Archive for the Category »Régi post «
"Tegnap beállított hozzám Hamlet egy tirannoszaurusszal. Volt nagy dínóm, dánom."
Hosszabb post holnap! (vagy nem :))
Új rovat bejelentésének érkezett el az ideje:
olyan játékokról fogok írni, amelyek erős hatást gyakoroltak rám, köszönhetően a beléjük feccölt munkának, és törődésnek. Ezek az én személyes kedvenceim, amelyeket bármikor bárkinek nyugodt szívvel ajánlok kipróbálásra, mivel élvezetesek lehetnek a kifinomultabb szórakozási formák kedvelőinek (tudom, az a színházba járás:)).
Először a Fahrenheit című eposzt szerettem volna górcső alá venni, de hosszas filózás után mégiscsak emellett a gyöngyszem mellett döntöttem, mivel mégiscsak durvább felütése egy induló rovatnak, mint egy kalandjáték 🙂
Íme a vicc, ami ma eszembe jutott a munkahelyemen:
Két gyárigazgató beszélget:
– Te, fizetsz te a munkásaidnak?
– Hát nem, nem nagyon.
– Aztán bejárnak dolgozni így is?
– Be.
– Te figyejjjémá… ne szedjünk ezektől belépőt a portánál?
Az aktualitása pedig az volt, hogy a kedves cégem gazdasági vezetése kitalálta, hogy teeermészetesen a világválság miatt (most ez a Jolly Joker, ha ez elhangzik, mindent le lehet nyomni az emberek torkán) mostantól mi fizetünk azért, hogy bejárhatunk a céges busszal!
A vállalat ezzel a húzással havonta kb. 90-100000Ft-ot kaszál, amit gondolom minden hónapban egy szűkösen megrendezett céges bulira terveznek elkölteni, ahol meztelen lányok seggéről szippanthatják a kokót, mert másra nem igazán elég ez az összeg…
Természetesen lázadozni lehet (akár így mint én, akár szóban), de értelmetlen, a vezetés egyre-másra húzza elő az eddig sose hallott törvényeket, amelyeknek köszönhetően az utolsó cseppet is ki tudják facsarni a kedves munkatársaikból.
A következő tényleg az lesz, hogy belépőt fognak szedni, mint valami vidámpark bejáratánál, bár tény, hogy abban hasonlít egy ilyen helyre, hogy itt is van minden nap valami, amin lehet jókat röhögni…
Igen, tudom hogy írtam ma egy olyan elhamarkodott dolgot, hogy nem írok postot, de az állt a háttérben hogy iszonyatmód másnapos voltam még dél fele, és még az egeret molesztálni se nagyon volt kedvem, nemhogy odanyúljak a billentyűzetért 🙂 Ez most már elmúlt, úgyhogy egy pillanat alatt megindult az agyműködésem újra, így eszembe is jutott egy zseniális ötlet, ami bőven megér egy postot, és aminek a neve: nosztalgia!
Tudnotok kell, hogy nekem már nagyon régóta vannak ilyen blogírói ambícióim (olyan régóta, hogy amikor először nekiálltam egy weboldalt összebütykölni Frontpage-ben, akkor még nem is volt ismert az a szó, hogy ‘blog’), és egész tetemes mennyiségű cuccot gyűjtöttem össze anno mindenféle érdekes témában, azzal a címszóval, hogy ‘egyszer majd publikálom őket, és mennyire jó lesz az mindenkinek’.
A gyűjteményemet persze nem akarom egy postba sűrítve rátok zúdítani, úgyhogy kezdjük talán ezzel a részével:
Ezt nem bírom megállni, hogy ne linkeljem be nektek:
A következő kérdések merültek fel bennem a videó megtekintése után:
1. mennyi erre az esély? valaki számítsa már ki nekem légyszi 🙂
2. ebben az esetben is cserbenhagyás, hogy nem állt meg? (Kiindulva abból, hogy éppen menteni ment.)
3. hány hónapig vemhes egy teve?
Eszméletlen dolgokat tud produkálni az élet 🙂
Nekem most van reggel 🙂 Sikeresen felébredtem egyik ismerősöm folyamatos csörgetésére (köszi az ébresztőszolgálatot!), és lassacskán mehetek dolgozni. Ez amúgy nem is olyan rossz dolog (ugye az előző postban sírtam egy sort, hogy nincs semmi meló), mert megint meg lett mentve a seggem a cégnél (bonyolult a sztori, de az a lényeg, hogy a főnököm a folyamatos leépítések ellenére ragaszkodik hozzám), a gond csak az az egésszel, hogy kevesebb erőm lesz a blogíráshoz, amit most már majdnem elsőszámú hobbimnak kezdek tekinteni… Sebaj, igyekszek majd néha azért erőt venni magamon 🙂
Mivel ennek a blognak predesztináltan nincs különösebb értelme központi témája, ezért nyugodtan következhet ez a link, ahol 25 igencsak szemrevaló képernyővédőt találhattok, ráadásul teljesen ingyen:
http://www.hongkiat.com/blog/25-really-cool-screensavers-to-download/
Amúgy ajánlom az egész weboldalt, igencsak kemény dolgok vannak rajta, pláne ha az ember érdeklődik olyan csodák iránt, mint a Photoshop, vagy a weblapszerkesztés.
