Tag-Archive for » film «
Uhh… Eleinte arra gondoltam, hogy írok ide egy ilyet, hogy "úbazze, mekkora egy film ez, annyira felkavart, hogy most nem is tudom összeszedni a gondolataimat, majd holnap írok róla", de – dacolva a holnap már hajnalban esedékes keléssel – úgy döntöttem, hogy most, még frissiben véleményezem az alkotást. Tudni kell rólam, hogy alapvetően nem vagyok a kommersz-filmek rajongója, így mindig is jobban vonzottak a magvas, mély mondanivalóval, vagy esetleg valamilyen különlegességgel szolgáló filmek, így esett a választásom erre a múvira már jónéhány hónappal ezelőtt, bár megnézni csak ma sikerült. Ja, hogy mi a címe? 🙂 A címe A Kísérlet (Das Experiment), és egy 2002-es német alkotásról van szó esetünkben. Megtörtént eseményeken alapuló, természetesen túlszínezett (bár ebben most már közel sem vagyok biztos) sztori, amely 20 teljesen átlagos, mentálisan ép (bár ilyet Németországban találni már eleve sci-fi kategória :)) férfi történetét meséli el, amelyben egy kísérlet keretében bezárják őket egy bekamerázott börtöndíszletbe, miután nyolcuk a fegyőr, a maradék 12 pedig a fogvatartott szerepét kapta. Ahogy telnek a napok egyre durvább konfliktusok törnek ki a két oldal között, végül a totális megalázás, sőt a testi fenyítés is előkerül a repertoárból némi egészségesnek nem mondható megalomániával, és paranoiával fűszerezve. Számomra a film erős rokonságot mutat az Ideglelés című, sokak által lehúzott, de általam imádott eresztéssel, mivel pszichológiai folyamatokat bemutató alkotás mindkettő, de míg az erdőben eső-kelő "eztafátmárláttuk" fiataljainkon a rettegés, itt a két fél tagjain egyik részről a túlzott szadizmus, és kisebbségi komplexus túlkompenzálása (és most nem a rabokról beszélek), míg a másik felen a személyiség elvesztése, és a félelem uralkodik el. A filmet végigkíséri a klausztrofóbia (amikor a főhőst bezárják a sötétzárkába, azon konkrétan majdnem én is bepánikoltam, kábé olyan feelingje volt, mint a Kill Bill2-ben az élve eltemetésnek), illetve a beteges színű neonfényben úszó sivár folyosók, úgyhogy csak csínján az előtte fogyasztott könnyűdrogokkal, fiatalok :). A vége már tényleg katarzis jellegű volt a számomra (amikor az egyik gyűlölt őrt végre elkapják a rácsokon keresztül és a saját gumibotjával kezdik el fojtogatni, akkor újra átmentem óvodásba, és mint egy bábelőadáson én is hangosan drukkoltam a rabnak, hogy sikerüljön kinyírnia a szemetet :)), és kifejezetten ez az a fajta film, amit nem egykönnyen felejt el az ember (legutoljára ilyen nekem talán a Harcosok klubja volt, tényleg nem tud valaki egy jó szappanreceptet? :)). Amúgy a büntetésvégrehajtók főkolomposának szerepében domborító színésznél jobbat keresve se lehetett volna találni a szerepre, igazi überstrumführer feje van szegényemnek, és őt elnézve kezdtem megérteni, hogy mi is az a német betegség (ahogy én nevezem, azaz hogy él bennük a dédapáik gőgje, és hatalommániája) 🙂
Tehát a film szerintem kifejezetten jó, ráadásul még happy end is van a végén naplementével, pezsgőspoharakkal, úgyhogy a kicsit fajsúlyosabb filmek kedvelőinek meleg szívvel ajánlom.
