Author Archive
Igen, ezzel még adós voltam, még jó hogy eszembe jutott 🙂
A sztori első fele itt olvasható.
Szóval:
… Minden bátorságomat összeszedve megemeltem a fedőt, és földbe gyökerezett a lábam a látványtól. Az edényben valaha valószínűleg valami főzelék lehetett, de most effektíve hemzsegett a csontiktól az egész. Egyszerre volt irtóztató és lenyűgöző látvány.
– K..kollega… hát mégis sikerült! – habogtam, amikor végre szóhoz jutottam.
– Igen – mondta Tamás a meghatottságtól elcsukló hangon – a világon először mi voltunk olyan igénytelenek, hogy a lakásunk elvileg legtisztábban tartott részében, a konyhában már a csontik is betelepedtek egy edényünkbe!
Óvatosan visszacsuktam a fedőt, egymásra néztünk Tamással, és éreztük, hogy ez egy nagy pillanat az emberiség történetében: felállítottuk a ‘gusztustalan körülmények között élés’ világrekordját!
Tamás eszmélt előbb a nagyszerű momentumból, kamerás mobilt ragadott, és megkért, hogy elsőként mutassam be a nagyvilágnak a felfedezésünket. Felbecsülhetetlen értékű lett eme felvétel, amelyen megmutattam a csontikkal teli edénytárolót, és közben néhány szót ejtettem az áttörés mibenlétéről. Sajnos már nincs meg, mivel Tamás már megint be volt baszva mint a ló, és elhagyta a telefonját egy laborkísérlet közben keletkezett robbanás miatt a készülék sajnos megsemmisült.
Miután kiörömködtük magunkat, természetesen rám hárult a megtisztelő feladat, hogy levigyem a földszinten található közös kukába ezt a gusztustalan szart. Miközben a hányigerrel küzdve haladtam lefele a lépcsőkön (közben halkan imádkozva, hogy el ne ejtsem, mert elég durva lenne összetakarítani) belémcsapott egy újabb felismerés, mégpedig hogy hogyan lehetne megoldani az emberiség fűtésproblémáit, ugyanis az ételtároló meleg volt. A benne nyüzsiző kis kukacok termelték a hőt! Lelki szemeim előtt már meg is jelentek az első csontierőművek, amelyek bár elég gusztustalan elvek alapján működnek, de elég hozzájuk néhány döglégy, meg pár hektó romlott főzelék. Ja, meg egy albérleti konyhára megdöbbentően hasonlító erőmű.
Kornyadozok a gép előtt, és tulajdonképpen erőltetve, megerőszakolva magam, ‘írjámávalamiegetrengetőttebarom’ hangulatban nyomkodom a billentyűket. Jellemzően minden második szót vissza kell törölnöm, mert elgépeltem, de örömmel tölt el a tény, hogy legalább észreveszem a hibákat. Egy véletlen mozdulattal kiraktam teljes képernyőre a Firefoxot (éljen az F11-es billentyű!), a szemeim égnek, a nyakam fáj, a szám pedig ki van szikkadva, és nem igazán mondanám azt rá, hogy a frissen kaszált legelők illata jutna róla az eszembe. Mocskosul fáradt vagyok.
Ahogy éjjel elkezdett az iwiwes adatlap linkje terjedni a magyar interneten, Sztojka netes ismerősei pánikszerűen álltak neki törölni a kapcsolatukat a gyilkossággal gyanúsított, és még mindig szökésben levő férfival. Vasárnap kora este még bőven száz fölött volt a visszaigazolt ismerősök száma, hétfő reggelre ez a szám 71-re csökkent.
Amúgy jelen pillanatban már csak 49 ismerőse van. Komolyan mondom, az durván minősít valakit, ha egy ilyen férget visszaigazol egy közösségi oldalon. Ha engem "véletlenül" bejelölne egy ilyen arcszerkezetű egyén, akkor nem feltétlenül venném fel a listámra, mivel bárki láthatja, hogy kapcsolatban vagyunk…
Na igen, biztos nincs rejtegetnivalójuk a delikvenseknek. Biztos nem tudják, hogy még így is megmarad a rendszer a logfile-jaiban, hogy ők valaha az adatbázisban kapcsolati szinten voltak. Feltételezem, hogy az iwiw Adatvédelmi szabályzatában a következő rész arra utal, hogy ezeket az információkat az Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. ilyen esetben kiadhatja a rendőrségnek, függetlenül attól, hogy az illetők törölték ezt a mocskot az ismerőseik közül.
Személyes adatokat harmadik személyeknek csak a felhasználó előzetes és tájékozott hozzájárulása esetén adunk át. Ez nem vonatkozik az esetleges, törvény alapján kötelező adattovábbításokra.
