Tag-Archive for » humor «
Ma – didibárba menet – felvetődött az a hipotézis, miszerint amikor az embert felakasztják, akkor állítólag még utoljára el szokott élvezni. Namármost Dave szerint ez egy utolsó elkeseredett fajfenntartási próbálkozás, mire én megkérdeztem tőle, hogy szerinte mennyi az esély arra, hogy pont khm… termékeny talajra hulljon a mag, mire ő nekiállta bizonygatni az igazát, továbbá közölte velem, hogy igenis van rá esély, és az ember olyan, hogy ha egy pici esély is mutatkozik akkor megpróbálja. Szerintetek mi betegek vagyunk, hogy ilyen témáink vannak? 🙂
….ha albérletben lakunk? A módszer rendkívül egyszerű: az otthonról hozott meleg kaját tartalmazó tárolóedényt egy elegáns mozdulattal dobjuk be a hűtőbe hét elején, és ne is jusson eszünkbe egészen addig, amíg a mikrós popcornhoz edénykeresés közben eszünkbe nem jut szerdán éjféltájban, hogy “jéé, nekem mintha lett volna némi vadpörköltem nokedlivel valahol!”, majd erre ráeszmélvén – a feledékeny hülyegyerek infantilis vigyorával arcunkon – fogyasszuk el jó étvággyal! Ezért jó szétszórtnak lenni, minden nap új élmény! 🙂
Én tapasztalatlan hülye azt hittem, hogy az idióták kimeríthetetlen forrása csak az iwiw lehet szürke kis napjaimban. Nos, ez igaz is, csak sajnos elég ritkán (néha heteken keresztül sem) bukkanak fel az üzifalon olyan bejegyzések, amelyek érdemesek arra, hogy itt is mementót állítsak nekik mintegy megmentve őket egy helyre kis csokorban az utókornak, amelynek kísérőkártyáján a következő áll: "Na, te kis amatőr, ennél legyél nagyobb barom – Az őseid". Amúgy itt szeretném megjegyezni, hogy az iwiw nem más, mint virtuális seggszagolgatás, amolyan kutyamódra. Értem ezalatt azt, hogy ha megismer valakit, akkor a legtöbb ember egyből izzítja az iwiw-et, és indulhat a nagy profilvadászat. Ez olyan, mint a kutyáknál a jól bevált ismerkedési módszer, bár tudom, hogy a hasonlat több sebből vérzik 🙂
Na szóval visszatérve az alaptémához: eddig tehát abban a hitben éltem, hogy nincs más lehetőségem idióta embereken nevetni, mint nagy ritkán az üzenőfalon elejtett bohókás kis pársorosok kapcsán. Na ez súlyos tévedés volt részemről, ugyanis figyelmen kívül hagytam a csodálatos Gyakori kérdések nevű szegletét a magyar netnek, ahol elég néhány percet eltölteni, és az ember máris szakad a röhögéstől. Az oldal lényege amúgy, hogy – természetesen regisztálás után – lehet feltenni a nagyvilágnak az okosabbnál okosabb világrengető jelentőségű kérdéseket, mindezt névtelenül. Ezt azért fontos megjegyezni, mivel az emberek anonimként sokkal könnyebben megnyílnak, ennek demonstrálására elég megnézni mondjuk a ‘Szerelem, szex‘ című témakört 🙂 Ma délután – a teljesség igénye nélkül természetesen, mivel annyi hülyeség van az oldalon, hogy azt nézni is tereh – kiollóztam néhányat a hét frissensült klasszikusaiból (dőlttel az én megjegyzéseim):
- Negyed 5 ugye hogy 17:15? (naná. el ne hidd senkinek ha mást mond) (link)
- A lányomnak a barátai ízléstelen ábrát rajzoltak valami nagyon erős filccel az egyik cicijére és sehogy nem tudjuk leszedni. Mégis mit tegyünk? (vágjátok le. más megoldás nincs) (link)
- Cigány vagyok, van mondanivalód? (legyen?) (link)
- Nagyon izgulok, 1 hét múlva megyek Londonba munkát keresni! Megnyugtatnátok egy kicsit? (nyugi, a legrosszabb ami történhet az az, hogy már a reptéren elrabolnak, eladják a fél vesédet a feketepiacon, téged meg kurvának nemtől függetlenül) (link)
- Merre kell forgatni a kormányt jobbra kanyarodásnál? (ki mondta, hogy forgatni kell?) (link)
- Ha a konyhában sok a mosatlan és mindig ellepik a bogarak és a kukacok, azt hogyan tudom megszüntetni? (és még mi hittük azt, hogy Győrben durva állapotok voltak az albérletben… amúgy a válaszom: nem kell aggódni, a kukacokat, meg a különféle csúszómászókat úgyis meg fogják enni az előbb-utóbb megjelenő patkányok) (link)
- Mi a teendő ha maga a pénisz is szőrös? (no comment …) (link)
- AIDS-es lehetek egy k*rvától? (dehogyis, ki mondta ezt a hülyeséget neked? a 14 éves szűzlányoktól viszont óvakodj!) (link)
- Egyszerűen nem értem miért nem mernek leszólítani 1 nőt a pasik utcán? Ennyire félnek a visszautasítástól? Annyira zavaró hogy 1 óráig bámul, de nem tesz semmit pedig én adok visszajelzést ha teszik a fiú (most komolyan: tegyék fel azok a nők a kezüket, akik szeretnék, ha úton-útfélen ilyenek röpködnének feléjük, hogy pl. "szijjaebébi, gyeremárigyunkegysört!") (link)
- Mindig gumitalpú papucsban vasaltok? (nem, néha acéltalpú tűzoltócsizma szokott lenni rajtam.) (link)
- Az jelent valamit, ha valaki azt mondja hogy hiányzol neki? (persze, olyankor mindig esik a forint ára) (link)
- Enyhe gerincferdülésem van, ez nem akadálya lányoknál? (dehogynem, messziről kiszúrják, ezért nem lesz soha csajod, lúzer!) (link)
És a végére a bónusz:
- Milyen egy férfibe élvezni?