Hehh… tegnap még arról panaszkodtam, hogy nincs időm a rengeteg sörözés mellett írni, ma meg arra kellett rádöbbennem, hogy ha van egy nap szabadidőm, kezdek megkockulni. Ez akkor ért meglepetésként, amikor arra eszméltem, hogy órák óta játszok egy Tron2.0 névre hallgató FPS-sel, amelyben az ellenfelek mindenféle portcheck.exe, meg rundll.exe névre hallgatnak, és a Kernel rendeli ki őket a károsnak vélt processek (azaz mi) leirtására 🙂
A legjóképűbb exe-file háta, amit valaha láttam
Na most komolyan, a munkám is hasonló mókás dolgok bűvkörében fog zajlani (ha már agyonokosítottak), erre ráadásként még egy olyan játékkal is játszok, amelyben konkrétan elhangzik egy ilyen mondat egy női program (nem, most nem a Sims-re gondoltam) "szájából", hogy "nyitok neked egy szabad portot, amelyen keresztül el tudsz menekülni a corrupted programok elől" 🙂 Egy napig nincs söröm, aztán egyből átmegyek geekbe, mondhatom gyönyörű 🙂
Amúgy a játék egy nyolcvanegynéhányban készült film alapján készült, amely a cybertér, meg hasonló dolgok témáját járta körül, mondani se kell, hogy mekkora bukás lett a Commodore-okkal épphogy ismerkedő átlagemberek körében (mondjuk az a pár őskocka, akik lyukkártyákkal programozták az ENIAC-okat biztos jól szórakozhatott rajta), viszont az egyedi képi világa, és a korát jóval megelőző sztorija megmentette attól, hogy lehúzzák "őt" is a tömegízléstől elrugaszkodott, és ennek köszönhetően életképtelen filmek nagy közös budiján. Vicces módon azt, hogy egyáltalán elismerjék, mint jó film körülbelül a megjelenése után 10-15 évvel sikerült kiharcolnia, bár had tegyem hozzá, hogy jó monitorarchoz méltóan leszedtem megvásároltam pár éve, de végignézni képtelen voltam 🙂 Ennyit a filmről, a játék meg – bármennyire is röhej még magamnak is bevallani – kifejezetten tetszik, és valószínűleg végig is fogom tolni 🙂
Azért ez az extestvéri ország (azért nem baráti, mert azokat meg tudja válogatni az ember) is hozzá tud adni az emberiség kultúrális értékeihez a Kalasnyikovon meg a vodkán kívül mást is, ha nagyon akar. Most például itt van a legújabb csoda, amely oroszhonban készül, és az amerikai Transformers-film mintájára a takony kölyök főhőse itt is beszerez egy ősöreg verdát, de ebben a ruszkisított verzióban nem egy Chevrolet Camaro-t, hanem – tessék kapaszkodni – egy M21-es cápafogas Volgát! 🙂 Aki nem tudná hogy milyen kocsi ez, itt egy kép róla:
Az orosz Űrdongó 🙂
Kíváncsi vagyok, hogy ebben a verzióban is lesznek-e társai, mert akkor lehet , hogy szerepelni fog egy jó kis kocka Lada, vagy egy brutális Zaporozsec is a filmben 🙂 Esetleg egy Lada Niva, ami álcaként a moszkvai rendőrségnél teljesít szolgálatot, és bűzlik a vodkától a kárpitozása, az ellenséges erők meg természetesen repülő Fordok, meg Cadillacek lesznek, a régóta ápolt amerikai-orosz barátság jegyében 🙂 Végezetül íme egy rendkívül impresszív trailer a készülő filmből (decemberig még sokat kell aludni, akkor fog majd kijönni sajnos…):
(Akit megragadott a film, további infót itt talál róla: forrás)
„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.”
A Nagy Testvér maga
Gondolom néhány olvasómnak egyből beugrott Orwell negatív jövőképe erről az évszámról. Ő alapvetően remek dolgokat írt, például a másik nagy kedvencem, az Állatfarm is a nevéhez köthető (ami szintén egy érdekes kis társadalomkritika, kábé azt írja le, hogy hogyan mocskolja be a magasztos eszmét a vér, és az önzés). Néhány hónapja adódott végre lehetőségem elolvasni a regényt, tegnap pedig az utamba került a mű filmverziója, és mondanom se kell, egyből lecsaptam rá, mint az a bizonyos tyúk arra a bizonyos langyos… tudjátok mire.
Mit csinál az ember, ha beteg? Több verzió is felmerülhet, például fetrenghet reszketve naphosszat (megvolt), esetleg tömheti magába a paracetamolt többfajta gyógyszer formájában (ez is), esetleg anyázhatja a szervezetnek azt az önvédelmi mechanizmusát, amely a lázról tehet (ez is megvolt, bár értelme nem volt nagyon). Vagy esetleg nézhet filmet is. Gondoltam, hogy ha már egyszer végre van néhány szabad órácskám, megnézek egy olyan filmet, amit szigorúan a magam kedvéért szereztem be, és belöktem a playerbe a Ragadozó (Predator) című 1987-es filmtörténeti klasszikust. A főszerepben Arnold Schwarzenegger domborít, és itt kell megjegyeznem, hogy ahhoz képest, hogy manapság Kalifornia kormányzójaként elég sokat hisztizik az erőszakos játékok ellen, ebben a filmben elég sok embert öl meg változatos módszerekkel, és a vér is ömlik literszámra… Na sebaj, ezek szerint már mindenki elfelejtette a Nagy Vizen túl, hogy milyen filmekben osztotta a halált anno 15-20 éve ez az arc.
