Tag-Archive for » sztori «
Tegnap éjjel sikerült behasítanom Tamás barátom hathatós támogatásának, és Marci háziborának segítségével (mindkettőért köszi srácok), úgyhogy most nem fogok írni, mivel elég nehezen tudok koncentrálni úgy, hogy a fejem konkrétan szét akar robbanni, ráadásul nincs itthon kaja, ami felszívná a szeszt a gyomromban, ezért az is fáj rendesen. Viszont hogy ne maradjatok olvasnivaló nélkül, ezért íme egy nagyon régi sztori egy nagyon régi buliról, amelyet Petivel éltünk át amikor még Ajkán voltunk kollégisták:
Nem, nem a nemtom milyen bank Emesés reklámjának döbbent arccal meredő ügyintézőjével bandáztam (pedig biztos jó arc, ha még nem kapott dührohamot a csaj hülyeségeitől), hanem gyerekkori cimborám, Zoli társaságában volt szerencsém eltölteni a tegnapi nap felét. Az apropója az egésznek az volt, hogy albérletet kell keresnem Fehérváron, de izibe, mivel jövő hét szerdán már ott kéne elkezdenem építeni a kapitalizmust egy csodálatos multicég ölelő karjaiban. (Azt már meg se említem, hogy április 1. lesz, lehet, hogy ők is poénnak szánják az én alkalmazásomat…) Természetesen – bölcs előrelátásról téve tanúbizonyságot – egy időpontot szerveztem csak le, gondolván, hogy a neten látható képei alapján jónak tűnik a pecó (jó, csak egy szobája), semmi gond nem lehet, beszélek a főbérlővel, aztán az enyém a hely. Ez gyakorlatilag viszont kicsit másként alakult, de ne szaladjunk a dolgok elibe 🙂
Izgalmasan telt a tegnapi és a mai napom. Tegnap például kedves hugomat és szintén rendkívül kedves barátját költöztettük hozzánk. Hihetetlen volt: egészen este 8-9-ig arra nem volt időm, hogy bekapcsoljam a gépet! Ezt többször szóvá is tettem (két marha nehéz szekrény utánfutóra helyezése között, sűrű bazmegeléssel fűszerezve, természetesen), de valahogy senki nem kezdett el sajnálni. Ebből is látszik, hogy a világ kegyetlen. Az est végére már nem is tűnt olyan jó poénnak az egész, pedig úgy délig tartottam a pozitív hozzáállásomat az egészhez, vettem óccsósört is, mert az hozzátartozik a költözködés hangulatához állítólag. Estére már csak a "nagyon elegem van már az egészből/ki van a nemiszervem már az egésszel, közösüljön vele" kombináció ismételgetése ment üzembiztosan, egyéb mondatok megalkotásához már túl fáradt voltam. A legérdekesebb pillanat az volt, amikor a srác – akinek a lakásberendezését költöztettük hozzánk – a kezembe nyomott egy vödröt teli kövekkel. Nézek rá hülyén, erre közli, hogy a gekkó terráriumába kellenek, mert ezek nélkül szegény hüllő (vagy mi) nem érzi jól magát. Erre én konstatáltam, hogy "bazz, köveket még sose kellett költöztetnem", és szabályosan éreztem, hogyan inog meg az emberiségbe vetett hitem…
Ez a sikló pont ebbe a dobozba van méretezve 🙂
Amúgy ezzel a költözködéssel a következő állatok kerültek velem egy fedél alá: