Archive for the Category »Régi post «
Kit érdekel, hogy szakad a hó? Kit érdekel, hogy 2 fok van odakint? Egészen biztos, hogy tavasz van, mert most már megmondta a gúgli is:
A kép címe: A tavasz első napja
Természetesen ez nem újdonság azoknak, akik gyakran látogatják a Google főoldalát, de nekem ez adta meg most a végső bizonyságot 🙂 (Amúgy ez az állat, ami oly galádul megrágta a netes óriáscég logóját a Telhetetlen Hernyócska személyesen, akit érdekel a munkássága, az kattintson ide!)
Szerk.: ma már nem ez a keresőoldal logója, még szerencse, hogy megmentettem Hernyócskát az utókornak 🙂
Azért ez az extestvéri ország (azért nem baráti, mert azokat meg tudja válogatni az ember) is hozzá tud adni az emberiség kultúrális értékeihez a Kalasnyikovon meg a vodkán kívül mást is, ha nagyon akar. Most például itt van a legújabb csoda, amely oroszhonban készül, és az amerikai Transformers-film mintájára a takony kölyök főhőse itt is beszerez egy ősöreg verdát, de ebben a ruszkisított verzióban nem egy Chevrolet Camaro-t, hanem – tessék kapaszkodni – egy M21-es cápafogas Volgát! 🙂 Aki nem tudná hogy milyen kocsi ez, itt egy kép róla:
Az orosz Űrdongó 🙂
Kíváncsi vagyok, hogy ebben a verzióban is lesznek-e társai, mert akkor lehet , hogy szerepelni fog egy jó kis kocka Lada, vagy egy brutális Zaporozsec is a filmben 🙂 Esetleg egy Lada Niva, ami álcaként a moszkvai rendőrségnél teljesít szolgálatot, és bűzlik a vodkától a kárpitozása, az ellenséges erők meg természetesen repülő Fordok, meg Cadillacek lesznek, a régóta ápolt amerikai-orosz barátság jegyében 🙂 Végezetül íme egy rendkívül impresszív trailer a készülő filmből (decemberig még sokat kell aludni, akkor fog majd kijönni sajnos…):
(Akit megragadott a film, további infót itt talál róla: forrás)
Mostanában újra csézek. Ez a mondat nem sokat mondhat a nálam idősebbeknek/kevésbé kockáknak, de attól még tény marad, ha nem is érthető tény 🙂 Lelebbentem a fátylat a titokról: a csé a Counter-Strike nevű internetes játék nevének rövidített szlengverziója. (Ide kapcsolódó sztori: még anno, amikor karbantartó voltam egy gyárban (nem röhögni :)) jött egy román fószer oktatást tartani a számítógépes rendszerek helyes üzemeltetéséről. Éppen egy CS Win nevű tesztprogramról beszélt, amikor közbekérdeztem, hogy "What is CS in the name of this program?" erre ő: "I don’t know, Counter-Strike?" :)) Na, ezzel tolom napi néhány órát mostanában.
A büszkeségem, néhány napja elég jól toltam (azóta se…) 🙂
Tudni kell a játékról, hogy az a változata, amivel én játszok (az 1.6-os verzió) idestova 11-12 éves (!) grafikai motorra épül, ennek köszönhetően a textúrák eléggé elmosottak, meg úgy általában, árad a látványvilágból a dohszag, és mégis rengetegen tolják a mai napig világszerte. Úgy gondolom, hogy ez főleg a megszokás nevű pszichológiai jelenségnek köszönhető, sokan nem akarnak váltani a jól megszokott dolgokról. Nekem is érdekes érzés ugyanazokon a pályákon ugyanazzal a grafikával játszani, mint annak idején Ajkán suli után a helyi netcaféban óránként 350Ft-ért (hahh, a régi szép idők, amikor még fényes szelek fújtak…).
