Hosszas tunyulás után végre rávettem magam, hogy vakarjak valamit ide is, és ne csak heverésszek az ágyon naphosszat. Persze ez nem igaz (maximum a hétvégém telt így), mindenesetre a tegnapi napra is be volt szkedjúlolva (gyk.: ütemezve) egy post, de – félig-meddig rajtam kívülálló – okok miatt akkor se volt energiám és időm rittyenteni valamit ide. Ezen okok közé tartozott az is, hogy – hallgatva Tamás barátom örömódájára – felraktam a leharcolt, köhögős, csúnya, puritán XP-m helyett egy Win7-et a gépemre. Még most se tudom eldönteni, hogy ez jó döntés volt-e, mivel tegnap egy kisebb dühroham kerülgetett, mivelhogy adódtak vele apróbb(?) problémáim. Kezdjük azzal, hogy fájó szívvel meg kellett válnom miatta a jó öreg SB Live! hangkártyámtól, és vissza kellett kapcsolnom az alaplapit, mivel driver már nem készült hozzá, és ő se ismerte fel alapból. Ez már komoly szívfájdalmat okozott, de jött a többi gond csőstül: nem működik a last.fm-nek a kis toolja, ami tolja (túlja ami tolja haha) felfelé a weboldalra az általam hallgatott számok címeit, fekete-fehér a videokártya által a TV-n megjelenített kép, és hasonló nyalánkságok. Amúgy ma még megbirkózok vele, és igyekszek megbékülni vele, mivel amúgy tetszik, meg csilli-villi, és én közismerten rajongok a csillogós dolgokért. Az is biztos viszont, hogy ha ma se jön össze a rendszer hadrendbe állítása az én szájízem szerint, akkor tárt karokkal fogom visszafogadni a C partíciómra a tegnap oly kegyetlenül elzavart WindowsXP-t. Ha meg még a Counter-Strike is akad ezen (ma fogom tesztelni), akkor már nem lesz kérdés az XP visszatapsolása.
Ennyi kockulás után mesélek kicsit a hétvégéről is. Pénteken Maci barátom születésnapján vettünk részt, amely fergetegesen sikerült, bár az estét jelentősen beárnyékolta nekem az a tragikus tény, hogy az általam hozott három üveg borból másfél az enyészeté lett, mivel egy összetört a hátizsákomban, egyet pedig Joci barátom vert le félig teli állapotban az asztalról, mivel heveny mozgáskoordinációs problémái adódtak. Sebaj, így is kellemesen éreztük magunkat, ittunk finom öreghegyi gatyaszaggató vörösbort (amelynek jelzőjének okát másnap értettem meg igazán), simogattuk Maci kutyáit (akik iszonyat aranyosak, pedig két nagydarab németjuhászról van szó) meg témázgattunk a részt vevő fiatalemberekkel az élet nagy kérdéseiről, mint például hogy mennyire jó a szerepjátékozás szexuális értelemben. Volt mondjuk egy pont, amikor Jucc “én ezt nem bírom hallgatni!” felkiáltással ott hagyott minket, de alapvetően kultúráltan vitattuk meg a férfi-nő kapcsolat szépségeit
Szombaton erőteljes fejfájással ébredtünk, és ez a kellemesen alkoholmérgezett állapot kitartott egész nap (ez nálam aluszékonyságban, enyhe konstans hányingerben, gyomorégésben, és egyéb járulékos tünetekben jelentkezik, amelyeket nem szeretnék itt taglalni ), úgyhogy a nap a döglődés, és az Éjszaka a múzeumban 2. című film megnézésének második megkísérlésének jegyében telt (és megint sikerült bealudni rajta, valószínűleg a film szar, de mégis érdekelt volna ).
Izgalmas volt még a tegnap éjjel is: fél1-1 felé arra ébredtem, hogy szakad az eső, és villámlik, továbbá ki van száradva a szám a panellevegőtől. Olyan volt kimenni inni, mint valami hülye amerikai horrorfilm díszleteiben sétálgatni, a villámok fénye adta a fényt, így nem kellett villanyt se kapcsolni. Szinte már vártam, hogy a mosdóban Jason fog várni láncfűrésszel a kezében, de ha ez tényleg megtörtént volna nagyjából kiröhögöm, és otthagyom a fenébe.
Most pedig itt ülök az oktatóteremben a  cégnél, a többiek valami feladatot csinálnak, én pedig pötyögöm ezeket a sorokat. Már többen megkérdezték a körülöttem ülők közül, hogy mit csinálok, sőt, Gábor meg is jegyezte, hogy a feladattal kéne törődnöm, mire én közöltem vele, hogy ez itt az utókornak készül, míg az általuk csinált SAP-bűvölés nem lesz maradandó. Innen már csak egy lépés volt, hogy milyen röhej lenne, ha mondjuk 50 év múlva kérdezné az egyik bölcsész a másikat, hogy mit olvas, és az kéjes mosollyal az arcán közölné, hogy a JonC-összest A hatás leírhatatlan lenne, az tuti