‘mévan mostanában légkondi a villamoson, régen utazás közben még izzadni is lehetett’ 🙂 Ez egy plusz funckió, ki is lehet kapcsolni (pipát kivenni a komment alatt, bár a szöveg ott még angol, de dolgozok az ügyön), tessék örülni neki! Meg egyébként is: a mail szövegét én írtam át magyarra, és tök büszke vagyok rá:)