Jó volt a tegnap este. Hosszú-hosszú idő után végre eljutottunk a srácokkal beverni egy sört így hétköznap, mert miért ne. Komolyan mondom, mostanában még inni sincs pénz, ezt kifejezetten felháborítónak tartom 🙂 Amiért ezt most elmeséltem az az, hogy a beszélgetés során szóba jött (izé, szóba hoztam) az egyik kedvenc írómat, Douglas Adams-t, akinek a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című művet (mit művet? csodát!) köszönheti a világ. Nem is ragoznám sokáig, tessék elolvasni ezt az idézetet a könyvből, amelyet tegnap is előadtam a srácoknak (persze nem szó szerint):
Természetesen köztudott, hogy a fecsegés öl, mégis olykor lebecsüljük ezt a veszélyt. Így például amint kimondta Arthur, hogy "Én is nagy gondban vagyok az életstílusommal", szív alakú hézag nyílt a téridő folytonos szerkezetében, és a szavak messze-messze visszarepültek az időben. Csaknem végtelen távolságot szeltek át a térben, míg egy távoli galaxishoz értek, ahol különös és harcias lények rettenetes interstelláris háború küszöbén álltak.
Utoljára ült tárgyalóasztalhoz a két ellenséges vezér. Halálos csend ereszkedett közéjük, amint a VI’hurgok parancsnoka, fekete, gyémántokkal kivert harci rövidnadrágjában, rezzenéstelenül a vele szemben guggoló, zöld, édeskés gőzfelhőbe burkolózó G’Gugvuntt vezérre meredt. Mivel háta mögött a csillogó űrcirkálók milliói alig várták, hogy szórhassák az elektromos halált, felszólította az alávaló teremtményt, hogy vonja vissza, amit az az anyjáról mondott.
A lény rezgett émelyítően forrongó gőzében. E pillanatban suhantak át a konferenciatermen Arthur szavai: "Én is nagy gondban vagyok az életstílusommal."
Sajnos a mondat a VI’hurgok nyelvén az elképzelhető legszörnyűbb sértést jelentette, melyre kizárólag egy több száz évig tartó háború nyújthat elégtételt.
Idővel persze, miután a pár évezrednyi háború megtizedelte a galaxisukat, a harcban álló felek rájöttek, hogy szörnyű félreértés áldozatai. A két szemben álló hadiflotta egykettőre napirendre tért az egyéb nézeteltérések felett, hogy nyugodtan megindíthassák közös támadásukat a mi Galaxisunk ellen, melyet időközben egyértelműen a sértő megjegyzés forrásaként azonosítottak.
További hosszú évezredek teltek el, míg a félelmetes harci hajók – átszelvén a kozmikus ürességet – süvöltve rázúdultak az első, elibük kerülő bolygóra. Ez történetesen a Föld volt, ahol a méretarányok számításában elkövetett szarvashiba következtében az egyesült csatahajóflottát felnyalta egy arra járó kiskutya.
Nem fűznék hozzá semmit, aki ezen esetleg visítva röhögött, annak mindenképpen ajánlom a mester műveit!