És a válasz az oldalról, amelyet mintha én alkottam volna:
Próbáld ki apádon! 😀
És aztán ne mondd el, engem nem érdekel! (link)
Egyelőre ezek voltak azok, amikre azt mondtam, hogy ilyen egész egyszerűen nincs, de biztos vagyok benne, hogy ha kicsit jobban feltúrom a szemétdombot, még több gyöngyre fogok találni 🙂 Folyt. köv.!
Van most ugye ez a disznóinfluenza mizéria. Még akkor is hülyeségnek tartom az egészet, ha figyelmen kívük hagyom a fejemben minduntalan megjelenő jelenetet, ahogy Józsi bá megy hátra az ólakhoz a nagy nyári reggel aranyszínű napsugarait átszelve az első feles házipálesz után, és döbbenten konstatálja, hogy a malacok nagyokat tüsszögve fekszenek a sarokban a hónuk alatt hőmérővel. Komolyan mondom, hogy már megint kaptunk egy klasszikus esetet arra, hogy hogyan lehet tömeghisztériát, meg hetekig kitartó csámcsognivalót kreálni, amit főleg a média gerjeszt.
A fenti eszmefuttatás ellenére én is megkérnék mindenkit, hogy ne, azaz NE próbáljon meg nyálat cserélni nagymuteréknál a hízóval, ha egy mód van rá (még akkor se, ha könyörög egy pusziért).
Amúgy természetesen a Százholdas Pagonyt se kerülte el a veszedelmes kór, ennek legjobb példája az alábbi illusztráció Milne klasszikusából:
Az angolul nem tudók kedvéért:
Ahogy hazafelé baktattak a hóban, Malacka magában mosolygott, és arra gondolt, hogy milyen szerencsés, hogy ilyen legjobb barátja van, mint Micimackó.
Micimackó eközben arra gondolt, hogy ha a disznó tüsszent, kurvára ki fogja nyírni.
Update:
1. mint kiderült, ez a kép már régóta kering a neten, sőt létezik belőle magyar változat is. Kösz Zé, hogy leromboltad a blogom egyediségébe vetett hitemet! 🙂
2. Fritz barátom a következő fontos tanácsot tartotta fontosnak megosztani veletek: onnan tudhatjátok, hogy elkaptátok a disznóinfluenzát, hogy reggeliért nem a helyi közértbe, hanem a takarmányboltba tértek be, továbbá a reggeli müzli helyett kukoricadarát öntötök a tejbe 🙂
Ma jó kedvem van. A miértjére a választ szerintem egy jó kis zsidóviccel tudnám megadni:
– Rabbi, adj tanácsot! – könyörög Kohnné. – Heten élünk egy szobában. Ezt nem lehet kibírni. Belepusztulunk!
– Van háziállatotok?
– Három tyúk meg egy kecske.
– Na, akkor vidd be azokat este a szobába! – De rabbi! Ha mondom, hogy így is alig férünk el!
– Ne vitatkozz! Tanácsot kértél, adtam. Gyere el újra két hét múlva!
Két hét múlva újra beállít Kohnné, és még nagyobb siránkozásba fog. Hadd kösse vissza az ólba a tyúkokat, hadd vigye ki a kecskét az udvarra, mert megtébolyodnak így.
– Helyes, vidd ki az állatokat a szobából és gyere el megint három nap múlva!
Három nap múlva beállít Kohnné, ragyog az arca.