Miért kap el mindig egy ilyen elidegenedés feeling, ha állásokat böngészek a neten? Miért érzem úgy, hogy a világ egy kegyetlen, érzéketlen hely, ahol senkit se érdekel, hogy mennyire jó arc vagy, vagy mennyire vagy precíz munkaerő, ha nincs mondjuk felsőfokú végzettséged? Ja, azért, mert a világ ilyen 🙂
Komolyan rosszul vagyok az álláshirdetések szövegeitől, olyanok, mintha egy kurva robot generálta volna őket, simán felveszik a versenyt egy elborultabb jogszabályszöveggel olvasmányosság tekintetében.
A másik része a dolognak, hogy rosszul vagyok a beküldendő önéletrajzok formai elvárásaitól.
Miért nem lehet beleírni mondjuk az ‘Egyéb képességek’-hez, hogy "jól bírom a sört, 10 üveg után még elengedett kézzel tudok feküdni"? 🙂 Kicsit legalább feldobná az egészet, de így ebben a formában olyan az egész, mintha egy programkódot írnál egy számítógépnek, nem pedig egy olvasmányos akármit egy embernek. Utálom az egészet. Egy óra alatt teljesen elmegy az életkedvem (mint ahogy az most is történt), ráadásul szembesülök azzal, hogy totál hülye vagyok mindenhez, nem tudok hegeszteni, nincs kohómérnök-diplomám, de még egy nyamvadt jogsim se. Periférián vagyok, ments ki innen!
Rájöttem (oké, rájöttünk Tamás barátommal), hogy megmentjük a világot, csak úgy. Engem speciel az motivál, hogy esetleg a fejem búbjáig ellepnek a hálájuk kifejezésének tüzében égő lánykák (ez természetesen poén volt, hűséges típus vagyok, akkor maradjunk százezermilliárd dollárban), Tamást meg gondolom egy pár raklap ajándék VBK reménye villanyozta fel, amit majd kap a világ kormányaitól cserébe a tettünkért.
Szóval, a most következő szavazásra tessék minél többen ‘Igen’-nel szavazni, mert ha összegyűlik a szükséges 5.5 milliárd szavazat, akkor nyert ügyünk van:
Szavazzatok, ha sikerül, beterjesztjük annak az Obamának (a legvidámabb Barack :)), és tutira betiltja a válságot!
Szerk.: komolytalanok vagytok 🙂
Szerk2.: tudomásomra jutott, hogy egyesek manipulálják a szavazást, mivel a rendszer engedi őket többször is szavazni. Megkérném az illetőket, hogy ne veszélyeztessék a világ sorsát ilyen, és ehhez hasonló gaztettekkel, amelyek csak a terrorizmussal említhetőek egy lapon! Köszönöm az emberiség nevében!
Külön postot kell, hogy szenteljek az új háttérnek, mert úgy érzem, hogy nagyot alkottam 🙂 Nektek is tetszik?
Illesszek be ide egy szavazást arról, hogy legyen-e szavazás arról, hogy kinek tetszik, és kinek nem az új háttér? 😀 Na jó, fárasztás helyett inkább szeretném felhívni a figyelmeteket az oldalon elég kitüntetett helyen trónoló votingra (kicsit szóismétlés-gyanús volt a ‘szavazás’ szó ennyiszer), amely csak egy kattintás nektek, ezért jó lenne, ha kifejeznétek, hogy mi a véleményetek erről a nyüvekről. Tudom, hogy lassan a fél blog arról szól, hogy próbálok visszaigazolást kapni, hogy valaki azért olvasgatja néha, amit írok, de ez az első blogom, és érthetően stresszel, hogy ne csak magamnak írjam 🙂
Azért, hogy legyen valami információtartalma is ennek a postnak, következzen Charlie az unikornis, amelyet egy kedves barátom blogjáról voltam oly kedves átemelni ide, sikeresen lenyúlva a kísérőszöveget is, amely így hangzik:
Hát bizony ha ezt végignézted, akkor szerintem te be vagy szívva
Tessék tesztelni a véretek THC-szintjét ezzel:
"Oh they took my freakin’ kidney!" =)
(És akkor tessék elképzelni a következőt: a Youtube-on megnézték már majdnem kétmillióanszor, 16000 értékelés alapján 5/5 csillagot kapott, és kedvenccé választották több mint 34000-en! Persze, nem drogos a fél világ, aha… :))