Visszatérve a filmre: sejtettem, hogy nem fog a kedvenc filmemmé válni, de mivel odavagyok az Aliens kvadrológiáért (mondjuk ez így nem teljesen igaz, a negyedik rész alapötlete, miszerint ‘hátizé, Ripley-t újraklónoztuk, hogy lehúzhassunk még egy bőrt a rókáról’ már nem volt túl szimpatikus), és van összefüggés a két univerzum között (tudtátok, hogy a tojásokkal teli űrhajó a Nyolcadik utas a halálban egy Predator járgány volt?), ezért gondoltam megnézem a sztorit a ragadozók szemszögéből is. Bár ne tettem volna…
Tudom, hogy a nyolcvanas években nem volt még ilyen szinten a filmtrükk-ipar mint most. Ennek megfelelően szegény Predatorunk is elég röhejesen néz ki (főleg amikor be van kapcsolva az álcázása, és csak torzítja a hátteret, na az priceless), de a film nem ezért késztetett hangos röhögésre (na jó, hazudtam, úgy fáj a torkom, hogy beszélni se nagyon tudok, ezt ne tessék szó szerint érteni). Amin először fennakadtam az az volt, hogy a nagy dzsungelben menekülés közben elkapják a szemüveges lúzert (az első képkocka után amelyiken feltűnt egyből levágós volt, hogy ő lesz az első áldozat, annyira geek feje volt), majd nem sokkal utána egy másik tagot is. Ezek után a kötelező ‘jaj mi lesz velünk’-beszélgetés közben a szemüveges nyomorékot már meg se említik, mintha elfelejtették volna, hogy ő is velük volt! Ezt nevezem a mellékszereplőség csúcsának! 🙂
Aztán: ha a forgatókönyíró már kínjában nem tudta hova rakni a sok mellékszereplőt (‘bazmeg, már unalmas, hogy mindegyiket csak megöli, találjunk ki valami mást’), akkor jöhetett a zseniális ötlet, ami a filmben így jelent meg:
Svarci, meg a csapat maradéka szokás szerint menekülnek a ragadozó elől, amikoris az egyik elitkatonája megáll, hátrafordul, leveszi a felsőjét, eldobja a bazinagy géppuskáját (!!), és egy atombrutál, másfél méter hosszú machetával vág egy csíkot a domború mellkasizomzatába (de hogy minek?!). Svarci persze – jó osztagvezetőhöz mérten – menekül tovább, majd egyszer csak egy velőtrázó visítás hallatszik, ami annak a jele, hogy nem sikerült megbicskázni az ET-t… Ennél röhejesebb mellékszereplő eltávolítási módot már rég láttam, komolyan 🙂
Még egy vicces dolog, aztán abbahagyom a hullagyalázást: amikor először látja a csapat egyik tagja a csáposfejű barátunkat, akkor egyből kilő rá egy tárat. Odarohannak a többiek is, és kb 5 percig lövik mindenféle lőfegyverekkel (köztük egy minigunnal) a nagy semmit, mivel addigra a rasztafári már régen elfutott halk vihorászás közepette… Amikor meg kifogynak a lőszerből meg néznek okosan. Leírva nem biztos hogy annyira üt a jelenet, de én röhögtem rajta sokat (megintcsak nem szó szerint :)). Megtekinthető itt!
Megemlíthetném még, hogy ebben a filmben láttam a legcsúnyább négert, akivel valaha összeakadtam, meg hogy a végén miért hagyta kinyiratni magát ez a precíz gyilkológép (ja igen, a happy end mindenek előtt), meg hogy miért csak a film utolsó egyharmadában jut szerephez csak a címszereplő Predator, de ezek eltörpülnek az alkotás többi baromsága mellett 🙂 Lehet hogy klasszikus, de a már emlegetett Alien-filmek a kor színvonalán sokkal jobban sikerültek mint mondjuk ez 🙂