– Na, hogy vannak odahaza? – kérdi tőle a bölcs rabbi.
– Boldoggá tettél minket, rabbi! Hamarjában azt se tudjuk, mit kezdjünk a sok felszabadult hellyel.
Na, én is így vagyok ma az anyagi helyzetemmel: rájöttem, hogy nem vagyok akkora szarban, mint gondoltam (bár így is mínuszban van az egyenleg durván), és én vagyok olyan hülye, hogy ez feldobja a kedvemet 🙂
…de ezt muszáj megosztanom itt:
helyi chatprogramban írt az egyik kollega, hogy kérdése lenne. Írtam neki, hogy tegye fel nyugodtan, mire a következő problémát vetette fel nekem:
– Izé, melyik az a parancs, amivel le lehet kérdezni egy gép IP-jét? Az rémlik, hogy valami config is van benne…
(Gyk.: a parancs ami nem jutott az eszébe az ipconfig volt :))
Figyeljétek ezt a kis levélváltást, amely egy általam kedvelt torrentoldalon zajlott le köztem, és egy teljesen értelmes, objektív emberke között. Érdemes megnézni a stílus változását az idő előrehaladtával, a kezdeti keringést a forró kása körül gyorsan leváltja a közvetlenebb hangnem. A levél feladója r1zer néven fut, 14 éves, amúgy a rangja a szóban forgó oldalon Pióca, szóval nem igazán a seedelés bajnoka, ezúton is csókoltatom.
Jött ez a mail, szívbemarkolóan megható hangvétele érzékeny húrokat pendített meg bennem:
- Szia! Szeretnélek megkérni arra, hogy a Panzer Elite Action – Dunes of War feltöltésedet seedeld mert nem akar jönni :S THX
Erre az én teljesen kultúrált válaszlevelem (effektíve amúgy le is szarhattam volna az egészet, de én már csak ilyen jófej vagyok :)):
- Szia! Szerintem nézd meg a feltöltés dátumát is, nem tegnap raktam fel, már nagyon rég nincs a vinyómon…bocs
Erre jött a reply, amitől azt hittem a pofám szakad le:
- Ja persze igen én is ezt mondanám de amit feltöltök azt illene seedelni is … szégyeld magad
Na igen, ez a korrekt reakció, íme a szintén teljesen korrekt válaszom:
- Pont egy pióca rangú emberke magyaráz nekem a seedelés fontosságáról? Na menj ám valahova… A torrentet amúgy 2007 októberében(!) töltöttem fel, miért pont engem találtál meg, amikor több százan leszedték azóta? Úgyhogy, bocs, nem szégyellem (igen, két L) magam 🙂
Az igen! Le lettem baszva, mert nem seedeltem egy bő másfél éves torrentemet, asszem be is térdelek a sarokba büntiből egy órára… Lehet, hogy lesz még update, ha erre válaszol 🙂
Update:
íme a méltó válasz, csak annyi kommentárt fűznék hozzá, hogy íme a tipikus modern ifjú tajparaszt, sajnos egyre több ilyen hemzseg az országban:
Nah ennyit a kultúrádról xD és miért baj az, hogy a szégyelld magadat 1 l el irom. Jah és miota vagyok 14 éves? dddd a profil mindig csal xdxdxdxd? gyászgyerek UI: légyszi ezt is töltsd fel arra a szarodra, szeretem ha látják a hülyeségeimet xD
Köszönjük, Emese, jól megaszontad! Az érdekes az egészben nem a stílus (ami ugye az ember), hanem hogy még neki áll feljebb 🙂 Amúgy téma innentől lezárva, mert már nagyon unom.
Egyik nagyon jó barátom helpdesk (azaz segítő) egy torrentoldalon, erre reagálva küldte át MSN-en a saját gyűjteményét azzal kapcsolatban, hogy milyen okos emberek találják meg őt is néhanapján:
- csá, hogy kell hogy gyorsabban töltsön a torrent?????? (bazmeg, drukkolj neki)
- csá kaptam egy figyelmeztetést hogy a minimum megkövetelt arány 0.300!!nekem csak 0.100 van! Segits már megcsinálni hogy elérjem a határt! (hogyne, seedszervert ne béreljek neked?)