Imádom a bankokat. Tényleg. Mennyire jó érzés is az, hogy az ember tudja előre, hogy még 19-20 évig a fizetésének egy elég jelentős része (finoman fogalmaztam) jó kezekbe kerül. Még a végén elinnám, jobb helyen van náluk. Sőt, kifejezetten jól esik az embernek, amikor a félévenkénti elbírálás közeledtével jóleső borzongással várhatja a levelet arról, hogy mennyivel emelkedett a törlesztése. Komolyan, legalább visz egy kis izgalmat az ember életébe. Most is olyan jó volt kellemesen izgulva bontani a bank által küldött levelet (ami parfümillatot árasztott, és a legfinomabb papírra volt nyomtatva), amelyben közölték – sok felesleges információ mellett, a lap alján, durván elrejtve, gondolom a lelkivilágomat akarták megóvni ezzel – hogy 36000-ről emelnek egyet 61000-re a következő fél évre. Utána meg gondolom 86000 Ft lesz, már alig várom. Természetesen ezután égető vágy támadt bennem, hogy találkozzak személyesen is velük, hogy kifejezhessem a hálámat irántuk, pláne, hogy a lehető legrosszabb HUF/CHF árfolyamon számolták az új törlesztésemet, had dögöljön meg a paraszt persze. Be is libbentem (szinte a felhők között járva) a helyi fiókjukba, ahol túláradó örömömet látva megnyugtatott az ügyintéző lányka, hogy megoldható az is, hogy fél évig még a régi törlesztésemet fizessem, persze ez sincs ingyen, mert az így képződő elmaradásomat a futamidőre vetítve szétosztják, és ki kell fizetnem. Majdnem feleségül kértem, komolyan. Hát nem csodálatos, hogy a nagy, és okos banki szakemberek ilyen lehetőségeket is kínálnak nekünk a kifizethetetlen emelések mellett? Aranyba kéne önteni őket. Lehetőleg jó forróba.
Már régóta (amióta ez a kurva válság felütötte a fejét) gondolkozok, hogy be kéne menni mondjuk a Parlamentbe, és rájuk borítani az asztalt. A gond az az egésszel, hogy az az asztal, amit fel kéne borítani nem itt, Magyarországon van, de még csak nem is Európában. Ez az ominózus bútordarab bizony valami amerikai pénzintézet legelegánsabb irodájában van, valahol a 135. emelet környékén egy felhőkarcolóban. Ott, ahol a kapzsi, kapitalista, profitorientált öltönynyakkendős tömeggyilkosok tanyáznak. Oda kéne egyszer beruccanni egy laza asztalborogatásra, nekem viszont nincs pénzem repülőjegyre… (se)
Visszatérve a honi helyzetre: tegnap félkómás zombiszerű állapotban pislákoltam félárbócra eresztett szempillákkal a szentséges szórakoztatódoboz fényárjába, és a Tények esti kiadásában felfedeztem egy némi reménykedésre okot adó hírt: ha a szentséges Parlamentünk (áldassék a nevük, meg persze a forró arany nekik is jár, megérdemlik) elfogadja, akkor júniustól lesz lehetőség ingyen bankot váltaniuk a hitelkárosultaknak hitellel rendelkezőknek, ha a bank egyoldalúan módosítja pl. a kamat mértékét (és nem negatív irányba, az sajnos nem divat). Ez talán kicsit visszafogja ezeket a khm… jóembereket a túlzott kiszipolyozástól, mivel tudják, hogy az ügyfeleikkel játszanak, akik egy kedvezőtlen döntés miatt abban a szent pillanatban otthagyhatják őket. Ennek a technikai részleteit nem ismerem (mármint hogy ezt a két bank hogyan zongorázza le egymás között), de úgyis megtudjuk időben. Ez a hír egy fájdalmas szakítás rémképét vetíti előre köztem, és a Raiffeisen között, de ha jó kislány lesz, akkor lehet, hogy adok neki még egy esélyt, pláne, hogy még fél évig – kis túlzással – nyugodtan aludhatok, és hagytak egy kis haladékot nekem arra, hogy a fejemet a guillotine alá rakjam. Még egyszer köszönet nekik ezért!
A Tények riportja megtekinthető itt:
Érdekes hírre bukkantam a neten megint:
Internetes csalók csapdájába sétált Sir Tim Berners-Lee, aki a világhálót ma ismert formájában feltalálta.
Sir Tim, aki éppen húsz éve, 1989-ben állt elő a World Wide Web, vagyis a mindenki által böngészhető számítógépes információhálózat ötletével, a The Sunday Telegraphnak adott intejúban elmondta: karácsonyi ajándékot akart vásárolni egy online "boltból", és csak akkor jött rá, hogy őt is átverték saját találmánya segítségével, amikor az ajándék nem érkezett meg.A konzervatív brit vasárnapi lap által idézett statisztikák szerint az internethasználó britek negyede vált már online csalások áldozatává.