Úgyhogy szinte teljesen felesleges volt, gyerekek, legyetek büszke a kis barátotokra!
(Forrás)
Szerk.: először akartam beilleszteni egy képet erről a cigányról emberről entitásról ide, de utólag úgy döntöttem, hogy ha valakit érdekel a kigyúrt barátunk a kurvamenő verdája előtt pózolva az tekintse meg az iwiw-adatlapját.
Szerk2.: már törölték is a profilt, jobb is mindenkinek…
… akkor van ideje kicsit rendberakni a blogja kinézetét. Ez történt ma, ugyanis a bloghu supportjának (konkrétan Bandesznak) köszönhetően sikeresen eltüntettem a két oldalsó boxsávból az egyiket, illetve még néhány apróságot sikerült eszközölnöm. Ezek közül melegen ajánlom a figyelmetekbe a jobb felső sarokban helyet foglaló musicbox-ot, amelyen keresztül csodálatos zenéket tudtok hallgatni. Mondjuk apró hiányossága, hogy ha távoztok a főoldalról, akkor a lejátszás megszakad, de ezen lehet úgy segíteni, hogy a linkekre kattintásnál nyomjátok a CTRL feliratú billentyűt.
Továbbá kivágtam a virtuális szemétdombra a Népsavazást is, mert egyszerűen fájt a szememnek, ahogy az alapvetően sötét színekkel operáló design előtt ott virított, mintha ő lenne a blog legfontosabb eleme (ha valaki mégis szeretne szavazni, az megteheti itt). Pedig nem ő az, hanem a ‘Szólj hozzá!’ felirat a postok alatt 🙂 Ezzel kapcsolatban már akartam írni, szóval a következő felhívást szeretném tenni:
tessék regisztrálni a blog.hu-n (ezen a linken megtehető) és kommentelni a cikkeket! Látom, hogy sokan olvassátok a blogot (Isten tartsa meg jó szokásotokat), de kommenthiányban szenvedek! Tudom-tudom, facé’ csináltam az egészet olyan szolgáltatónál, ahol regelni kell, hogy kommentelhess, de az egész művelet tényleg kb. 3 perc! 🙂
Remélem mindenkinek tetszik a változás, ha nem, akkor tessék kommentálni ehhez a posthoz az ellenvéleményeket 🙂
Szerk.: most látom, hogy ez a blip.fm-es nyüvek nem vált számot, tehát nem játssza folyamatosan a listán szereplő zenéket. Grrrrr… na mindegy, egy darabig még marad 🙂
A durva az, hogy a szintén megsebesült szerb játékos, Ivan Pesics felesége valószínűleg az a csaj, akivel együtt jártam anno angoltanfolyamra…
Örömmel jelentem be, hogy a mai naptól kezdődően társbloggá fogadtam a Tümm-tümm blogot, ami azért jó, mert így lelkiismeret-furdalás nélkül lopok el tőlük mindenféle videókat/cikkeket/kutyaf*szát 🙂 Ezennel kirakom a kis logojukat a bal jobb oldali sávba, tessék szaporán kattintgatni, nem gyengén idióta (a szó jó értelmében) emberkék szerkesztik 🙂
Néhány napja volt szerencsém chatelni a stábjuk tagjaival, miközben épp a fizetésük nagy részét itták el az albérletük meghitt zugában, íme néhány gyöngyszem, amit megosztottak velem a buliról (Dezsőke: a Tümm-tümm blog oszlopos tagja, ill. néha más résztvevők, én: én):
Megtaláltam az új nyelvészbajnokunkat, szerintem előadásokat kéne tartania a TV-ben helyesírásból, és nyelvhelyességből 🙂 Szerintem Kazinczy is forog most a sírjában, mint a ventillátor:
Atoll eltekintve hogy nem vagyok ITT semmijen STAFF rangban meg kerem a letoltoket hogy Figyelmesen olvasak el a FIGYELMESZTETEST,
Kosszonom detto75
FIGYELMESTETES!!
A szabajok meg valtoztak de a lenyeg a letoltesre maradt:Talán a legfontosabb: a torrentezés lényege kapni és visszaadni, ezt TARTSD szem elött mikor egy letöltés elkezdesz. ITT is és a világon mindenütt a torrentezők jelképem MEGKÖSZÖNIK a feltöltok fáradozását éspedig úgy,hogy 100%-ban visszaosztják amit letöltöttek.AKI NEM TARCSA BE AZOK WARMOLVA A VAGY MEG VONJUK A LE TOLTEST 2 HETRE
Nem a szöveg tartalma a lényeg, hanem ahogyan írta (amúgy torrentoldalról van). Az érdekes az benne, hogy először ‘tartsa’-t ír, utána meg ‘tarcsa’-t… Közben elfelejtette, hogy hogyan kell írni a szót? 🙂
(Csak zárójelben: ha meg nem vagy "semmijen" staff-tag – hála az égnek, teszem hozzá – akkor meg miért ugatsz, meg fenyegetőzöl azzal, hogy megwarmolnak? :))
…a következő:
sose hagyjátok azt az edényt amiben rántottát sütöttetek, majd beáztattátok egy hétig büdösödni a fél méteres stócnyi mosatlan edény alján!
