Miért is? Mert nem nyúlok hozzá természetesen. Alkalmi vétel volt a kicsike, egyik jó cimborám hozzám vágta egy tízezresért, mivel neki már lett egy újabb, egy slim-verzió belőle. Szegényemhez vettem pár játékot is (közöttük a Fur Fighters című játéktörténeti mérföldkövet, magyarán selejtet), tehát feccöltem bele pénzt is, sőt a srác, akitől vettem a mai napig hozza az új játékait kipróbálásra kölcsönbe, de valamiért nem akaródzik játszani vele.

A cikk megírásának apropója az, hogy épp most szenvedek a Quake4 installjával, mivel egy számomra rejtélyes "ERROR: wrong game DLL API version" hibaüzenettel egyszerűen nem akar indulni. Nekiláttam feltúrni a netet, már szedtem le vagy hat fajta javítófile-t, elolvastam 4-5 angol nyelvű fórumtopicot a témában, már beszórtam a fejem hamuval, és kivonultam a pusztába böjtölni (állítólag használ számítástechnikai problémákra), sőt, már kecskét is áldoztam a szoba közepére vörös festékkel felfestett pentagramban, de az se használt. Mennyivel egyszerűbb lenne PS2-vel nyomulni, behajítanám egy elegáns mozdulattal a szigorúan jogtiszta szoftvert tartalmazó DVD-t a meghajtóba, néhány pillanat, és már nyomhatnám is a viszonylag szép grafikájú játékokat, amik megvannak hozzá. De nem. Én itt görcsölök a PC előtt, most telepítem fel másodszorra ezt a szemetet, és eszembe se jut, hogy esetleg kezdjek valamit szerencsétlen elhagyatott kis szürke dobozú barátommal, aki ott szomorkodik a TV alatt két polccal a hátam mögött.

Miért is van ez?

Kézenfekvőnek tűnik a válasz: mert hülye vagyok. Ez mondjuk így is van, de kicsit azért bontsuk ki a dolgot.

Első tény: én kocka vagyok. Mondhatni geek (bár rajtam talán elsőre nem látszik, ellentétben a legtöbbel :)). Nem annyira, mint a Tümmtümm-ös srácok, de tény, hogy a környezetemben található emberek nagy részénél többet tudok a számítógépekről (vagy ha ez nem is igaz, akkor az igen, hogy sokkal több időt töltök a gép előtt, mint ők :)). Nekem az, hogy ez a tetű el sem akar indulni, és a fejemhez vág valami DLL API-s hibaüzenetet kifejezetten izgató (kivételesen szakmailag, nem máshogy). Kihívást látok a probléma megoldásában, és addig nem nyugszok amíg valahogy a végére nem járok a dolognak. Playstation-ön meg mi van? Egyrészt: nincsenek ilyen hibák, berakod a DVD-t, nem kell buherálgatni a registry-t, patcheket, meg update-ket szedegetni a netről, nem kell kecskét/szomszéd mammert/akármit áldozni a szent cél érdekében, a játék egyből indul, nem akad, nem fagy, hát van ebben élvezet? Hova lesz így a megoldott probléma felett érzett öröm? Naugyehogyugye.

Második tény: érzelmi kötődés alakult ki közöttem, és a kis számítógépem között. Szidom, ha lefagy annyitól, hogy el akarok menteni egy képet egy weboldalról, de örülök, ha elég neki másfél perc, hogy elindítsa a Jegyzettömböt. Szegény japán szórakoztatóelektronikai kütyünkről ez nem mondható el. Örülök, hogy birtoklom, de nem szerettem belé. Némi vonzódást érzek iránta, de nem hiszem, hogy valaha is rámásznék, egyszerűen nem az esetem. Igazából nem is beszélgettünk még túl sokat, lehet, hogy tök jó fej, meg megértő, meg satöbbi, de egyenlőre nem volt ideje bizonyítani nekem. Ez az én hibám is, lehet, hogy keresnem kéne a társaságát, de nincs kedvem hozzá. Túl régóta tart már a románc a PC-mmel, nehéz lecsapnia a kezéről, pláne, hogy már el is jegyeztük egymást jópár évvel ezelőtt.

Harmadik tény: azt a kurva kontrollert megszokni nem egy egyszerű feladat. Én, aki úgy ismeri a billentyűzetet, mint a tenyerét (tudtátok, hogy van rajta Euro-jel valahol? Tök durva :)), én, aki az egerét szorongatva hajtja a fejét nyugovóra, én, aki játszi könnyedséggel pötyögi be akár azt is, hogy dezoxiribonukleisav (csak négyszer kellett javítanom, jó vagyok), szóval én, aki lassacskán olyanná válik mint a Matrix-ban az operátor marha nehezen szokom meg azokat a gomba-alakú analóg karokat, meg a millió gombot. Mi az, hogy meg kell jegyeznem, hogy melyik az X, melyik a O, meg ilyesmik? Nanemár. FPS-t játszani meg egyenesen lehetetlen ezzel a kacattal, mire becélzok valakit, huszonnégyszer lőnek agyon.

Negyedik tény: a TV-m (jó kis Orion gyártmány, nem röhögni!) nem feltétlenül tud olyan felbontást, és képélességet produkálni, mint a TFT-m. Jó játék a GTA:Vice City Stories (Pc-n nem elérhető, max. emulátorral), de könyörgöm: miért élvezném a játékot vele, ha egész egyszerűen nem látok semmit belőle, csak a nagy körvonalakat, meg a színeket (jó, túloztam kicsit :))? Szabályosan idegesít, hogy az egész kép mosottabb, mint monitoron…

Szóval nem dúl a l’amour, viszont olyan szépen porosodik. Én meg ahelyett, hogy csak belökném a DVD-t aztán had szóljon, inkább telepítem a Quake4-hez az 1.3-as patchet, hátha az segít rajta… 

Szerk.: elindult 🙂 Itt egy videó az introjáról, ez egyszerűen zseniális! :