Látod, látod, ezért kellett neked feltalálni ezt a hülyeséget? 🙂
(forrás)
Annyira jó érzés néha társasházban lakni. Egy családi házban nem feltétlenül kelnék arra, hogy a felettem lakó szomszéd hajnali 8-kor(!!) néhány tenyerestalpas kollega segítségével nekiáll kibontani az ablakait, gondolom műanyagra cserélés szándékával. Természetes, hogy kb. egy órányi kínlódás után – amit visszaalvásokkal, és anyázással töltöttem el – felkeltem. Ekkor persze – mintegy varázsütésre – abbahagyták a furkálást, meg a nehéz fadarabok kidobálását az ablakon. Kábé az az eset, mint amikor az eső rákezd, amikor kilépsz a házból, de mihelyst fedett helyre érsz eláll. Ha már egyszer két hétre munkanélkülivé avanzsáltam magam, akkor legalább had élvezzem már ki! Most hogy ezeket a sorokat írom már síri csönd van, de már nem vagyok álmos. Fakk.
„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.”
A Nagy Testvér maga
Gondolom néhány olvasómnak egyből beugrott Orwell negatív jövőképe erről az évszámról. Ő alapvetően remek dolgokat írt, például a másik nagy kedvencem, az Állatfarm is a nevéhez köthető (ami szintén egy érdekes kis társadalomkritika, kábé azt írja le, hogy hogyan mocskolja be a magasztos eszmét a vér, és az önzés). Néhány hónapja adódott végre lehetőségem elolvasni a regényt, tegnap pedig az utamba került a mű filmverziója, és mondanom se kell, egyből lecsaptam rá, mint az a bizonyos tyúk arra a bizonyos langyos… tudjátok mire.
Vannak emberek, akik feltették az életüket egy szent célra. Vannak, akik eltökélten harcolnak egy eszméért, amiben hisznek. Egy ilyen ember Lukász is. Sok rizsa helyett következzék egy idézet a mester honlapjáról:
Eloször is 2000 február 17 én mikor pontosan 18 éves lettem, ekkor vittek be Eloször a Karolina Kórház detoxikálós részlegére alkoholmérgezés és tuladagolás miatt. Mennyiség: 1 liter tequila 10 perc alatt 2 húzásból.
Erre rá 2 hétre különbözö okok miatt bevittek másodszorra a K. K. detoxikálós részlegére szintén alkohol túladagolás miatt. Mennyiség: 18 nagy Vilmoskörte percenként 1. sajnos a 19-et már nem sikerült lehúznom a púlt mögött landoltam és törtem mindent. 2 hét alatt sikerült dupláznom ez akkor egyéni csúcs volt. Itt már kezdtem megismerni az alkohol fogalmát erejét és azt, hogy én mire vagyok képes italozás terén.
És egy videó róla, amitől szabályosan kirázott a hideg:
A weblapja weblap, amit csináltak róla, elérhető itt. Érdekes olvasmány…
Szerk.: egy kommentben felvetett ötletre reagálva (mégpedig hogy egy ilyen posthoz illik hozzáfűzni, hogy "az alkohol rossz… értem?!") tessék még egy videó a témában, ennek fényében tessék italozgatni, ti is járhattok így mint ez a szerencsétlen 🙂 :
Tavasz van. Ezt már nem csak a tavaszi kamatakciókat lelkesen kínálgató bankreklámok, hanem a természet is alátámasztja. Gyönyörű idő van, odakint ide-oda tologatják a felhőket a szelek, mintha pásztorok hajtanák a legelőre a nyájat. A madarak is köszönik szépen, jól vannak, és itt az ablakom előtt a fán vitatják meg, hogy milyen mocsok egy telünk volt. Rügyek fakadnak, hóvirág bújik… Tavasz van.