- hello!az xp-t nemtom kiírni!rámegyek hogy dvd-másolása,berakom a dvd-t és kiadja vissza!!mi lehet baj??? (biztos romlott a DVD, azért köpi ki…)
- Szia Mit kell csinálni az első pályánal mikor egy szobában vagyok s egy ember az ajtónál van onann semit nem tudok csinálni nem enged ki ott mitkel vagy hogykel lécives segícs kösz szia (ebben az a poén, hogy az okoska azt nem írta meg, hogy melyik játékban akadt el, ezért a haverom válasza a következő volt: "menj balra" :))
Szóval tényleg nagy az Isten állatkertje, és tényleg kispórolták az anyagot a kerítéséből…
Sok hátrányos tulajdonságom mellett van néhány jellemvonásom, amik kifejezetten praktikusak némely esetekben. Például amikor eltévesztem meló után a lépcsőházat, és felmegyek lifttel a kilencedikre ("bazz, valami paraszt letépte a vészhívó használati utasítását reggel óta"), majd ott konstatálom, hogy ez nem az én albérletem ajtaja ("jé, a lakótársaim raktak ki húsvéti dekorációt, nahát"), akkor tudok magamon röhögni 🙂 Amúgy Pisti lakótársam erre reagálva megjegyezte, hogy ezen már mindenki átesett, aki valaha ebben az albérletben lakott, visszavezetve az 1700-as évekig, de a pálmát ő vitte, mert ő gyalog(!) ment fel potyára, mert amikor ő tévesztette el a lépcsőházat, akkor még a lift se működött 🙂
A tegnapi nap után mondjuk ez a kis tévesztés nem is meglepő, mivel már megint sikerült csúnyán lealjasodni teljesen spontán módon. Történt ugyanis, hogy délután hogy hogynem egyszer csak elkezdett lenni a kezemben egy szatyor, teli Sparban vásárolt szeszesitalokkal, és – szintén teljesen meglepő módon – mellettem termett Dezső is, aki "természetesen" valójában nem is Dezső, de már megint kénytelen voltam kitalálni valami hülye nevet neki. Ekkor – felocsúdva az első meglepődésből – úgy döntöttünk, hogy esetleg kezdjünk el fogyasztani a készletből egy utcai padon üldögélve. Söröztünk ("jó ez a Desperados, de azért kell rá inni normális sört is"), meg én kábé 10 perc alatt a seggére vertem egy kétdekás Hubertusnak, úgyhogy teljesen kultúráltan fogtuk fel az alkoholfogyasztás mibenlétét. Ezek után valahogy sötét lett, meg voltunk még valami kocsmában, meg izé 🙂 Egyszer csak a Béla fedőnéven futó kedves közös barátunk lakásán találtuk magunkat, ahol állítólag énekeltem is ("a lakótársaim biztos örültek neked"), meg felborogattam mindent amit értem 🙂 Későre járt az idő, így elhatároztuk, hogy hazafele vesszük az irányt. A Palotain baktattunk hazafele, amikoris feltűnt négy(?) hasonlóan illuminált fiatalember, akik "Igyatok!" felkiáltással hozzánkvágtak valami kétliteres kanisztert benne valami kétes színű/szagú/állagú folyadékkal. Én olyannyira komolyan vettem addigra az ivást, hogy tulajdonképpen ha hypot itattak volna velem, az se okozott volna túl nagy traumát, mindenesetre Dezső – aki hozzám képest éles kontrasztot alkotott viszonylagos józanságával – néhány méter után egészséges kölyökrókákat hozott a világra a srácok italának hathatós segítségével. Ez a momentum dereng az este kései óráinak nagyon maszatos emlékképeiből, a többi történést a jótékony homály fedi a számomra.
A reggel ilyen előzmények után elég nyögvenyelősen indult, de szerintem ez nem meglepő. Megvolt a szokásos zuzmótlanítás, meg a két liter víz, továbbá a hangulatot teljesen feldobó enyhe, ámde konstans hányinger, meg a többi szokásos örömteli tényező, amelyek ilyen arconpörgős esték után olyannyira be tudják aranyozni az ember napját. Ami érdekes volt, hogy végre a gyakorlatban is tapasztalhattam az alkohol agyműködés-gyorsító hatását, a bölénycsordás elméletre alapozva. Ennek a mechanizmusnak köszönhető, hogy ma – egy hónap után – először puskázás nélkül be tudtam írni a céges gépembe a kusza karakterkombinációból álló jelszavamat! Kifejtem: van ugye a bölénycsorda. A bölénycsordának van egy olyan érdekes szokása ,hogy hömbölödik keresztül a nagy prériken Amerikában. Namármost: jönnek az oroszlánok (tudom, nem érdekel :)), és le akarják vadászni őket. Na kiket fognak könnyen elkapni? A gyenge, beteg, öreg példányokat, amelyek nem életrevalóak. Mivel a csorda sebessége hozzájuk igazodik, ezért a haláluk jó a közösségnek is, mert nem kell miattuk lassan hömbölödni, így nő a banda túlélési esélye. Na ugyanez van a piával is: mivel egy jó szeszelés során elpusztulnak a gyenge/lassú agysejtek, így másnap már gyorsabban tudsz gondolkozni 🙂 Ezt tessék megcáfolni! 🙂
