Új rovat bejelentésének érkezett el az ideje:

olyan játékokról fogok írni, amelyek erős hatást gyakoroltak rám, köszönhetően a beléjük feccölt munkának, és törődésnek. Ezek az én személyes kedvenceim, amelyeket bármikor bárkinek nyugodt szívvel ajánlok kipróbálásra, mivel élvezetesek lehetnek a kifinomultabb szórakozási formák kedvelőinek (tudom, az a színházba járás:)).

Először a Fahrenheit című eposzt szerettem volna górcső alá venni, de hosszas filózás után mégiscsak emellett a gyöngyszem mellett döntöttem, mivel mégiscsak durvább felütése egy induló rovatnak, mint egy kalandjáték 🙂

Ebben az FPS-ben tulajdonképpen azt kell tennünk, amivel egy átlag amerikai munkanélküli tenget(het)i a napjait (legalábbis szerintem, bár még sose voltam munkanélküli arrafelé): elmegy a boltba, visszaviszi a könyvet a könyvtárba, elmegy levizelni az apja sírját… A játék koncepciója az, hogy teljesen snassz "küldetéseket" kell benne végrehajtani, de valamiért mindig elborul a szituáció, és előkerül a jó öreg géppuska+benzines palack kombináció 🙂 Például ha hősünk el akar menni gyónni, akkor szinte természetes, hogy a tálibok (akik egytől egyig olyanok mint Bin Laden) akkor rohanják le a templomot ‘Hitetlen kutyák!’ felkiáltással, amikor hősünk is ott tartózkodik. Meggyűlik a bajunk még a ‘Save a tree, burn a book’ (azaz: ‘Ments meg egy fát, égess el egy könyvet’) szlogent kántáló tüntetőcsoporttal is a könyvtárban, akik később ezt meg is teszik (értve ez alatt azt, hogy ránk gyújtják az egész kócerájt), ezzel megteremtve az alapot a játék egyik legidegesítőbb pályájának, amikor is ki kell menekülni a lángok fogságából (amúgy a Max Payne óta rühellem az ilyen ‘menekülj a lángoló akármiből, miközben scriptelt módon beszakad alatt a padló, és meghalsz, tehát be kell tanulnod az egész pályát, ha végig akarod vinni’-féle gamedesigneri húzásokat…).

 Amiért igazából a játék hatalmas felháborodást keltett világszerte, az az eszetlen brutalitás, és naturalizmus, amivel jobblétre szenderíthető a játék összes szereplője, beleértve az utcákon sétálgató lakosokat is. Ezen kívül melyik játékban tehető meg például az, hogy egy járókelőt mindenféle előzmény nélkül levizelsz (igen, van külön billentyű a sliccletolásra is:)), majd miután ettől hányni kezdett, lecsapod a fejét egy ásóval, majd leöntöd benzinnel, és ropogósra sütöd? Alapvetően megfelelően elborult lelkivilággal akár röhögni is lehet az ilyen dolgokon, de ami tény: a játék 2003-as megjelenése óta nem találkozhattunk olyan játékprogrammal, amiben ilyesmiket művelhetünk a monitorunkon… Szerencsére a készítőkben még volt annyi humanitás, hogy csak felnőttek szerepelnek a játékban (tehát gyerekeket, illetve idős embereket nem lehet benne cafatokra robbantani), de ezen és néhány "apróságon" (pl. nemi erőszak) kívül bármit elkövethetünk a "haza üdvére, és az emberiség gyarapodására" 🙂

Tulajdonképpen ami szalonképessé nem, de valamelyest tolerálhatóvá teszi a játékot az az, hogy – bár a látszat néha homlokegyenest mást mutat – alapvetően nem az öncélú erőszak, ami a játék mondanivalójának esszenciája. Két brutális kivégzés között kifejezetten érezhető a fejlesztők által gyakorolt társadalomkritika (pl. a ‘Hey kids, your parents going to die’ feliratú óriásreklámok; a vágóhíd, ahol egy teljes tehenet darálnak a kolbászba; illetve a fejlesztők bölcs előrelátásának köszönhetően a játékban szereplő tüntető szülők, akik a gyerekeiket érő erőszak ellen tüntetnek, de persze mindegyik rendelkezik egy-egy komolyabb mordállyal), illetve a morbid, de visítva röhögésre késztető humor, ami egy teljesen egyedi szájízt kölcsönöz a játékélménynek. Ha a játékban "csak" mindenkit meg lehetne ölni, akkor is híre ment volna (köszönhetően az agresszív játékok ellen ágáló szülőknek/politikusoknak/szervezeteknek), és akkor is betiltották volna jópár országban (mint ahogy az meg is történt), de hamar a feledés jótékony homályába süllyedt volna ez az alkotás.

A játék grafikája mai szemmel már nem nagyon értékelhető, mivel egy enyhén oldschool Unreal-motort használ, mindenesetre a funkcióját remekül ellátja. Került némi fizikai motor is bele, ami egy egészen korrekt rongybaba-fizika, és a két pisztolylövéstől felrobbanó autók röppályájának kiszámításakor vehető leginkább észre.

A hangok tekintetében leginkább a ‘semmi különös, de megteszi’ dominál, néhány részlet viszont kifejezetten tetszett: a néhány helyen környezeti zajként hallható általam ‘elmebeteg zümmögés’ címen futó hangeffekt, illetve hősünk hangja (és elmés kommentárjai, pl. a vizelésnél benyögött ‘a virágok már úgyis szomjasak voltak’ és társai) kifejezetten feldobják az összképet.

A játék elérhető magyar szinkronnal is, amely szerintem kifejezetten jól sikerült.

Ami a cikk megírásának az apropója volt, hogy pár hete beszélgettem egy fiatal kölökkel (kb. 12 éves a srác) a játékokról, meg hogy mi mennyire király szerinte, és megkérdezte tőlem, hogy nem lesz-e mostanában Postal3, mert a második rész az egyik kedvence… Mélységesen elítélem azokat a politikusokat (pl. Schwarzenegger, akinek azért volt pár khm… nem túl tündibündi filmje is), és egyéb szervezeteket/ügyvédeket/stb., akik a fiatalság megrontóinak igyekeznek beállítani az erőszakos játékokat, mindemellett ezzel én se értek egyet, hogy egy ilyen befolyásolható kisgyerek ezt a játékot nevezze meg, mint az egyik kedvencét. Megmondom őszintén, hogy néhány esetben még én is rosszul voltam attól, amit a monitoron láttam (nincsenek kötélből az idegeim, és akkor még finoman fogalmaztam :)), de hogy egy gyereknek ennyire levigyék a küszöbszintjét az erőszakkal szemben, az tényleg káros lehet. Amikor én ennyi voltam, akkor a legdurvább játék a Doom volt, meg a Barbarians, de azok messze nem voltak ennyire élethűek, mint például a jelen cikkem tárgya. Mindezt mondom amellett, hogy tényleg elhatárolódok (az mostanában úgyis divat, mindenki elhatárolódik mindenkitől :)) az álszenteskedéstől, illetve a politikai, vagy gazdasági érdekekből elkövetett boszorkányüldözéstől, amit folytat néhány érdekcsoport a videojátékok ellen, de azért van egy vonal, amit meg kéne húzni, és nem engedni a kölköket olyanokkal nyomulni, amik a vonalon túl esnek.

Végeztül pedig íme egy videó, ami többet mondd, mint ezer kép, és százezer szó: