Lázas sietséggel rovom eme sorokat. A lázas szót ebben az esetben szó szerint kell érteni, mivel tegnap óta beteg vagyok. Amúgy köszönöm azoknak akik esetleg szorítottak, mivel felvettek a céghez, ráadásul elég jó eredményekkel. Volt vagy 4-5 teszt, volt ami a logikára ment rá, volt ami a szövegértésre (a már emlegetett diszlexiás időkre gondolva ezt is nézni kell), de volt olyan is, aminél 3, egymással összefüggő diagramból kellett kiolvasni információkat, és számológéppel megoldani. Na, ott volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy bukta van, de sebaj, maximum elmegyek munkanélkülire 🙂 Szerencsére az is jól sikerült (WTF?-feeling volt rendesen, amikor azt mondták, hogy jó lett), és az egész csoportból én voltam az egyetlen, akivel közölték is, hogy fel van véve, sőt azt is, hogy mikor kezdek: 16.-án. Ebben az az ironikus, hogy pont az a nap lesz a 3. évfordulónk barátnőmmel, és pont ezen a napon kezdek tőle 100 kilométerre, és szinte soha nem fogunk találkozni… Mocskosmód nehéz lesz az első pár hét nélküle egy idegen városban idegen emberek között, egy teljesen idegen munkaterületen (most nézegetem a neten, hogy egyáltalán mi az a Unix :)). Ami pozitív az egészben, hogy végre kikerülhetek a pénzügyi pöcegödörből, amibe kerültem pár hónapja. Ja, meg lesz 30MBites netem, éljenéljenhurrá.

Na ennyi elég a felesleges szájtépésből, gondolom nem volt túl érdekes amit írtam, csak gondoltam jelzem, hogy megvagyok. Mihelyst jobban leszek, jönnek majd a posztok dögivel (még van másfél hetem meggyógyulni, jó az időzítés :)), de most iszok még egy Neocitrant, meg dobok egy Rubophent, aztán visszafekszek izzadni. Mert az jó.