Nem olyan jó, amikor el kell mosni. Finoman fogalmaztam.
Erről az esetről eszembe jutott egy régi sztori, amikor szintén természettudományos megfigyeléseket folytattunk le a győri albérletünkben Tamás barátommal. Igazából nem annak indult, de – mint annyi fontos felfedezés, pl. penicillin esetében – most is egy véletlennek köszönhetően tudtuk fontos tudományos tényekkel gazdagítani az emberiséget.
A következő módon esett meg az áttörés:
épp dolgoztam Tatabányán (na az a munkahely is megér egy misét, majd lehet, hogy írok róla), amikor is csörgött a telefonom. Tamás volt az, és izgalomtól elfúló hangon kérdezte, hogy merre vagyok, mert most azonnal haza kell hogy menjek. Egyből tudtam, hogy a laboratóriumban (gyk.: konyha) történt valami érdekes, de közölnöm kellett vele, hogy most kb 80 kilométerrel odébb tartózkodok, de sietek haza.
Alig vártam, hogy hazaérjek. Tamás már tűkön ülve várt, és egyből bevezetett a konyhába. Nem láttam semmi különöset, csak a szokásos mosatlan tányérok büdösödtek a megszokott helyükön (azaz szanaszét), a linóleumpadló is ugyanolyan fekete volt a gondosan rávitt ötcentis koszrétegtől, mint máskor, sőt a gáztűzhely mellett a falon is a már jól megszokott olajfreccsenések figyeltek. Teljesen idilli volt a kép, az otthon szaga (átvitt és szó szerinti értelemben is) megcsapta az orromat. Már kezdett elkapni a hómszvíthóm érzés, amikor Tamás megragadta a könyökömet, és odahúzott a hűtőszekrényhez. Itt már kezdtem egy kicsit ágálni a dolog ellen, mivel tudtam, hogy a hűtő környéke már veszélyes terep, múltkor is vörös szemeket láttam világítani belőle, amikor hazaértem a kocsm… könyvtárból, tehát jogosan feltételezhettem, hogy az evolúció öntudatra ébreszthette a 2 hónapja benne felejtett 25 deka trappistát. Mégis a kíváncsiságom győzött, és nem rohantam ki a helyiségből, pedig az ösztöneim veszélyt jeleztek.
-Na, mit fedezett fel, kollega? – kérdeztem Tamást némi gúnnyal a hangomban.
-Ott… ott a hűtő tetején a kajatartó edényben… – mutatta elhaló hangon – nyisd fel a tetejét!
Nem értettem, hogy mi olyan nagy cucc egy sima műanyag fedeles ételtárolóban, de azért közelebb léptem, és már nyúltam volna, hogy kinyissam, amikor…
– ÓVATOSAN!! – kiáltotta Tamás.
Kezdtem félni, éreztem, hogy egy kis verejtékcsepp megindul a homlokomon lefele. Minden bátorságomat összeszedve megemeltem a fedőt, és földbe gyökerezett a lábam a látványtól.
<folyt. köv.> 😀
Újabb közszolgálati blogbejegyzés fog következni. Ebben a postban megosztom veletek, hogy melyek azok az ún. pluginek, amelyek nélkül effektíve el sem tudnám képzelni a netezést. Először is tisztázzuk, hogy mi is az a plugin, vagy magyarul kiegészítő. Ezek olyan kis programmodulok, amelyek segítségével kibővíthetjük egy-egy program tudását, új funkciókat építhetünk az adott alkalmazás addigi lehetőségei közé. A Firefox fejlesztői (hála a program nyílt forráskódjának) szabad utat adtak a garázsfejlesztőknek, hogy saját kis kiegészítések százait adják ki a már amúgy is sokoldalú programhoz (amely szerintem ver minden más böngészőt, bár tény, hogy elég sok memóriát zabál, bár akinek 2 darab RAM-os laptopja van, annak ez nem lehet gond :)). Ezek közül a kiegészítések közül jópárat én is használok rendszeresen, ezekről olvashattok alább egy kis leírást.
Ha nem használsz még Firefox-ot akkor a következőt tanácsolnám: használd 🙂 Letölthető tökingyen magyar nyelven innen. Ha már feltelepítetted, és fut, akkor kattints a Letöltés linkre az alábbi kiegészítők közül arra, amelyik megtetszik, és már telepítheted is!